Elszigetelhető a Nyugattól Románia?

A Victor Ponta által a Románia jövője számára javasolt külpolitikai mérleg pártja dilemmás hagyományának része, mely éveken keresztül gyakorolta ezt a megoldást abban az időszakban, amikor az ország szürkére satírozva szerepelt a geopolitikai térképeken, egyaránt számítva a Nyugat és a Kelet perifériájának. Az Oroszország Hangja sietett megtapsolni Victor Ponta bátorságát, hogy „minden áron elkerülte”, még „egy diplomáciai incidens” kockázatával is, a közvetlen találkozást Victoria Nulanddal, az Egyesült Államok küldöttével, aki az elmúlt napokban érkezett Bukarestbe. A moszkvai kormány szócsöve úgy véli, ez annak a jele, hogy a kormány kezd „irányt váltani” és hogy Victor Ponta és a PSD-n belüli „Sârbu-csoport” amúgy is „felégettek minden hidat Washington felé”, mert az amerikaiak nem fogják megbocsátani nekik a „sértést”.

Oroszország propagandaadójának értelmezését alátámasztja az, amit a román kormányfő az Egyesült Államok küldöttének látogatása után mondott. Victor Ponta elismerte, hogy elkezdett egy „módosítást” Románia külpolitikájában és hogy Traian Băsescuval, egy „rendkívül szűk látókörű gondolkodás” hirdetőjével szemben, aki csak a Bukarest–Brüsszel–Washington tengelyben bízott, ő, aki egy „másik nemzedékből” származik, meg akarja őrizni az „Európa- és Amerika-párti kapcsolatot”, de Kína és Oroszország felé is meg akarja nyitni Romániát.

Az európai nagyhatalmaknak és az Egyesült Államoknak szintén vannak jelentős kapcsolataik Oroszországgal és Kínával és senki sem akadályozza meg Romániát abban, hogy hasonló kapcsolatokat építsen ki ezekben a térségekben. De vannak bizonyos árnyalati különbségek a megközelítésben, mert nehezen hihető, hogy Bukarest képes egyenlő partnerként beszélni Moszkvával és Pekinggel, mint például Berlin, vagy Washington. Aztán Victor Ponta rögtön azután beszélt a „váltásról” és egy keleti nyitásról, miután megtagadta a találkozót egy magas rangú nyugati hivatalossággal.

A kormányfő nem nyugatellenes, de a mögötte álló érdekek zavaros út felé tolják. A kínai kormányfő november végi romániai látogatása előtt a Bukarestre akkreditált külföldi újságíróknak, egy bizalmas beszélgetésen, a Victoria-palotában elmagyarázták, hogy Romániának szüksége van a kínaiak pénzére, mert egyre nehezebb lehívni az európai összegeket.

Az európai források elköltésének szigorú ellenőrzése nem hagy elég mozgásteret a PSD-s klienseknek, a korrupcióellenes ügyészek túlzott aktivitása pedig egyre inkább zavarja a közvetítői díjakból, vagy az állami intézmények által elősegített üzletekből élő pártfinanszírozókat. E tekintetben az orosz, vagy kínai befektetések kevesebb fejfájást okozhatnának és nagyobb profitot hozhatnának.

A kormányfő mögötti érdekcsoportok számára az igazságszolgáltatásnak a politikai monopólium alá történő visszarendelése és a pénzügyi források növelése az a két nagy cél, melyek Románia irányváltásához vezethetnének. Victor Ponta kabinetjéből már megüzenték Washingtonba, hogy az ország nem az AEÁ „gyarmata”, maga a kormányfő pedig egy hónappal ezelőtt, a „fekete kedd” után azt mondta, „nagyon jó, ha konzultálunk, de figyelmeztetni bennünket többé nem figyelmeztet sem Moszkva, sem másvalaki”. Oroszország Hangja, mindezen jelek után, szinte biztos abban, hogy a PSD „Kelet felé vette az irányt” és hogy Románia is követheti majd ezt az utat. A Statforos amerikaiak ezzel szemben arra figyelmeztetnek, hogy „Románia biztonságának Oroszország újraszületett hatalmával szemben az Egyesült Államok az egyetlen szavatolója”, azt magyarázva, hogy ez nem jelenti azt, hogy Románia Egyesült Államok és általában véve a Nyugat iránti „elkötelezettsége” „abszolút és feltétlen” és hogy Bukarest akár „más opciókat” is számításba vehet, Oroszországot is beleértve.

Elszigetelődik-e ebben az esetben Románia, ahogy attól Traian Băsescu fél? Nem a szó szoros értelmében, de ha Bukarest továbbra is folytatja majd az igazságszolgáltatás vegzálását, akkor valóban magára hagyhatják a nyugati szövetségesei, az általuk szabadon hagyott helyet pedig gyorsan elfoglalhatja majd Moszkva, mely az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést mutat a kelet-európai befolyása visszaszerzése iránt.