Egy (időközben Berlinben letelepedett) belga filozófus, Jacques Dewitte egész könyvet írt (Az európai kivétel) azért, hogy a konvencionálistól eltérő módon írja le civilizációnk identitását. Kiindulási pontja a XVI. századi holland Jan Mostaert egyik festménye volt.
A festmény Amerika meghódításának egyik epizódját ábrázolja, amelyen az európai gyarmatosítók kedvezőtlen fényben tűnnek fel, a meghódított őslakosok lefegyverzett, dicsfényben úszó ártatlanságával ellentétben. Ez – mondja Dewitte – az európai mentalitásra jellemző képek egyike. A belga szerző nagy terjedelemben idéz Leszek Kołakowskitól, Emmanuel Levinastól, Cornelius Castoriadistól és sokan másoktól, azt bizonyítandó, hogy az európai civilizáció jellegzetessége az a képessége, hogy eltávolodjon önmagától.
Európát tehát az határozza meg, hogy elutasítja az „Európa-központúság” bármilyen formáját: már az ókori görögök óta érdeklődést mutat, arrogancia nélkül, más kulturális térségek iránt, kíváncsi, nyitott és kész hibásnak éreznie magát, amikor az intolerancia, a paternalizmus, a másokat kizáró önhittség bűnébe esik. Végső soron Európa az egyetemességfogalom „feltalálója”, a kulturális antropológia, vagyis az „idegen”, „eltérő”, a saját mentális reflexeivel és szokásaival semmilyen kapcsolatban nem álló civilizációs területek felkutatási képességének felfedezője. Európa gyarmatosította a világot, de ugyanakkor a gyarmatosítás-ellenesség ideológiáját, sőt még az Európa-ellenességet is megteremtette. Európa – állította Levinas – fedezte fel a „vad gondolkodást”, alapított afrikanisztika, indianisztika, iszlamisztika, sinológia stb. tanszékeket. Az ázsiai tudományok, általában véve az „orientalisztika” európai akadémiai tantárgyak, amelyeknek nincs megfelelőjük a világ más tájain. Ezzel nem egyfajta felsőbbrendűségi komplexushoz akarunk érveket biztosítani, csak az európaiaság meghatározó jegyeit írjuk le.
Nagyon jól tudjuk, milyen súlyos hibák vethetők az európaiak szemére. Nagyon jól tudjuk, hány történelmi katasztrófáért felelősek. De fontos megfigyelnünk, hogy szintén az európai tudat az, mely azonnal, önkritikusan vállalta kisiklásai leltárát, hogy felépítette a „bűnös tudat” valóságos frontját, hogy drasztikusan bírálta a túlkapásait. Európa állandó önértékelési folyamatban van és egyáltalán nem megbocsátó saját árnyoldalaival szemben.
Nos, ha európainak lenni – többek között – azt jelenti, ahogy a fentebb idézett szerzők mondják, hogy nem fogadod el az önimádatot, hogy szigorúan tekintesz saját hibáidra, hogy az önelégültség eufóriáját a józansággal váltod fel, akkor érdemes feltennünk a kérdést, hogy mi, románok, mennyire vagyunk európaiak. A válasz az lenne, hogy mindannyiszor európaiak vagyunk, ahányszor tükörbe nézve elismerjük a korlátainkat, ahányszor nemcsak hajlandóságot mutatunk, hanem türelmetlenül tanulni is akarunk másoktól, ahányszor uralkodunk az önhittségünkön, az öndicséretünkön, az idegengyűlöletünkön. Európaiak vagyunk, amikor megőrzünk egy barátságos kíváncsiságot minden iránt, ami másfajta. Amikor jóindulattal tekintünk a mellettünk álóra és hisztéria nélkül az ellenfelünkre. Akkor vagyunk európaiak, amikor maximális figyelmet szentelünk a mással való kommunikációnak, amikor elismerjük – mazochizmus, de engedékenység nélkül is – a rossz szokásainkat, és megpróbáljuk azokat kijavítani.
Az, ami ma az ország politikai színpadán zajlik, nem nagyon tűnik európainak. Minden a kölcsönös gyűlölet és kiátkozás légkörében történik. Kis téttel bíró játékok ezek, szigorúan a személyes érdek, a vak hiúság, a másik dölyfös semmibe vételére épült saját „legitimitás” üzemanyagát használják. A szokások törzsközösség alattiak, az általános diskurzus középszerű, durván manipulatív, semmilyen köze nem lévén a nyugati politikai hagyományok nyugodt, világos, együttműködő reflexiójához. Úgy tűnik, mintha a barbárság mellett döntöttünk volna.
Ilyen körülmények között el kellene azon gondolkodnunk, hogy tényleg akarjuk-e az „európai integrációt”. Hogy tényleg Európát akarjuk-e modellünknek. Hogy mielőtt „partnerünk”, pénz- és jogforrásunk lenne, nem kellene-e Európát terápiaként kezelnünk. Mert mindent egybevetve, egyre inkább ahhoz a nyomorékhoz hasonlítunk, aki a kezelőorvosa után hajítja a mankóját…
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Továbbá ha hirtelen felindulásból kivágná a diófát az udvarán, ne tegye!
Országszerte elkezdődött a medvevadászat, az idén elfogadott vadászati és vadgazdálkodási törvény alapján 2024-re és 2025-re összesen 426 medvét tudnak kilőni a vadászegyesületek. Környezetvédő civil szervezetek a bírósághoz fordultak a jogszabály ellen.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
A keresőcsapatok kedden délután megtalálták a kiskorút, aki a Szovátához tartozó Szakadát település erdei területén tűnt el a délben.
Óránként 210 kilométeres sebességgel száguldott egy autós vasárnap az A1-es jelzésű dél-erdélyi autópálya Déva és Nagylak közötti szakaszán – közölte a rendőrség.
Hallgatólagosan elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezetét arról, hogy a többségi nemzethez tartozó állampolgárok a nemzeti kisebbségekével azonos feltételek mellett alakíthatnak egyesületeket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.