A szerző ugyancsak bakacsinszínű képet fest a mioritikus hazáról.
Két dolgot tartok relevánsnak a Cătălin Tolontan által vezetett csapat kórházi fertőtlenítőszerekről szóló, a Gazeta Sporturilor-ban megjelent oknyomozásban.
Az első: Ez az oknyomozás szakmai szempontból messze magasra repítette Tolontan csapatát, a román újságírók többségéhez viszonyítva. Többséget mondok (és nem minden újságírót), mert más médiacégeknél is akad itt-ott egy-egy profi. (Az Adevărulnál is van néhány, mindenki tudja, kik azok!) A következő években nehéz lesz behozni ezt a lemaradást, mert a többség, az elismert „véleményvezérekkel” az élen, nem képes és nem is tudja, hogyan lépjen ki az újságírói szakma „kis dolgaiból” és kisszerűségeiből. Jól érzik magukat a zsurnalisztikai semmiségek terepén, melyekhez az olvasóközönség már hozzászokott. A Gazeta Sporturilor munkatársaiban megvan a közszolgálat tudata és a sajtófogyasztó iránti tisztelet, és ezt lehetetlenség elveszíteniük, hacsak nem üt be valamilyen kataklizma.
Az összes Cătălin Tolontan által vezetett újságírói oknyomozás még bizonyít valamit, a felvetett témákon túlmenően:
amibe a romániai sajtó (tévé, rádió, nyomtatott, online) jutott. Ezért az erkölcsi és pénzügyi katasztrófáért azok a börtönérettek, imposztorok és jellemtelenek a felelősek, akik a román sajtót finanszírozták és vezették. (Elképzelések nélküli alakok.) Nagyon sok tehetséges, elhivatott újságíró van, akik nyomorúságos erkölcsi és anyagi körülmények között dolgoztak és nem írhatták ki magukból, nem követhették elképzeléseiket és hitüket ebben a szakmában olyan tulajdonosok, úgynevezett menedzserek és más nevetséges alakok miatt, akik lerombolták a románok sajtó iránti bizalmat. Végső soron ebből lehet választani: vagy profi akarsz lenni vagy valamelyik tulajdonos vagy mentálisan terhelt politikus kiszolgálója.
A második: A fertőtlenítőszerekkel kapcsolatos oknyomozás megmutatta (vajon hanyadjára?), hogy Romániában nem érdemes élni. Romániában
a csalók, a lehúzók ügyleteibe, a hatóságok lustaságába, a politikusok felelőtlenségébe és a környezetben lévő (agymosottak) passzivitásába, akik az ablakon kinézve már néhány esőcseppből is „áradatokat” képzelegnek rettegve.
Romániában meg lehet halni, de nem érdemes élni. Mert a kórházakban az emberek hullanak, mint a legyek. És emiatt senki sem háborodik fel vagy aggódik: sem az adófizetők, sem a rendszeren belüliek, sem a hatóságok. „Ez van!” – ismételgetik bűnös passzivitással. És senki sem akarja alapjaiban megváltoztatni a rendszert és a románok életét. Az embereket teljesen semmibe veszik. Nincs szükség gulágra vagy megsemmisítő táborra. Románia egyszerű létezése elég ahhoz, hogy kínok közt, nemzettársaid által hidegvérrel legyilkolva végezd be. A román állam képtelen véget vetni ennek a genocídiumnak. Külföldi segítségre van szükségünk e gyilkosságok megakadályozásához, nem Isten könyörületére.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.