A szétdarabolt Románia

Románia nem valamilyen külső összeesküvés miatt van elszigetelve (különben is, belső árulók nélkül nincs sikeres összeesküvés), hanem az utóbbi 27 évben az ország élén megfordult politikusok ostobasága, műveletlensége, mohósága, bunkósága, kisszerűsége miatt. Ennek a külső elszigeteltségnek a belpolitika mocskában kell keresni az okát. Miközben az ügyeletes „hazafi-karikatúrák” üres frázisokat pufogtatnak, melyek mögött csakis a személyes érdekeik húzódnak meg, ezért aztán nem is képesek semmi konkrétumot elérni, és a nép sem támogatja őket, a többiek, a globalista tengely agymosott eszközei kitartóan követik erkölcsi és identitárius feldarabolási célkitűzéseiket. Ilyenformán megtörténhet, hogy

Románia néhány éven belül egy másik feldarabolást is átélhet majd: a területit.

És ne ijedezzenek, nem az oroszok fognak minket megszállni. Talán még az első vonalban sem lesznek. Moldova Köztársaság Moldvával és Bukovinával egyesülve létrehozza majd Nagy-Moldvát. Bulgária elveszi Dobrudzsát. Magyarország Erdélyt. És ha úgy adódik, a szerbek is örömmel viszik majd a Bánságot. Akár még Románia felszámolására is sor kerülhet; nem lenne az első ilyen eset a történelemben, mint ahogy abban sem lennénk elsők, akiknek ilyenfajta vezetőkben van részük, akik ha nem hazaárulók (bár egyre több jel ezt mutatja, majd visszatérünk erre), akkor legalábbis ostobák és gazemberek.

Tudom, azt fogják mondani: Ostobaság, csak Putyin és Oroszország jelentenek veszélyt, de létezik az EU, a NATO, a Nyugat, ezek nem hagyják majd, hogy ilyen irányt vegyenek a dolgok. Ugyanez a helyzet az EU-n belüli rebellisekkel is, majd meghunyászkodásra kényszerítik őket. És ezzel eljutunk az előző rész végén feltett kérdésekhez:

Milyen EU? Milyen kemény mag? Milyen Franciaország? Milyen Németország?

Annak kiderítésére, hogy lehetséges-e az említett feldarabolás, azt javasolom, hogy vegyük számításba a nemzetközi helyzet néhány lehetséges alakulását és vonják le maguk a megfelelő következtetéseket.

Az európai, amerikai, nemzetközi helyzet gyors és nagyszabású változásainak kellős közepén állunk, amit a következő tényezők okoznak: a masszív migráció; a migrációs és LMBT-s tematikával kapcsolatos agresszív fellépés az EU, az ENSZ, az UNESCO, a nyugati elitek és média részéről; a keresztények elnyomása és genocídiuma; az elitek és a népek közötti mély szakadék; a világszinten általánossá vált és elítélt korrupció.

Erre alapozva az identitárius polgári és politikai mozgalmak felemelkedésének vagyunk a tanúi – az AEÁ-ban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Ausztriában és így tovább.

Az identitárius, globalizációellenes és EU-ellenes (figyelem, nem európaiegyüttműködés-, hanem más formulaellenes) pártok, Trump győzelmét kihasználva, akár még a nyugati államokban is hatalomra juthatnak.

Franciaország. A Brexit, az amerikai választás és az olasz népszavazás mintájára, melyek során nem a leginkább „szeretett”, „csodált”, az elitek és média által győztesként előretolt szereplő nyert, nem Fillonból lesz elnök, hanem Le Penből. Franciaország távozik az EU-ból.

Németország. Bár Merkel az esélyes, a feltörekvő és országos ambíciókat tápláló bajor CSU és az AfD hozhatják létre a következő kormányt. Jelentős változások a német politikában.

Ausztria. Az elnökség szélsőbal általi megnyerése a 2018-as választásra az identitáriusok malmára hajtja a vizet. Mindenesetre a Szabadságpárt már megelőzte a hagyományos pártokat. Elképzelhető egy EU-hoz való tartozásról szóló népszavazás, melynek a távozás a valószínű eredménye.

