Miben hasonlít a két politikus? A cikk szerzője szerint abban, hogy mindkettő az Európát uraló politikusok gőgjének, antipopulizmusának és progresszista túlzásainak terméke. Kábé ennyi.
Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Európa szélein van két politikus, akik amennyire komikusak, annyira atipikusak, de megdöbbentő módon érvényesítették vezetési törekvéseiket. Bár életrajzukat és intelligenciájukat tekintve különbözőek, valami mégis összehozza őket. Mindketten részben az EU teremtményei.
A hol „Kotkodácsilának”, hol „hasbeszélője marionettbábújának” is nevezett kormányfő-nő, a már a nyilvános megjelenései eleje óta különféle zoológiai hasonlatokkal bőségesen illetett hölgy végül egy tisztázó beszéddel állt elő. Melyben elfogadta, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) őt emelje az elnökjelölti helyzetbe.
Dăncilă, miután a vörös kiskirályok megzsarolásával a megtépázott PSD élére is emeltette magát, mely pártot az ő cinkosságával vágott gajra a dragnióta kleptokrácia, hirtelen bebizonyította, hogy többre is képes, mint saját hatalma megvédése. Sőt, még azt is meg tudta csinálni, hogy úgy beszéljen, hogy nem mond valami bődületes dolgot minden harmadik szava után. Mi több, még anyanyelvén sem ejtett ugyanilyen sűrűn és súlyosan erőszakot.
Mégis bölcsebb lett volna, ha hallgat. Miután mindenkit lecsillapított, sikeresen kioltva a becsvágyat, melyet olyan Gabriela Fireához hasonló lehetséges elnökjelöltekben keltett egy Dragnea videlei neveldéjéből származó, alaposan kigúnyolt elvtársnő látszólagos inadekvátsága az államelnöki tisztségre, Dăncilă újra életet lehelt ellenfeleibe. Így aztán, miután elmúlt az elnökjelöltség iránti hajlandóságuk, minden esély megvan arra, hogy újraéled számos pészédés igénye, tekintettel arra, hogy a kormányfő – megszólalva – csak növelte a zavart.
Amikor azt kérdezték tőle, mit tett abban az időszakban, amikor – saját vallomása szerint – „hat hónapig el voltam szigetelve a Győzelem-palotában, ahol tilos volt beszélnem a kollégáimmal”, Dăncilă nem tudott meggyőző választ adni arra, hogy miért fogadta el a lealacsonyítását. Márpedig továbbra is szembesítik és szembesíteni fogják ezzel a mégiscsak egyszerű kérdéssel. Mit tett az állítólagos szigorú fogsága alatt, amikor némaságra ítélte a kleptokrácia őt tisztségébe emelő vezetője.
Feldühödve azon az állhatatosságon, mellyel újra meg újra feltették neki a kérdést, Dăncilă végül azt állította, ostobán, de a csodába illő módon asztalfőre került rabszolga arroganciájával és gőgjével, hogy állítólag „kormányzott”. Nagyszerű „kormányzás” némaságból és börtönből, melyet egy annyira alázatos, annyira jelentéktelen, méltóságát és jogait megvédeni annyira képtelen szolga gyakorolt, aki elfogadja rabszolgaságát és gyalázatos helyzetét, nem egy-két napra, vagy két hétre, hanem egy egész félévre.
Egyértelmű ennek a kérdésnek a szükségszerű következménye, melyre nem volt elég esze hihető választ találni.
ennyire kevéssé büszke és ennyire kevéssé intelligens, hogy felfedi a sajtó előtt akarathiányát és belső nyomorúságát? Vajon miért rá lenne szüksége egy olyan nemzetnek, mely büszke akar lenni? Méghozzá egy olyan ország, mely tagja a NATO-nak és az EU-nak, melyek értékei a szabadságot és az emberi jogok védelmét is magukba foglalják? És mindez egy általánosan zűrzavaros időszak közepette, amelyet a globalizálás és a propaganda váltott ki, amikor minden eddiginél nagyobb szükség van büszke, becsületes és eszes vezetőkre.
És vajon hogyan lehetséges, hogy a szabad világ határainál, a harmadik évezred elején felbukkanhat a politikusnak egy ilyen, mondjuk úgy, engedékenyen, hogy atipikus példánya? Vajon V. V. Dăncilă lenne a legjobb, amit a pészédizmus, Románia, Európa kitermelhet magából? Vagy, jaj, bármilyen progresszizmus inkonzisztenciájának vitathatatlan jele? Élő bizonyítéka annak, hogy a politikában utópia bármilyen feltételezett haladás?
Különféle kérdéseknek kellene kínozniuk az európai kommentátorokat is reakcióként arra, hogy
Nem azt mondták közülük sokan, hogy Boris egy „bohóc”? Nem tartották számon épp rasszista impertinenciáit és homofób sértegetéseit? Nem azon sajnálkoztak, hogy egy „komédiás”, egy „rossz házibolond”, egy „fasiszta” hazudozó” került a brit konzervatívok és a londoni kormány élére, aki állítólag „átverte” a honfitársait, hamis adatokat közölve nekik a Brexitről?
De igen. Na és? Most a vezérlőpulthoz került mindazok rémálma, akik azt szerették volna, hogy a Brexitre ne kerüljön sor. Azzal, hogy a kormányfői tisztségbe került, óriási mértékben megnőtt egy kaotikus Brexit veszélye. Márpedig világos, hogy egy megállapodás nélküli kivonulás negatív hatása nemcsak Nagy-Britanniára mér majd súlyos csapást, ahogy azt az európai politikai és médiaelitek sugallni próbálták, hanem az egész Unióra. Tehát mindnyájunkra. Ki a hibás?
Mi az oka, hogy a brit konzervatív párt döntő többsége inkább egy olyan „kalandort” támogat, mint Johnson, a politikai korrekt sajtó által „komolynak” tartott bármely másik politikussal szemben? Tényleg teljesen megőrült az összes brit konzervatív? Nehezen hihető.
Valójában, akárcsak Trump Obama Amerikájában, Johnson a kontinenst alaposan uraló politikusok és véleményvezérek évek óta tartó tehetetlenségének, gőgjének, populistaellenes konszenzusának és progresszista túlzásának terméke.
Azt gondolva, hogy kénytelen elfogadni (nagyjából ugyanúgy, mint Dăncilă a foglyul ejtést) egy Brexitre vonatkozó álmegállapodást, mely – ideológiai megfontolásokból – lehetetlenné teszi a britek elválását az EU-tól, May arra ébredt, hogy házi őrizetbe juttatta őt egy balos, migrációpárti és zöld hajlamokkal rendelkező eurobürokrácia.
Ugyanaz a banda volt, mely 2015-ben lehetővé tette az ellenőrzés elvesztését az európai határok felett. Ugyanez az eurokrácia mutatott fityiszt a reformvágynak, a 2016-os Brexit-párti szavazást generáló hangulatot táplálva. Ez ugyanaz a siralmas kaszt, mely éveken keresztül, bűnös módon, nyekkenés nélkül eltűrte a pészédés kleptokrácia 2012 utáni felemelkedését, amely nélkül nem lett volna lehetséges Dragnea karrierje, a jogállamiság destrukturálása és a jelenlegi román kormányfő felemelkedése.
Műveltségére és intelligenciájára tekintettel, melyek mindegyike rendkívüli, a sokak által ördögként lefestett Boris Johnsonnak, ha az európaiak megértik majd, hogy mindenki számára jobb, ha tisztességesen tárgyalnak vele, esélye van összefogni és ezáltal felszínre hozni a honfitársait. Akik a második világháború idején nehezebb helyzetekből is kiverekedték magukat, mint egy megállapodás nélküli Brexit.
Ezzel szemben, tekintettel a „felkészültségére”, nem hiszem, hogy súlyos alábecsülés lenne úgy vélekedni, hogy egyáltalán nem valószínű, hogy Dăncilából Románia elnöke lesz majd.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.