Nincs semmilyen mentség arra a gennyre, melyben élünk. Egyetlen lehetőség van: bele kell vágnunk az élő húsba, bármi lesz.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.
Románia egy vékony varral borított seb. Mindnyájan tudjuk, hogy a seb tele van gennyel. Valamiféle gondviselésszerű „orvosokra” várunk, hogy megműtsék, kitisztítsák, meggyógyítsák. Addig viszont gennyben élünk.
Amikor a var leszakad (bányászjárások, Colectiv, Caracal), a genny kicsorog. Sok románt nem zavar a genny, ők örülnek és boldogok, hogy itt élnek. Váljék egészségükre! Mi, akiknek traumát okoz a genny ismételt kiáradása, kiabálunk, üvöltözünk, segítséget kérünk, tiltakozunk, hangoskodunk vagy gúnyolódunk, erkölcsi prédikációkat tartunk, harapós iróniákat teszünk közzé a Facebookon és vezércikkeket írunk, hogy jöjjön valaki kitisztítani a gennyt! Ügyelünk, hogy egy cseppnyi genny se érje még a körmünk hegyét sem (szellemi higiénia!), de továbbra nyüzsgünk, nem ismerjük el, hogy a genny már rég ellepte a világunkat. Megdöbbent bennünket, hogy milyen sok genny folyik ki a kéreg alól, amely azt hitette el velünk, hogy a seb be fog gyógyulni. Pedig íme, a genny előfolyik! A genny körüli nyüzsgés, zsivaj, cirkusz, siránkozás azt a benyomást kelti bennünk, hogy a helyzet meg fog oldódni. A hatóságok mégis miért nem tettek lépéseket? Miért jutottunk idáig? A seb nyitott, a genny szétterül. A sebből vér helyett genny folyik ki. És nem hagyja abba. A kommentátorok, a véleményvezérek, a cicegők és a pancserok elözönlik a tévéstúdiókat, egymással versengve elemzik a genny színét, bűzét és tartalmát. Bűnösöket keresnek, vádakkal dobálóznak, tévés perek zajlanak.
Az idő múlik és a lázadás elmúlik a beletörődés betonja alatt. A genny felszárad. Egy nyári eső és narancsszínű kóddal bejelentett havazás eltörli majd a mocskot. Ne lépjünk a mocsokba! Újabb var képződik a seben. Talán ellenállóbb. Örüljünk, hogy megúsztuk, okuljunk belőle, tanuljunk ebből a tapasztalatból, nehogy megismétlődjön, készüljünk fel a következő gennyre, amúgy, meg csak egészség legyen!
A legtöbb román azért hagyta el az országot, mert elege lett és már undorodik attól, hogy gennyben éljen. Az itt maradottak azzal a reménnyel áltatják magukat, hogy a var alatti genny egyszer majd eltűnik, az Isten által nekik megadatott évek alatt. Talán majd az Európai Unió, az amerikai partnereink, vagy a hazatérő románok segítenek majd nekünk megszabadulni a gennytől. Talán a következő nemzedékek, mert a kommunista gennyel teli öregek majd meghalnak és jönnek majd a fiatalok, az egészségesek és kitisztítják a gennyt. Tényleg nem láttak (szellemi) gennyt szétterjesztő fiatalokat? Talán majd Isten segít!
Persze, a nemzetközi összeesküvésről sem szabad megfeledkezni, mely fenntartja a román földön a gennyt, mert mi amúgy tiszták, becsületesek vagyunk, de nem annyira erősek, mint az ellenségek.
Nincs semmi logikája a gennyben való ellenállásnak. Nincs semmilyen mentség arra a gennyre, melyben élünk. Egyetlen lehetőség van: bele kell vágnunk az élő húsba, bármi lesz.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.