Az állam és a polgárok: retusálatlan kép, 1989 után három évtizeddel

Jelen szöveg a Marginalia etc. oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A Floreasca kórházban bekövetkezett tragédia, ahol a politikai pártfogás az egészségügyi rendszer alkalmatlanságával találkozott, része Románia retusálatlan fényképének, harminc évvel a kommunizmus bukása után.

A román állam három évtized után a kommunista államot folytatja,

azzal a mélyen gyökerező hittel, hogy teljesen értéktelen az alávetettek élete, akik felett uralkodik: csak a hatalom és a – büntethetetlenül és a törvényeket semmibe véve – meghozott döntésekhez fűződő jog létezik.

Az állam harminc év után amorf tömegként tekint a polgárokra, akiknek nem lehet más szerepük, mint megteremteni egy elit kiváltságainak költségvetési alapját. A román állam harminc év után ugyanolyan lenéző és arrogáns – az ennek az országnak az embereire lesújtó drámák sorozatának semmi jelentősége nincs a teljhatalom és a kleptokrácia színterén.

Románia fényképét Nicolae Ceauşescu félreállítása után három évtizeddel a színek és körvonalak kontinuitása uralja.

A bekövetkezett mutációkon túlmenően van valami tartós, változatlan és látszólag felszámolhatatlan: maga a román állam. A román államtól pedig – akárcsak akkor – most is idegen az emberi méltóság szavatolása saját polgárai részére. A politikai, gazdasági és kasztkiváltságok olyan kategóriákra osztották a társadalmat, melyek útja nem kereszteződhet. És a lehető legvilágosabb a kleptokrácia és a többiek közötti demarkációs vonal. A törvény előtti egyenlőséget minden egyes alkalommal felfüggesztik, amikor a vizsgált ügyek azt szükségessé teszik: Mario Iorgulescu vagy Daniel Chiţoiu vergődései a bizonyítékok erre (az előbbi a labdarúgó liga vezetőjének a fia, az utóbbi volt miniszter, az a közös bennük, hogy halálos közlekedési balesetet okoztak – szerk.) Az alkotmánynak és a bíróságoknak e kaszt óvása a feladatuk. Teljhatalmuk nem sérülhet.

Az állam oly gyakran emlegetett, de délibábnyi messzeségben lévő reformjának nincs más feladata, mint visszaállítani az emberi méltóság központi jellegét. Az állam reformja olyan politikai szervezést feltételez, ami az átláthatóság és a hatékonyság fokát növeli.

Az állam reformja az alkalmatlanság és kapzsiság védelmére szerveződő összes feudum felszámolását követeli meg.

Az állam reformja annak a pangásnak az alternatívája, amibe az egész társadalom elkerülhetetlenül elmerülni tűnik.

Végül egy alkalmatlan, arrogáns és nem hatékony államnak semmiféle legitimitása nincs Románia szabad polgárai szemében. A legitimitás visszaszerzéséhez más elveken történő újraalapítására van szükség. Ennek az ostoba, és a gondatlanság és felelőtlenség miatt gyakran gyilkos államnak a túlélése a legnagyobb veszélyt jelenti nyugati identitásunkra nézve. A valódi újraalapítása kell legyen jövőnk igazi feladata.