Lengjen zászló, szóljon himnusz, dübörögjön nemzeti ünnep, kinek-kinek kedve szerint.
Mint minden hosszú és eseménydús történelmű nemzet, a románok és a magyarok a lehetséges kapcsolatok teljes skáláját megtapasztalták: háborúk, szövetségek, politikai együttműködések, késői keresztes háborúk, területi viták, ideológiai partnerség… Akárcsak az olaszok és osztrákok, a franciák és németek között, nálunk, Közép-Európában is nagy volt az „igaz ügy” szolgálatába állított szenvedély. Végül több évszázad után már nem túl sok vitatható dolog maradt, és bár egyesek ezt nem akarják meglátni, nagyon sok mai részletkérdés inkább közelebb visz egymáshoz, mint eltávolít minket.
Mégis ködös, vagy vakítóan fényes momentumokban, a harag, vagy a büszkeség pillanataiban újra kitör a hiúság, mind a magyarokból, mind a románokból. Ezekban a pillanatokban az egyszerű ember ösztönösen a riválisok nemzeti jelképeit bántja. Kigúnyolják a himnuszokat, megalázzák a zászlókat, a nemzeti ünnepek pedig valami ellen mozgósítanak. Egyesek Avram Iancut akasztják, másoknak Horthy jut eszükbe.
Akár olyan függőben maradt, értelmetlen érzelmi reakciókkal járó momentumokra is sor kerülhet, amikor egy székelyföldi lány által viselt piros-sárga-kék hajpánt, vagy egy Kolozsváron látott piros-fehér-zöld karszalag értelmetlen hisztériákat képes kiváltani.
Az ilyenfajta nacionalista reakciók nevetségessé váltak, mintha
lennének, főleg, hogy mind a jelen, mind a jövő románokat és magyarokat együtt egy olyan horizont felé visz, ahol el kell fogadnunk és meg kell értenünk egymást. A magyar radikálisok december 1-e elleni kitörései és a román „keménykedők” pont március 15-én tartott menetelései logikátlanok, feleslegesek és csak a primitív embert hozza ki belőlünk. A gyűlölet buzogása az erőnek és büszkeségnek csak az érzetét adja. Valójában ez csak az elme elborulása, az intellektus szégyenletes részegsége, nevetséges és felesleges büszkeség, melynek semmi köze nincsen a valósághoz.
A heveskedéseknek pillanataival szemben, amikor a múlt az árnyékaival beáramlik az egyedek elméjébe, mi a másikkal szembeni tiszteletet javasoljuk. Kezdjük el itt, hogy aztán más részletkérdésekben is folytathassuk. Kössünk egy megállapodást, egy tűzszünetet arról, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk első sorban a nemzeti jelképeket.
amennyiben békés jelképek és simogassák a román vagy magyar lelket. Hagyják békén a himnuszokat és mindkettő adjon erőt annak, aki énekli. Tartsák tiszteletben a nemzeti címereket, március 15-e és december 1-e pedig csak azokat érdekelje, akik igazán örvendezni akarnak.
Az identitás igazolása és megerősítése, mindezen kis részleteken keresztül, természetesen, zavartalanul zajló folyamat kell, hogy legyen. Ne a gyűlölet, a béke terüljön szét a magyar és román jelképek felett. És sohase használják ezeket provokálásra…
Fogadjuk el, hogy mindkét félnek szüksége van olyan pillanatokra, amikor ki kell mondania, hogy a nemzete jó, fontos és különleges. Fogadjuk el, hogy az identitások jelképekre, mítoszokra és hősökre támaszkodnak. Akár azt is fogadjuk el, hogy a bensőnkben még érezzük a kifogásolás kínzó mikrobáját… A mai magyart lássuk, ne a tegnapit… vagy a mai románt…
Talán még össze is foghatunk mindkét nemzet megerősítése érdekében és a tolerancia, a demokrácia és a jólét térségének létrehozásáért Közép-Európa tengelye mentén.
A jelképek elfogadása a másik teljes megértését és önmagunk elfogadását jelenti, emberként, európaiként és felebarátként.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Csaknem duplájára emelik a DN jelzésű országutak, illetve a gyorsforgalmi utak használatára jogosító útdíjat, és másélfélszeresére emelkedik a Duna belföldi szakaszán épült hidak használati díja.
További híreink: a PSD nagyon nem ért egyet az állami szektort is érintő nadrágszíj-intézkedésekkel, és hiába adott ki pompás oktatóvideót a témában a rendőrség, mégis menyasszonyra lőtt egy férfi.
Csűrrel összeépült kis ház gyúlt ki csütörtökön Csíkszentkirályon.
A 165,7 millió lej értékű aradi beruházás határidőre elkészült, de a hídavató elmaradt, mivel a szerkezeten szemmel látható deformációk jelentek meg még az ünnepélyes megnyitó előtt, így az önkormányzat nem vette át.
Nem bika öklelte fel, ahogy a hatóságok feltételezik, hanem medve ölte meg a pásztort múlt csütörtökön Csíkszereda közelében – állítják a Csíksomlyó Közbirtokosság vezetői. Közben a medvét kilőtték, mert megölt egy fiatal tehenet.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.