Így „föderalizálódik” Románia: a kormány nem akar befektetni az infrastruktúrába

A „Dăncilă” becenéven is ismert Dragnea-kormány politikája – ami többek között arról szól, hogy határozottan elutasítja az európai pénzek felhasználását –  közvetlenül odavezet, hogy Románia elmaradottságba süpped, de váratlan másodlagos hatásai is vannak.

Négy nagyváros, Kolozsvár, Arad, Temesvár és Nagyvárad – polgármestereiken keresztül – bejelentette a Nyugati Szövetség létrehozását, hogy hozzáférhessenek az európai pénzekhez, mert a bukaresti kormány akadályozza őket ebben.

A gazdasági fejlődés teljében lévő közösségeket vezető négy polgármester tudja, hogy városaik növekedési folyamata nem tart sokáig infrastruktúra, különösen szállítási infrastruktúra, gyorsvasút és autópályák nélkül. Egy ötödik város, Aranyosgyéres is bejelentette csatlakozási szándékát a Nyugati Szövetséghez.

Ez a példa országos szintű jelenséget indíthat el.

Amint egyre több polgármester rájön, hogy csak nyerni tudnak ezzel, mind a városaik számára, mind politikai szempontból – hiszen minden megvalósult infrastruktúraprojekt gond nélkül biztosítja majd az újraválasztásukat –, ilyenfajta szövetségeket fognak kezdeményezni. Miért ne követnék a moldvai polgármesterek is erdélyi és bánsági kollégáik példáját?

Hiába szerveztek a moldovai megyék kétségbeesett lakosai felvonulásokat azokért az autópályákért, melyek kihúznák Románia legszegényebb régióit az elszigeteltségből! Hiába terjesztették óhajaikat a minisztériumok elé! Senki sem mozgatta egyetlen ujját sem!

Ugyanez a helyzet délen, mely szintén egy fejlődési esélyek nélküli megyékből álló övezet! Talán itt is akad néhány bátrabb polgármester, aki majd közvetlenül Brüsszeltől kér pénzt, kikerülve Bukarestet, ahol amúgy sem nyit ajtót nekik senki.

Eddig jól működött az a stratégia, hogy az országot fejletlenségben kell tartani,

mert az európai pénzeket nehezebb ellopni. A dolgok menete alapján a jövőben ez még jobban fog működni. A kormány már nem küld új projekteket az Európai Bizottságnak, amely véglegesen blokkolni fog bármilyen jelentősebb befektetést Románia infrastruktúrájába. Projektek híján a Bizottságnak nincs mire fizetnie, az összegeket nem fogják lehívni, a polgármesteri hivatalok kizárólag az állami költségvetéstől függnek majd, ami abszolút politikai ellenőrzést jelent.

Létfontosságú e monopólium felszámolása. A közösségeknek el kell gondolkodniuk azon, nem jobb-e, ha a saját kezükbe veszik a sorsukat és megpróbálnak a saját szakállukra fejlődni.

Ez egy bizonyosfajta „föderalizálás”,

nem az állam egységes jellegének szétverése értelmében, hanem egy, a társadalom érdekei ellen irányuló döntéshozatali monopólium lerombolása érdekében.

Ha minél több ilyenfajta „szövetség” jelenne meg, a Győzelem-palotában ülők ráébrednének politikáik hatástalanságára. Az európai pénzekhez való hozzáférés kicsúszna a kezeik közül és hiába igyekeznének továbbra is blokkolni az infrastruktúraprojektek fejlesztését, ha azokról regionális szinten döntenének.

De ehhez kezdeményezőkészségre és bátorságra van szükség. Főleg az ország déli és keleti részén, ahol a leghátrányosabb helyzetű megyék vannak. Románia egy alulról jövő nyomásgyakorlás nélkül gazdaságilag polarizált országgá válik, néhány viszonylag virágzó megyével, Bukaresttel és egy nagy beruházási sivataggal, melyet elhagy az aktív munkaerő, és fejletlenségbe süllyed.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.