Az utóbbi időben állandóan szó van az állam reformjáról és arról, hogy mit feltételezne az, de konkrét lépések még nem voltak láthatók.
Jelen szöveg a Detsche Welle oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ha történelmi szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a román állam jelenleg nem nagyon hasonlít arra, ami a múltban volt. Az 1859-1866-os időszakot követően, bár Románia alkotmányos monarchia volt, az intézményi struktúrája pedig nagyrészt a francia modellt követte, az állam minimális volt, a minisztériumok száma pedig alacsony. Az első Brătianu-kormánynak (1876) 7 minisztériuma volt, a királyi diktatúra előtti utolsó kormánynak pedig 16 (mint jelenleg).
Annak ellenére, hogy a király német származású volt, a román alkotmányos monarchia sokkal inkább a brit, mint a német minta szerint működött.
Az 1866-os és az 1923-as alkotmányokat a korszak legdemokratikusabbjai közé sorolták. Ezek voltak az első idehaza kidolgozott alkotmányok. Az 1831-es belga alkotmány ihlette őket és liberális jellegű jogszabályok voltak. Bevezették a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, a kormányzási forma pedig az alkotmányos monarchia volt. A választási rendszer eleinte cenzusos szavazáson alapult, később térve át az általános választójogra.
A végrehajtó hatalom megoszlott a (miniszterelnök által vezetett) kormány és az uralkodó között. Struktúrájukat tekintve elhanyagolható különbség volt az 1866-os és az 1923-as alkotmány között (mindkét esetben 8 fejezet és 138 cikkely 133 helyett). A címek, a fejezetek és a szakaszok neve ugyanaz (egyetlen kivétellel). A mélyrehatóbb különbségek az ideatikus és a konceptuális jellegűek voltak.
Jelentős módosításokon a III. cím (Az állam hatalmi ágairól) esett át. Az első nagy változás felszámolta a cenzusos szavazást és bevezette a „kisebbség képviseletén alapuló általános, közvetlen, kötelező és titkos szavazást”. A kisebbség képviseletének fogalma újdonság volt az előző alkotmányhoz képest. Szintén az általános szavazati joggal kapcsolatos, hogy a gyakorlatban nem igazán volt általános, mert a 6. cikkely 2. bekezdése szerint, „kétharmados aránnyal megszavazott különleges törvények határozzák majd meg azokat a feltételeket, melyek között a nők a politikai jogaikat gyakorolják”. A szenátorok megválasztásánál pedig csak a 40 évesnél idősebb állampolgárok szavazhattak.
A képviselők és szenátorok számát már nem alkotmányos szövegekben rögzítették (a képviselők és szenátorok mandátumának hossza sem volt már meghatározva). Az új alkotmányos szövegek rendelkezése szerint, új választási törvénynek kellett rögzítenie minden megye képviselőinek és szenátorainak számát. Minden megyében egy-egy szenátort közvetetten választottak meg, vagyis a helyi és megyei tanácsosok szavazatával. Módosították a miniszterek felelősségre vonásának feltételeit. Ennek megfelelően függetlenül attól, hogy ki kérte vizsgálat indítását valamelyik miniszter ellen (az egyik parlamenti ház vagy a király), a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék előtti vád megfogalmazása a Közügyi Minisztériumra hárult.
A bírói hatalom szervezetét és hatásköreit illetően elég jelentős módosításokat vezettek be, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Egyesített Részlegei pedig az Alkotmánybíróság szerepét töltötték be, a törvények alkotmánysértési („alkotmánytalansági”) eseteiről döntve. Ugyanennek a Bíróságnak tartozott a hatáskörébe, hogy a különféle bíróságok közötti hatásköri („feladati”) konfliktusokban döntsön.
1989 után az 1938-ig érvényes alkotmányos hagyományokhoz visszatérés lett volna normális. De Ion Iliescu és Antonie Iorgovan közbelépése a félig elnöki köztársaság strucctevéjéhez vezetett, a francia modellre hivatkozva. Csakhogy ez a modell az 1958-as alkotmány óta létezik Franciaországban. Franciaország addig parlamenti köztársaság volt. Az Európai Unióban jelenleg öt félig elnöki köztársaság van (Franciaország, Litvánia, Lengyelország, Portugália és Románia). A weimari köztársaság alatt Németországban is félig elnöki köztársaság volt. De úgy vélték, hogy ez az államszervezési forma jelentősen hozzájárult Adolf Hitler felemelkedéséhez, ezért a jelenlegi parlamenti köztársasági modellre tértek át.
Az 1989 utáni Románia számára jobb lett volna, ha parlamenti köztársaság vagy alkotmányos monarchia vagyunk. A parlamenti köztársaság nagyobb mértékben tette volna lehetővé ideológiai alapú pártok és egy alkalmas politikai osztály kialakulását. A francia–balkáni–szovjet típusú félig elnöki rendszer vezérek köré szerveződő pártok kialakulásához vezetett. Az alkotmányos monarchia a közéleti demagógia, a populizmus és az instabilitás mértékét csökkentette volna.
A jelenlegi bel- és külpolitikai kontextus az állam valódi reformját teszi elkerülhetetlenné (a háború előtti modellből is véve ihletet), de ahogy azt Edmund Burke, a modern brit konzervativizmus atyja mondta, „a megújítás nem jelent megreformálást”.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Nem tükrözik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontját Toró T. Tibornak a Tusványosról tett kijelentései – közölte kedden Tőkés László.
A rendőrség vizsgálódik Kolozsváron egy fesztiválbelépőkkel elkövetett lehetséges csalás ügyében, a károsultak között sok a magyar diák. Közben alig néhány szavazat hiányzik egy PSD-RMDSZ-kormányhoz.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Kedden 16 órakor a tervek szerint megnyitják a forgalmat az A3-as észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti 12,24 kilométeres szakaszán.
Egy gyermek esett ki egy országúton közlekedő járműből Tulcea megyében, a jelenetet pedig a mögötte haladó autó fedélzeti kamerája rögzítette. A rendőrség vizsgálatot indított az ügyben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.