// 2026. június 18., csütörtök // Arnold, Levente

Büntessük vagy ne büntessük a kommunista propagandát?

// HIRDETÉS

Mert, ugye, van a következő kérdés is: ha a fasiszta propaganda büntetendő, akkor a kommunista propaganda miért nem?

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.

A kommunista propaganda büntetéséről szóló tervezet benyújtása a parlamentben számos állásfoglalást váltott ki. Egyesek attól félnek, hogy bármilyen kommunizmusról folytatott vitát börtönnel büntethetnének; mások attól tartanak, hogy egy sarlós-kalapácsos sapka viseléséért is börtönbe kerülhetnének.

Bármilyen törvény tökéletesíthető, szerencsére, abban az értelemben, hogy egyik sem tökéletes, nem elégíthet ki mindenkit. Ám a túlzott átpolitizálás,

a valós kérdés megkerülése vagy az ellenfél szemébe hintett por nem lesz képes elrejteni a kommunizmus bennünket kerülgető kísértetét.

Ez a kísértet nemcsak szabadon mászkál Európában, de Romániában – és erre az utóbbi napokban bizonyítékokat is kaptunk – folytatja a rombolást.

Románia a keleti tömb bármely másik országánál jobban megszenvedte a kommunizmust; mindazok, akik Magyarországon, Lengyelországban és a többi országban éltek, még akkor is tudják a különbségeket, ha látogatóban jártak nálunk, vagy csak néhány napot eltöltöttek a tengerparton. Ennek alátámasztásához nem is kell – érvként – felhozni ennek a bűnös rezsimnek a több millió áldozatát, mely rendszer száműzött, deportált, fogdába vagy Zsilavába (Jilava), a máramarosszigeti és egyéb börtönökbe zárt, megkínzott, megfojtott, megmérgezett, agyonlőtt, a Csatornához (Duna–Fekete-tenger-csatorna – a szerk.) küldött, pálcával vert és más erőszakos büntetésben részesített több millió (kihangsúlyozom: több millió) embert.

Biztos vagyok benne, hogy a kommunizmus mai védelmezői tudnak mindezekről a bűnökről. És akkor, kérdezik majd önök, miért ellenzik a kommunista propaganda büntetését?

Már az elején rögzítenem kell, hogy a tervezet szerint

2019 Romániájában egyformán kell kezelni a fasizmust és a kommunizmust:

a tervezet gyakorlatilag a kommunizmusra vonatkozó elemekkel történő kiegészítéssel módosítaná a fasiszta, legionárius, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek, jelképek és cselekmények tilalmáról szóló 31/2002. sz. rendeletet. Romániának, tehát, egyformán kell kezelnie a fasizmust és a kommunizmust, abból a megfontolásból, hogy más aspektusokon túlmenően, mindkettő egyformán bűnös az általuk terjesztett erőszakot illetően. Társadalmunknak szüksége van egy egészségügyi lépésre, olyanra, mely hozzájárul a gyógyuláshoz, hiszen vállalni kell a kommunizmushoz való viszonyulást. Éppen a múlt vállalása jelenti a garanciáját annak, hogy az említett szörnyűségek nem fognak megismétlődni. Lehet, hogy Románia két évtized, egy évszázad múlva magához fog térni és alkalmas lesz arra, hogy eltörölje ezt a törvényt, megengedve a kommunista propagandát. De nálunk nem érvényes az az érvelés, hogy a kommunista propagandát Franciaországban, Luxemburgban, de még az AEÁ-ban sem büntetik. A franciák számára, például, a kommunizmus egyszerű elmélet, egyszerű ideológia, amely nem járt több millió áldozattal.

