Mit üzen nekünk a két elnökjelölt gesztusnyelve? Hogy magasról szarnak ránk?
Néztük, hallgattuk az elnöki bársonyszékért küzdő két jelöltet, és rájöttünk, üzeneteiknek nincs nagy jelentősége. Túl sok volt eddig a hazugság ahhoz, hogy elhiggyünk bármit is. És mégis, mit néztünk és mit értettünk belőle?
Abból, amit a két jelölt kifejez, és nemcsak ebben az összecsapásban, azt akarjuk megtudni, hogy törődnek-e velünk, tudják-e mi a teendőjük, képesek-e megtenni, amit ígérnek, és végül becsületességüket és erkölcsiségüket értékeljük, mindezeket csak a kifejezőerő alapján.
Milyen empatikus üzeneteket küld Johannis úr? Keveset. Miért? Az empatikus kifejezést az előttünk álló aktív meghallgatása és érzésének átvétele adja.
Tehát, ha úgy érzik, hogy ez a két jelölt két fillérre sem becsül minket, itt találunk néhány okot.
De Johannis úr merevsége egy megfontolt, józan, „német” ember látszatát kelti. Az a benyomásunk, tudja, mi a dolga. Rendezett, hagyományokhoz hű gazdának tűnik. Victor Ponta ügyes, minden gondra megoldást tudó, gyors ember benyomását kelti, de az a sebesség, melyekkel a válaszait adja, nem győz meg, hogy túlságosan bízzunk benne. A válaszok kicsit improvizáltnak tűnnek. Egy kis gondolkodási szünet, talán nem olyan hosszú, mint Klaus Johannisnál, nagyobb súlyt adott volna a bölcs emberi képnek.
Johannis jelölt mélyebb, erőteljesebb hangja e tekintetben újabb előny számára az ellenjelöltje lírikus-tenori hanglejtéséhez képest. Ponta úr éles és világos hangja pörgős, olténiai eszességet fejez ki.
Az energikusság benyomása terén a miniszterelnök jóval megelőzi Klaus Johannist. Sokkal inkább munkára késznek tűnik. Miből fakad ez a benyomásunk? A nem verbális üzenetek, vagyis a gesztusok és a mimika mobilitásából és dinamikájából, de a hangjából is. Ezúttal a hangjában hallható elhajlások az energia és a figyelem benyomását keltik. Johannis úr beszédéből teljesen hiányzik a hangnak az a le-fel mozgása. Az ő beszédének zenei vonala egy végtelen és kimozdíthatatlan vízszintes, gesztusai és mimikája pedig fagyottnak tűnnek.
A beszéd közben tartott szünetek ugyanolyan fontosak, mint a szavak, mert a beszédet megszülő megfontoltságot és frissességet fejezik ki, de az ezzel való visszaélés túlságosan is az „és a csiga, huss!”-ot juttatja az eszünkbe.
Azt nem tudjuk, hogy milyen erkölcsi értékeik vannak. De az más, hogy mit fejeznek ki. Az „istenfélő” ember szerepben Johannis úr valódibbnak tűnik Ponta úrnál. Azt szeretnénk, ha az elnöki székben olyan ember ülne, aki nem árul el bennünket és nem dezertál a nehéz pillanatokban. E téren hasznára van a merevsége. Nem tudjuk róla elképzelni, hogy kereket oldana, lopna, vagy megrettenne egy fontos döntés meghozatalától, és nem tűnik könnyen manipulálhatónak sem. Ponta úr túl sok olyan üzenetet mond, melyeknek a nem- és a paraverbális területen lenne a helyük, ez a politika pedig árt a hitelességnek.
A minapi tévés összecsapás során egy masszív vértezettel és túlságosan nehezen felemelhető buzogánnyal felszerelt gladiátort láttunk az arénában, aki minden alkalommal elvétette a fürge ellenfelét, aki könnyen legyőzhetőnek tűnt, hiszen csak egy sültvágó késsel volt felszerelve. Az egyik folyton melléütött, a másik szurkált. Semmi epikus nincs ebben az összecsapásban.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
A koalíció úgy döntött, hogy a bírák és ügyészek nyugdíja a fizetésük 70 százaléka lesz – jelentette be Kelemen Hunor, az RMDSZ elöke kedden.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.
Felfüggesztette tisztségéből László Szabolcsot, a helyi rendőrség vezetőjét Székelyudvarhely polgármestere, miután megbizonyosodott róla, hogy a bíróság tárgyalni fog egy tavalyi ügyet, amelyben a rendőrfőnök is érintett. A helyetteséről is dönteni fog.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?