Iohannis mindent egy kártyára tesz fel

Klaus Iohannis elnök bejelentette, hogy megindította az eljárást egy népszavazás kiírásához, ez lévén az utolsó megoldás a közkegyelem elfogadásának és a büntetőtörvények módosításának megakadályozására irányuló kísérletben. Ugyanakkor a népszavazást egy küszöbön álló felfüggesztési lépés kivédését szolgáló taktikai csapásnak is lehet tekinteni. Valójában ez az egyetlen kártya az elnök kezében. Más lehetősége már nincs. De milyen veszélyekkel és előnyökkel járhat hosszú távon egy népszavazás?

A legnagyobb veszélyt nyilvánvalóan a távolmaradás okozza.

Ha a népszavazáson a szavazati joggal rendelkező polgárok kevesebb, mint 30 százaléka jelenik meg – ugyanis a 2012-es felfüggesztés kudarca után ez a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) által törvényben meghatározott új küszöb – akkor az elnök komoly csapást könyvelhet el. Masszív legitimitásvesztést szenved és később könnyen felfüggeszthetővé válik.

A csapatok gyors áttekintése ezen kívül azt is mutatja, hogy a helyzet nagyon eltér a 2012-estől, amikor valamivel kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok. Ne tápláljunk túl nagy illúziókat, szinte valamennyi párt a Iohannis által kért népszavazás ellen fog harcolni. A PSD, az RMDSZ, az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.), a PMP (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) (szinte az összes polgármester) nyíltan vagy hallgatólagosan támogatja a közkegyelmet és a hivatali visszaélés és összeférhetetlenség burkolt dekriminalizációját.

Az Antena 3, az RTV, a B1 TV és a Realitatea TV műsorvezetőinek jelentős része Dragnea és a PSD javára dolgozik a fent említett témában. Az elnök politikai téren csak az USR-re (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.), a médiában pedig csak a Digi 24-re és a ProTV-re számíthat. Az online szektor nagyrészt az elnök mellett fog dolgozni. Jelentős egyensúlyhiányt figyelhetünk meg Klaus Iohannis rovására, mind a politikában, mind a médiában. Ha megnézzük a különböző választások (európai parlamenti, helyhatósági, parlamenti) részvételi adatait, akkor azt látjuk, hogy jelen körülmények között, vagyis seregnyi párt nélkül a háta mögött elég kevés esélye lesz egyedül elérni egy több mint 30 százalékos részvételi arányt.

Realistán gondolkodva

nem lehet eséllyel csak a közvélemény mozgósításában bízni.

Más szóval nehezen hihető, hogy Iohannis elnök képes lesz majd népszavazással megállítani a rendeleteket. Arról nem is beszélve, hogy a népi konzultációig semmi sem akadályozza meg a sürgősségi rendeletek elfogadásában a Grindeanu-kormányt. Ezt akár szerdán vagy csütörtökön is megteheti a kormányülésen. Ebben az esetben a büntetőjogra gyakorolt hatásokat illetően a népszavazás feleslegessé válik. Semmit sem lehet többé kijavítani, ennek okát nagyon jól elmagyarázta Liviu Avram az Un minut pentru Guvernul Grindeanu (Egy perc a Grindeanu-kormánynak – a szerk.) című cikkében. Arról nem is beszélve, hogy Dragnea és a PSD nem kötelesek figyelembe venni a konzultatív népszavazás eredményét. Erre már van precedens 2009-ből.

Azt hiszem, hogy

Klaus Iohannis elnök a mandátuma védelmében választotta a népszavazás lehetőségét,

kétségbeesetten igyekezve elkerülni a Liviu Dragnea által bizonyos ideje már előkészített totális támadást. A PSD vezetője megpróbálja átvenni a teljes hatalmat: az elnöki hivatalt, a titkosszolgálatokat, a főügyészek kinevezését, vagyis mindazt, ami jelenleg megakadályozza, hogy teljes erőből kormányozzon. Ha elolvassák azokat a nyilatkozatokat, melyeket Liviu Dragnea az egyesült államokbeli látogatása után tett, akkor tapasztalni fogják, hogy a megfogalmazott vádjaival gyakorlatilag azt jelenti be, hogy erőből fog fellépni. Nem fogalmazunk meg ennyire súlyos vádakat, nem beszélhetünk arról, hogy az államfő államcsínyeket szervez és felforgatja az alkotmányos rendet, ha nem felfüggesztésre készülünk.

Az esetleges vádpontok közzé bekerülhet az, hogy elutasította Shhaideh kormányfővé jelölését, hogy megjelent a kormányülésen és részt vett a tüntetésen. De azon sem csodálkoznék, ha a PSD tovább feszítené a húrt. Hallomásom szerint

még az is felmerült, hogy hazaárulással vádolják meg.

Ez bonyolultabb eljárás, a szavazatok legalább kétharmadára van szükség. Ha össze tudják szedni a szükséges szavazatokat, akkor az elnök a Parlamentben történő megvádolástól kezdve jogilag felfüggesztett állapotban van. A vád jogosságáról a Legfelsőbb Bíróság dönt, de a jogerős ítéletig az elnök felfüggesztve marad. Attól a naptól számít leváltottnak, amikor jogerőre emelkedett az elítélési határozat, de a folyamat hónapokig elhúzódhat. A PSD számára azért lenne előnyös, mert gyorsan megszerezné a hatalmat, rögtön egy esetleges parlamenti szavazás után, de ne feledjük, ehhez kétharmadra van szükségük (ehhez most néhány tucat szavazat hiányzik).

A PSD az elnök felfüggesztésén kívül megtehet még néhány stratégiai lépést Klaus Iohannis népszavazásának megzavarására. Elfogadhatja, mint mondtam, a sürgősségi rendeleteket, hogy demobilizálja a választókat, abban az értelemben, hogy a népszavazás tárgytalanná válna. Aztán szintén sürgősségi rendelettel újra 50 százalékra növelheti az érvényességi küszöböt, még akkor is, ha ezzel megsérti a Velencei Bizottság ajánlásait. Nem hiszem, hogy ajánlásokon akadnának fenn.

A PSD párhuzamosan kiírhatja az azóta elfelejtett alkotmánymódosítási népszavazást, mely a családot a férfi és nő házasságaként határozná meg. Akár kétnaposra is hosszabbíthatja, hogy egyértelműen jobb eredményt érjen el, mint ahány szavazatot Iohannis a saját népszavazásával szerezne. Végül

a PSD médiablokádot vezethet be a népszavazással szemben,

minél kevesebbet beszélve róla, hogy semlegesítse a közvéleményben kialakult érzelmi hullámot. Mindezek felett pedig lesz egy véget nem érő vita arról, hogy van-e joga az elnöknek olyan témákról népszavazást kezdeményezni, mint a közkegyelem. A törvény ezt a területet nem sorolja a közérdekű témák közzé, másrészt egy 2006-os alkotmánybírósági döntés az államfőre bízza annak eldöntését, hogy mely témák számítanak közérdekűnek.

Végül Románia újra bekerül a politikai válság spiráljába és a totális háború logikájába. Most, az elején nehéz megjósolni, miként alakulnak majd a harcok. Az elnök által bejelentett népszavazást március első felénél (nagyjából 12-énél) korábban nem lehet megtartani. De Klaus Iohannisnak nem lesz választása, bekerült a hatalmával visszaélő kormányzat által kikényszerített lépések kategóriába. Ha nem lépett volna fel a Shhaideh-ügyben és nem állította volna le közvetlen megjelenésével a sürgősségi kormányrendeleteket, akkor az elnöki mandátumát nagyjából lezártnak lehetne tekinteni. Ha nem gyakorolja az alkotmányos hatásköreit, ha nem igyekszik megakadályozni a Dragnea-kormány súlyos túlkapásait, automatikusan a cinkosukká és könnyű prédává vált volna. Ismétlem, mindenképpen felfüggesztették volna. Már csak

azt kellett eldöntenie, hogy könnyen megadja magát, vagy a mandátumát is kockára téve játszik.

A PSD mindenképpen eltávolította volna Cotroceni-ből, mert az izraeli tanácsadók világosan megmondták Liviu Dragneának, hogy ha nem függeszti fel 2017-ben, vagyis a kormányzás első évében, utána exponenciálisan csökken az elnökválasztás megnyerésének esélye. De még ha sikerül is leváltaniuk, Dragnea és a PSD súlyos árat fog ezért fizetni, óriási lesz a bel- és külpolitikai imázsvesztés. Még ha a számadatok szerint veszíteni is fog, Klaus Iohannis nyer a művészi benyomás terén. Hősként lép majd le a színről, olyan elnökként, aki úgy döntött, a köz érdekében feláldozza magát. Ezzel az imázstőkével tovább folytatódhat a politikai karrierje.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.