A legnagyobb félreértés abból fakad, hogy a tervezet állítólag tiltaná a kommunizmusról folytatott beszélgetéseket, vagy a kommunizmusra vonatkozó vitát, annak tanulmányozását, cikkek vagy doktori disszertációk írását a témában. Aki elolvassa a törvénytervezetet, láthatja, hogy már az 1. cikkelyben leszögezik:

a kommunista jellegű szervezetek, jelképek és cselekmények tilalma szigorúan a propagandára, a gyűlöletre és erőszakra való uszításra vonatkozik.

Más szóval, nem a kommunizmusról folytatott iskolai vitákat büntetnék, hanem a kommunista propagandát, amennyiben arra iskolákban kerül sor.

Ami az iskolát illeti, számomra az a legmeglepőbb, hogy találkoztam olyan egyetemi tanárokkal, akik attól félnek, hogy a jövőben börtönnel fenyegethetnék őket. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy mindezek a tanult emberek, akik képesek elolvasni egy törvénytervezetet, vagyis nemcsak a tévében elhangzó dolgokból tájékozódnak, ezekben a napokban félelmet tanúsítanak. Ez a félelem az ismeretlenből, a változástól való rettegésből fakad, főleg, hogy régi megszokásokból mozdítják ki őket. Márpedig a tervezet semmit sem mond a baloldal szimpatizánsairól, még a (hajdani kommunista pártból közvetlenül származó) kormánypárt szimpatizánsairól sem.

A 2. cikkely pontosan ezt az aspektust hivatott tisztázni, hiszen ebben az áll, hogy kommunista jellegű szervezet (félreteszem a fasizmusra vonatkozó utalásokat) alatt olyan három vagy több személyből álló csoport értendő, amely a kommunista eszmék, koncepciók és doktrínák, valamint az etnikai, rasszista vagy vallási alapú gyűlölet és erőszak, bizonyos rasszok felsőbbrendűsége és mások alsóbbrendűsége, az antiszemitizmus, az idegengyűlöletre, a szélsőséges nacionalizmusra való uszítás hirdetése céljából fejti ki tevékenységét. Más szóval, a tervezet világosan leszögezi, hogy az egyetemeken senkinek sem kell félnie, ha nem folytat kommunista propagandát; általában véve, akárcsak más törvények esetében,

senkinek sincs félnivalója, ha tisztességesen viselkedik, ha a törvény keretei között cselekszik.

Azzal fejezem be, hogy bárhogyan is állnak majd a dolgok, bármilyen súlyos érvek hangzanak el az egyik vagy a másik oldalon, a politikaiakat is beleértve, a kommunista propaganda büntetése vagy nem büntetése szükségességéről folytatott vita társadalmunk számára rendkívül időszerű és gyümölcsöző. Főleg, hogy Románia parlamentjének jelenlegi összetétele alapján úgy gondoljuk, hogy rendkívül kevés esélye van egy ellenzék által kezdeményezett törvénytervezet elfogadásának.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…
Főtér

Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…

… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.

Vége a hajnalig tartó hangoskodásnak: jelentősen szigorodtak a bírságok
Krónika

Vége a hajnalig tartó hangoskodásnak: jelentősen szigorodtak a bírságok

Június 13-tól hatályba léptek azok a jogszabály-módosítások, amelyek jelentősen szigorítják a közrend és a köznyugalom megsértésének szankcionálását Romániában. A Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az 1991. évi 61-es törvény módos&

A „kritikai gondolkodás” hatása az iskolában egy tanár szemével
Főtér

A „kritikai gondolkodás” hatása az iskolában egy tanár szemével

„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”

Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján
Székelyhon

Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján

Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
Krónika

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Vébékódolás az M4 Sporton: válaszolt a közmédia a Székelyhon kérdéseire
Székelyhon

Vébékódolás az M4 Sporton: válaszolt a közmédia a Székelyhon kérdéseire

A 2026-os focivébé kezdetén mindannyian szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy a magyarországi közmédia sportcsatornája, az M4 Sport geokódolás alá zárja a közvetítéseit. Pedig a legutóbbi, 2022-es katari vébén nem így volt. Mi történt azóta?

// még több főtér.ro
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS