Groteszk pillanat az igazságszolgáltatás történetében

Szégyenletes nap az igazságszolgáltatás számára, valóságtól elszakadt kormány. Hétfőn több büntetőügyes, volt börtönviselt, egyes elítéltek rokonai vagy ügyvédei az igazságszolgáltatás épületében egy követ fújtak a miniszterrel. Miközben a büntetőügyesek a maguk javára érveltek Florin Iordache előtt, egy képernyőn a román börtönökön belüli rossz viszonyokat bemutató képek peregtek. 2005-ben tanácsadóként és szóvivőként három hónapra megfordultam a minisztériumban. Sohasem tudtam volna elképzelni, hogy

a kormány egy szép napon éppen az igazságügyi minisztériumon keresztül fog össze a tyúktolvajokkal a közérdek ellenében.

Nemcsak a büntetőügyesek szokásos cirkusza volt, emberségességre és a társadalom „megújhodására” való hivatkozásokkal, a miniszterhez intézett minden jóról, egészségről és hosszú életről szóló jókívánságokkal, hogy legyen elég ereje végigvinni a terveit.

A vitán számos szakértő, a sajtóból és a civil társadalomból érkezett hozzáértő és sok egyszerű ember is részt vett. Mindnyájan érveket sorakoztattak fel a Iordache miniszter által sürgősségi kormányrendelettel vagy felelősségvállalással szabályozni kívánt lépések ellen. De érveik elvesztek a börtönök kijavítása melletti nevetséges állítások tengerében. Nem állhattam meg, hogy ne röhögjek fel, amikor a Jogállam Visszaéléseinek Áldozatai Egyesület (na, persze!) egyik képviselője „nem megfelelőnek” minősítette az utcai megmozdulást.

Leesett az állam, amikor egy Andreeáként bemutatkozó kisasszony felháborodásának adott hangot, mert férje 11 évet kapott egy semmiségért (kábítószer-csempészet) ahelyett, hogy legfeljebb egy évet ülne az ilyenfajta ártatlan dolgokért. Egy kicsit értetlenül mosolyogtam, amikor a FACIAS (Dan Voiculescu) ügyvédjei elmondták a miniszternek, hogy poloskákat, bogarakat és férgeket gyűjtöttek a börtönökben uralkodó mocsok bizonyítására, bár nem igazán volt világos, hogy ezeket benyújtják-e a minisztériumnak, vagy sem.

Másfél óra után távoztam, mert képtelen voltam tovább részt venni a Iordache miniszter által szervezett álvitán.

Nem rakhatunk össze szakértőket, tisztességes embereket és tiszteletre méltó személyiségeket

Gigi Becalival, Florentin Scaleţchival, Florin Gulbenghiánnal, csempészfeleségekkel, köztörvényes tyúktolvajokkal és más gyanús figurákkal anélkül, hogy ezzel magát a vita eszméjét kompromittálnánk. Aztán egyetlen másodpercig sem vagyok hajlandó elhinni, hogy az igazságügy-miniszter tényleg kíváncsi lenne a közönség véleményére. Különben már visszavonta volna tervezeteit, miután vasárnap az utóbbi évek legnagyobb tüntetésének voltunk tanúi Romániában.

Aztán egy másik nagy veszélyre is felfigyeltem. Nagyon sok jóhiszemű ember azt kérte a minisztertől, hogy mondjon le a sürgősségi kormányrendeletekről vagy a felelősségvállalásról, és inkább rendes parlamenti eljárásban terjessze be a tervezeteket. Nem hiszem, hogy a forma lenne az igazán fontos kérdés, sokkal inkább a tartalom. A kérdés tartalmi részével kapcsolatosan pedig sor került egy határozott, a vita lényegét érintő állásfoglalásra. A VedemJust Egyesület képviselője azt kérte, hogy

a politikusok, bírók, tisztségviselők, helyi választottak ne lehessenek haszonélvezői

a közkegyelemnek és a büntetőtörvénykönyv módosításának, azzal érvelve, hogy a megnevezett szakmai kategóriák által elkövetett bűncselekmények jelentős mértékben érintik hátrányosan a társadalmat.

Azt hiszem, erre kellene összpontosítanunk a teljes figyelmet, a tartalomra és nem a formára. Igen, a kormány szabadon dönthet, és minden joga megvan arra, hogy bármilyen módosítást javasoljon a büntetőtörvénykönyv esetében, kegyelmet gyakoroljon és a saját elképzelésének megfelelően alakítsa az állam büntetőjogi politikáját. Álvita, hogy ezt sürgősségi kormányrendelettel, felelősségvállalással vagy rendes törvénnyel kell-e végezni. Nyugodtan kiüríthetik a börtönöket, amilyen módszerrel csak akarják, de ez ne terjedjen ki a politikusokra, miniszterekre, helyi választottakra.

A kormánynak nyilvánvalóan kötelessége jobb, egyértelműbb és kiszámíthatóbb, az Alkotmánybíróság döntéseivel összhangba hozott törvényeket alkotni, de az is kötelessége, hogy ne nyírjon ki vizsgálatokat, ne verje ki az igazságszolgáltatás fogait. Bőven van idejük új börtönöket építeni, javítani a börtönviszonyokon, de akkor, ha ugyanennyi energiát fektetnek az iskolákba és a kórházakba is. A közvélemény egyetlen pillanatig sem vitatta el tőlük azt a szavazással elnyert jogot, hogy úgy vezessék az országot, ahogy akarják.

Az emberek teljesen más okokból özönlöttek az utcákra. Elsősorban a politikusok kegyelemben részesítését,

a hatalom gyakorlása közben őket módszeresen kifosztóknak szánt megbocsátást nem akarják.

Azért tüntettek hevesen, mert a PSD ki akarja nyírni a politikusok elleni vizsgálatokat, meg akarja menteni a börtöntől Liviu Dragneát és törvényesíteni akarja a közpénz ellopását. A közvélemény nem akarja elfogadni, hogy pont a törvénysértők végezzék az igazságszolgáltatást. Időközben mind rájöttünk, hogy az EJEB-es (Emberi Jogok Európai Bírósága – a szerk.) bírság és más képtelenségek csak ürügyek.

Röviden, a Iordache miniszter rendelkezésére álló megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk.

Ahogy a miniszter azt ígéri, hogy az erőszaktevők, a gyilkosok és a pedofilok nem tartoznak majd a közkegyelemben részesülők közzé, ugyanúgy törölhetné a közkegyelem és a büntetőtörvénykönyv módosításának nagy haszonélvezői közül a tisztségviselőket, minisztereket, polgármestereket, helyi választottakat, bírókat, vagyis mindazokat, akik korrupciós tetteikkel és (dekriminalizációra javasolt) hivatallal való visszaéléssel módszeresen megnyomorították Romániát. Ha ezt megteszi, akkor olyan eljárással gyakorolhat majd kegyelmet vagy módosíthatja a törvényeket, amilyennel csak akarja.

Akkor majd lesz nyugalom.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.