Az állam legfőbb és teljes körű hatalma gyakorlásának több mint 50 éve alatt abszolút semmilyen relevanciája sem volt a polgárnak.
Jelen szöveg a Revista 22 oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nem. Nem a híres „L’État, c’est moi” témájának továbbhímzése következik. Ellenkezőleg. Bár e sokat vitatott témára – a polgár és az állam kapcsolata – vonatkozó néhány gondolat következik, itt nincs hely újra megismételni a nagy gondolkodók vagy államférfiak által egyaránt kifejtett összes álláspontot és következtetést. És megfelelő idő sem áll rendelkezésre. Mivel az eufemisztikusan „tragédiák”-nak nevezett események már heti gyakorisággal tolakodnak közénk. Amit másoknál „eset”-nek neveznek, nálunk kezd „szabály”-lyá válni. És nyilvánvalóan mindenki igyekszik meg is magyarázni, bűnösöket találni, sőt, egyesek akár még lehetséges megoldásokat is felvetni.
A nyilvánvaló tényeken, nevezetesen magukon a tetteseken, az endémiás korrupción, az alkalmatlanságon és közömbösségen túlmenően
Az államot, mely intézményein és alkalmazottain keresztül nem teljesíti a polgárokkal szembeni kötelességeit. „Az állam öl” kezd napról napra olyan szlogenné válni, mely felválthatja a híresebb „a korrupció öl”-t. Miért? Mert a polgárok jelentős része, sőt, aggasztóan nagy és növekvő része kezdi azt hinni, hogy egyenlőségjelet lehet tenni az „állam” és a „korrupció” közé.
Megoldások is vannak, persze. Az állam teljes megreformálásának szükségességét hozzák fel. Egyesek radikális megoldásokat követelnek, például: „Mindent el kel törölni és nulláról újra kell építeni.” Láttam olyan véleményeket is, hogy egyes intézményeket fel kell számolni (például a rendőrséget) vagy tömegesen el kell bocsátani egyes struktúrák alkalmazottait. Ezeket az ötletekhez azonban egy olyan párosul, amely uralkodóvá vált: az állam gyenge, az államot meg kell erősíteni. OIyasminek tűnik, amit azonnal és a többség akaratának megfelelően meg lehet tenni. „Azért, hogy ne ismétlődjön meg.” Ennek megfelelően az elképzelés az, hogy
fokozottabb biztonságot szavatolni a polgároknak és maximális hatékonysággal fellépni. De ez a követendő út? Vagy, még egyszerűbben: ez a minden gondot felszámoló mágikus megoldás? Az egyetlen?
Lássunk egy kis történelmet. A Nyugattól őt elválasztó lemaradás miatt Románia későn építette ki a központosított államát. Amikor megtette, kevés opció és vita volt a formájáról. Fel sem merült a kérdés. Kapkodva átvettek bizonyos modelleket, összeollóztak néhány alkotmányt, a többit pedig „majd meglátjuk és megtesszük”. Nem volt idő. Ráadásul, amit a történészek már megállapítottak, de a közvélemény nagy része talán figyelmen kívül hagy, Romániában a diktatúra jóval a kommunisták előtt hatalomra jutott. Így aztán az állam legfőbb és teljes körű hatalma gyakorlásának több mint 50 éve van mögöttünk. Ezekben az évtizedekben abszolút semmilyen relevanciája sem volt a polgárnak, a személynek. Nyilvánvalóan a kommunista kísérlet hagyta a legnagyobb nyomokat a társadalmon. Egyszerre igazuk van és tévednek azok, akik szerint
De mi a kapcsolat?
A kapcsolat az, hogy a román polgár 30 évvel a kommunizmus bukása után az államhoz való viszonyulás ugyanazon módjának a rabja. Egy gyűlölet és szeretet, lázadás és meghunyászkodás között ingadozó egészségtelen kapcsolatról van szó. Ez természetes azok után, hogy az állam oly sok évig gázolt be bakanccsal az emberek életébe, hálószobájába és elméjébe. Miután totális és bűnös függőségben tartotta őket. Miután erre nevelte egyik nemzedéket a másik után. Az ilyenfajta nevelés és az emberek elméjébe elültetett ösztön még a dühkitöréseket is cenzúrázta. Az egyik 1989. decemberi forradalmár azt mesélte, hogy a Központi Bizottság (KB) épületébe történt behatolásakor érzett düh és eufória után, az üres termekben és az elhagyott irodákban sétálva félelem töltötte el. „Mi van, ha jön valaki és megkérdezi, hogy mit keresek itt? Ha ezek megölnek?” Néhány perccel később másokkal együtt Manea Mănescu (kommunista vezető; forrás itt – a szerk.) köré gyűlt és az útmutatásait hallgatta. Ettől jobban érezték magukat, mert a hatóság közelében voltak. Az állam közelében. Védve voltak.
Vajon nem ezt követelik ma is a honfitársaink? Egy illuzórikus védelemért cserébe készek feláldozni azt a kevés szabadságot is, amellyel rendelkeznek?
Ezért történik az, ami történik. Mi az oka, hogy a civil társadalom ahelyett, hogy a saját szerepe megerősítésén dolgozna, ujjal mutogat és arra panaszkodik, hogy az állam „gyenge”. Miért nem erősebb ő? Miért nem a tágabban értelmezett társadalom az erősebb? Miért nem mi vagyunk erősebbek? Állandóan azt mondják, hogy a politikusaink azt tükrözik, amilyenek mi vagyunk valójában. Akkor az állam is ugyanaz. A mi tükörképünk. Az állam mi vagyunk.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Amíg az RMDSZ kormányon lesz, Orbán Viktort nem nyilvánítják persona non gratának Romániában – szögezte le a Krónika kérdésére Kelemen Hunor hétfőn este a SZÁT ülését követően.
Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
A Központi Választási Iroda (BEC) elküldte hétfőn az alkotmánybíróságnak az elnökválasztás első fordulójában leadott szavazatok újraszámlálásának részleges eredményét rögzítő jegyzőkönyvet.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.