Ismét kiderül: Románia a végtelen lehetőségek országa. Andrei Pleșu szövege.
Nem tartom magam alkalmasnak annak elemzésére, szisztematizálására és megítélésére, ami egy ideje hazánkban történik. Lehet, hogy Ciorbea úrnak igaza van: kik vagyunk mi, akik azért rágtuk a fülét, mert óvást emelt a 90/2001. sz. törvény ellen? Holmi „szegény emberek”, akiknek fogalmuk sincs arról, miről van szó. Jogi szakértőnek kell lenni, hogy az ember felfogja, nem helyes, ha egy büntetőügyes embernek esélyt adnak a kormányzásra.
Minden bizonnyal bonyolult jogi finomságokra van szükség, hogy felfogjuk, miként is állnak valójában a dolgok. Következésképpen feladom. A „szakértőkre” hagyom a vitát. (Egyik jogász barátom nemrég azért elmondta, hogy a miniszteri felelősség törvényét is meg kellene vizsgálni, mely egyértelmű a bűncselekmény és a köztisztség közötti „összeférhetőségek” ügyében. De, ismétlem, feladom. Ezek meghaladják a képességeimet). Mint ahogy meghaladja a képességeimet a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) – DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) – üzletemberek – média – CNA (Országos Audiovizuális Tanács – a szerk.) – pártok – kormányok – „fedettek” – parlamenti ellenőrző bizottságok és a többi által alkotott hálózat bonyolultsága is. Annyit mondhatok csak, Marxot parafrazálva, hogy
Leleplező sorozatai minden nézettségi csúcsot megdöntenek, tábornokokat buktatnak meg, pártvezetőket, újságírókat, intézményeket röpítenek a levegőbe. Ő pedig fellelhetetlen. Mint minden igazi kísértet. Nem értem és már nem akarok ezzel foglalkozni. Csak azt a jogot tartom fenn magamnak, hogy „egyszerű polgárként” rácsodálkozzam erre meg arra.
Például: arról értesülök, hogy Ghiţă úr egy vagy több szabadságát azzal töltötte együtt, akit most feldobott: Coldea úrral. Az ő dolguk! De nem kerülhetem meg a kérdést, mindenféle, számomra elérhetetlen konjunktúrán és feltételezésen túl, hogy milyen lehet eltölteni egy vakációt Ghiţă úrral? Komoly érvek kellenek ahhoz, hogy magaddal vidd a Seychellesre is, Toscanába is és a Disneylandbe is! Milyen lehet Ghiţăval szórakozni? (Elismerem, hogy a kérdést fordítva is fel lehet tenni: milyen lehet Coldeával szórakozni?). Nem tudhatjuk. Mit csinálsz esténként, egy sör vagy egy pezsgő mellett? Titkokat cseréltek? Vicceket? Stratégiákat? Lehet, hogy Ghiţă úr rendkívül elragadó beszélgetőtárs, nagy mesélő, megkapó partiarc. Vagy talán azért vonulsz vele vissza a Seychellesre, hogy titokban kidolgozd az ország politikáját, a PSD vezetését vagy Kövesi asszony doktori címét. (Bár ezt sokkal olcsóbban is meg lehet tenni, bármelyik herăstrăui bokorban). Vagy talán élvezed Sebi kifinomult humorát, vicces válaszait, sportbéli ügyességét.
Hacsak nem egyszerűen az tetszik, ahogy kinéz, ahogy öltözködik, ahogy viselkedik. Úriember, csábos, ellenállhatatlan társaság. Talán kifinomult véleményei vannak Shakespeare-ről vagy Platónról, és mindig tanulsz valamit a környezetében. Talán a történelmi és irodalmi ismeretek kimeríthetetlen tárháza. Talán a feleségek vagy a gyermekek értik meg nagyon jól egymást. Mindent egybevetve, azt lehetne mondani, hogy egy Ghiţával eltöltött vakáció után helyrehozva, felfrissülve, meggazdagodva, új és új szakmai sikerekre készen térsz vissza a munka mezejére. Ez van! Mindenki a maga ízlésével! Bárkiben rejtőznek olyan jó tulajdonságok, melyeket nem lehet első látásra észrevenni. Nem kizárt, hogy Ghiţă úrnak is vannak ilyen tulajdonságai, melyek alapján, amikor nem lesz más haszna, „társasági úrfiként” is elhelyezkedhet, „hostess” típusú munkaköri leírással…
Teljesen más okokból, de
Bevallom, elvi szimpátiát érzek e politikai szerveződés iránt, melynek választási eredménye a késői megjelenése és a hiányos logisztika ellenére bátorító volt. Az illiberális zűrzavar egyfajta kompenzációja. De rögtön a siker után, sajnos, nehezen megemészthető sutaságok, ügyetlenkedések, éretlenségek és belső széthúzások is megjelentek. Még mindig reménykedem az optimális, a párt működését harmonikussá tenni képes célok és eljárások újrakonfigurálásában. Az első csalódást a Sergiu Moroianu–Matei Păun–Nicuşor Dan törésvonal okozta. Amikor ugyanazon politikai szervezet csúcstagjai kölcsönösen kiátkozzák egymást, akkor nem értem, mi kötötte össze őket addig és főleg, hogy miért nem oldják meg a gondjaikat tapintatosan és diszkréten. E téren talán lenne mit eltanulni a PSD-től (Szociáldemokrata Párt – a szerk.).
De még keményebb az a – választási kampány idején különben megérzett – bejelentés, hogy újszülött párt akár ketté is szakadhat. Egyesek jobboldaliak, mások baloldaliak, következésképpen már a párt nevében szereplő „szövetség” szó is megtévesztő: sokkal inkább „megosztásról” van szó. Tehát az USR-ből DSR lesz és különféle „szárnyakra” oszlik, mint a liberálisok hajdanán. Egyelőre baloldali és jobboldali szárnyra. (USRS és USRD?). Egyszerű polgárként csak csodálkozni tudok. Egy törékeny szervezet talál elég energiát magában, hogy felerősítse a rozogaságát. Ez olyan, mintha egy gyöngytyúk dölyfösen kijelentené, hogy két kakassá változik át. Ahogy azt valakitől olvastam (nem tudom már, hogy újságírótól, vagy kommentelőtől), „nagy az Isten Anyjának (állat)kertje”!
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Ötvenöt államtitkár kinevezése jelent meg a vasárnapi Magyar Közlönyben.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Kemény hangvételű bejegyzésben reagált Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője és szóvivője a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) magyargyűlölő politikusa, Dan Tanasă szombati kifakadására.
Közös ima, ünnepi műsor és szentmise várta a híveket pünkösdvasárnap Gyimesbükkben. Az ezeréves határ vidékén több ezer zarándok gyűlt össze, ahol Varga Miklós fellépése és Lupus atya prédikációja is része volt a kontumáci búcsúnak.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.