Ezekért is a magyarok a hibásak?

Egy ideje az „összes románt” az a rémítő forgatókönyv foglalkoztatja, hogy ha éppen Székelyföldön halad át, Székelyudvarhelyen nem kap majd miccset. Egy kicsit bizarr, hogy az ezzel a témával kapcsolatos internetes hisztéria résztvevői közül

azok a leginkább felháborodottak, akik 15 éve jártak utoljára a térségben

és akkor nem kaptak valamit, amit románul kértek, vagy éppen sohasem jártak HarKov-ban (a román nacionalisták által kitalált kifejezés a Székelyföld szó elkerülése érdekében – a szerk.), nem is mennének, de biztosan tudják, amit tudnak, mert egy barátjuk mondta.

Sepsiszentgyörgyön születtem román anyától és magyar apától, és itt éltem le életem legnagyobb részét! A magyaroknak általában román voltam, a románoknak meg magyar, állandóan érzékeny voltam a térségbeli „feszültségekre” és bármi dühített, ami ahelyett, hogy közelebb vinne egymáshoz, eltávolít bennünket. Nem tartom normálisnak és egészségesnek, hogy egy romániai polgár a román nyelv ismerete nélkül élje le az életét, de nem gyűlölöm, hanem inkább sajnálom érte. Könnyen meg tudom érteni a korlátozást és hátrányt, amit magára vállal ez az ember, de mindnyájan döntéseink eredménye vagyunk. Ugyanilyen természetesnek tartom, hogy bármelyik térségbeli román tudjon egy-két szót magyarul, legalább egy köszönést és néhány udvariassági kifejezést. Nálunk, a mi háztömbünkben „Sărutmâná”-val köszöntötték édesanyámat, én pedig „Csókolom”-mal a szomszédnőinket. Mert ez így volt szép és normális.

Ám van néhány dolog (ötöt választottam), melyek sokkal jobban idegesítenek, mint a román nyelv nem ismerete, amiért – szerintem – nem a magyarok a hibásak:

1. Azzal vádoljuk a magyarokat, hogy nem beszélnek románul,

de egyre helytelenebbül használjuk a nyelvünket és egyre jobban eltűrjük a helyesírási hibákat. Csak egy képmutató állíthatja azt, hogy szereti az országát és hazafi, de a legkisebb erőfeszítést sem teszi meg nyelve helyes használatáért. Egy rosszul beszélő őszinte magyar és egy honfiúi szerepben tetszelgő, de egy ékezetet elhelyezni nem képes képmutató román közül ez utóbbi egyértelműen jobban idegesíti. Nagyon értünk a kommenteléshez, de siralmasan kudarcot vallunk, amikor példát kellene mutatni.

2. Sem a románok, sem a magyarok nem akarják megérteni,

hogy bármilyen identitási válság és bármilyen etnikumok közötti feszültség olyan, mintha a saját lábadat lőnéd el, miközben a túléléshez mozognod kellene. Ez a hasonlat bármilyen területre érvényes. Romániában Kovászna és Hargita éppen azért sereghajtók a jólét tekintetében, mert senki sem akar ott befektetni, ahol a látszat szerint túl nagy a kockázat és túl sok a gond.

3. Mindnyájan ugyanazokba a nyomorúságos kórházakba járunk,

ugyanolyan kicsi bérekből veszünk magunknak miccset és kenyeret, ugyanazokon a gyatra utakon közlekedünk és ugyanazokat a néha abszurd törvényeket kell betartanunk. De a bennünket vezetőknek, minden alkalommal, amikor el akarják vonni a figyelmünket, észbontó könnyedséggel sikerül egymásnak ugrasztaniuk minket. Két miccs miatt dühöngünk, előkapjuk a bicskát egy hajpánt miatt és az első petárdára már egymást anyázzuk. Minden alkalommal bekapjuk ugyanazt a csalit. Semmiből sem tanulunk.

4. A kovásznai magyarok gyakran csökönyöseknek tűnnek

és valószínűleg ez az elszegényedésükhöz vezet majd. Mindenképpen el akarjuk kerülni e térség kapuinak megnyitását és a hozzáállás megváltoztatását. Sokkal könnyebb és sokkal hasznosabb lenne román turistákat vonzani a székelységbe. Annak a 10 százaléknyi románnak, akiben nincsenek előítéletek és eljönnének Udvarhelyig vegyszermentes miccset enni és meginni egy jó pálinkát, kifogástalan szolgáltatásokat, a nyelvüket beszélő és a pénzüket elfogadni képes embereket kellene itt találnia. A románok szeretik jól érezni magukat, költik a pénzt, ha szórakozni akarnak és visszatérnek, ha tetszett nekik a hely. Erre oda kellene figyelniük a megye nagy idegenforgalmi stratégáinak. Vagy ha nekik nem, akkor legalább a magánvállalkozóknak.

5. Három napja beszélünk egy balekról, aki belevágott egy „petárdát” a székelyudvarhelyi miccses bódéba.

Mindezen idő alatt a román gazdaságot hidegvérrel mészárolja le egy felelőtlen kormányzat, a benzin abszurd módon drágul, az adórendszer a feje tetejére áll, a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) „forradalomra” készül az igazságszolgáltatásban, a gondokat pedig a hamarosan kimúló magánszférára tolják. Amikor majd robbanni fognak az árak, nő a munkanélküliség, amikor egymást érik majd a becsődölések és amikor szemetesbe dobjuk majd a gazdasági növekedésre és jólétre vonatkozó összes reményünket, akkor már csak vágyakozni fogunk arra, hogy még mindig miccset ehessünk, bármilyen nyelven adnák és bárki sütötte is azt. De meglehet, hogy már nem lesz miből, és visszaút sem marad.

Csillapodjatok le, jó emberek, térjetek magatokhoz és ne hagyjátok, hogy bármilyen „médiacsóka” egymásnak ugrasszon benneteket. Sokkal nagyobb bajaink vannak Romániában, melyek egyformán fájdalmasak Székelyudvarhelyen, de Slobozián is. Ezeket csak intelligenciával, tisztelettel, munkával és polgári szemlélettel oldhatjuk meg. Tűrjük el a köztünk meglévő etnikai és kulturális különbségeket, de ne tűrjük el az ostobaságot, a lopást, a pofátlanságot és a gazemberséget.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.