Hollandia. Valószínűsíthető Geert Widers most első helyen álló Szabadságpártjának győzelme. Népszavazás az EU-hoz való tartozásról és kilépés.

Baloldali és szélsőbaloldali, EU-ellenes, globalizáció-ellenes, de anti-identitárius, LMBT- és migrációpárti kormányzások Olaszországban és Spanyolországban, illetve Görögországban.

Az EU kemény magja már nem működik, Franciaországot és Németországot ugyanis lefoglalják a belpolitikai ügyek és választások.

Ilyen körülmények között az EU valószínűleg irrelevánssá válik és a fenti belpolitikai változásoktól függően 2-5 éven belül összeomlik.

Milyen NATO? Milyen Románia?

Az identitáriusok hatalomra kerülésétől is függően, a nyugat-európai államokban a haladók és a muzulmánok polgárháborúkat robbanthatnak ki.

Amerikában a bal- és a szélsőbaloldal máris helyi vagy regionális forradalmakat indít, az egyetemek, egyes (magukat Szentélyvárosoknak nevezett) nagyvárosok, egyes tartományok, Kalifornia állam megtagadja a szövetségi törvények alkalmazását egy Trump elnök által vezetett államban. A feketék terrorista szervezetei bejelentik Louisiana, Mississippi, Dél-Karolina, Alabama és Georgia államok elszakadását, létrehozva a „nemzeten belüli nemzetet” (ezt a kifejezést a New Black Panther párt használta). Kitör a polgárháború.

Ugyanakkor fennáll a belső konfliktusos helyzetek miatt is felerősített világgazdasági válság lehetősége.

Válság, konfliktus és általános káosz közepette, egy ezúttal belső háborút folytató Amerikával, a NATO működésképtelenné válik.

Újra fegyveres konfliktusok robbannak ki az államokon belüli etnikumok között,

de egyes európai államok között is, ami határmódosításokhoz vezet.

Egy olyan régióban, ahol – mint mondtam – Románia idegen testté vált – egyik állammal sincsenek szilárd kapcsolatai, nincsenek szilárd szerződései, senkivel sem áll érdekközösségben, nem rendelkezik felhasználható adukkal és mellyel szemben a szomszédai folyamatosan területi követeléseket fogalmaztak meg –, mit gondolnak, mi történik majd vele az európai felügyelő nélkül és az otthon lefoglalt amerikai csendőr mellett?

Mire alapozva vetem fel egy jövendőbeli feldarabolás lehetőségét? Olyan valószínűtlen-lehetetlen dolgokra gondolok, melyek már meg is történtek. Brexit – valószínűtlen. Trump – lehetetlen. Renzi kudarca – valószínűtlen. Mégis megtörténtek. Ebben a valóságban, nem a haladópártiak-szocialisták által gyártottban és megálmodottban. A nyugati államokon belüli politikai helyzetre alapozok, mely annyira különbözik a 2-3 évvel ezelőttitől. Arra, hogy a kontinenst továbbra is elárasztják a migránsok, akik azt követelik, hogy mi integrálódjunk a kultúrájukba. Az egész világon tapasztalható zaklatott és folyamatosan változó helyzetre.

És a Romániával és szomszédokkal kapcsolatos legutóbbi eseményekre alapozok,

a gúnyolódások és bárdolatlan, megbocsájthatatlan, példátlan sértegetések közötti epizódokra, melyekre már hivatkoztam.

A gúnyolódás kategóriájába sorolom az orosz nagykövetség hozzájárulását a kormány által a Föld bölcsessége szobor megvásárlásáért indított (amúgy, szintén gúnyolódásnak bizonyult) pénzgyűjtéshez. Egyszerűen mondva: amilyen a gyűjtés, olyan az adományozás. De ez ennél több. E hozzájárulás mögött ott van Oroszország egész Romániához viszonyulása. Amiért egy adott pillanattól és egy bizonyos geopolitikai konfigurációtól fogva már nem Oroszországot, hanem Romániát hibáztatom.

Aztán ott van a bolgár kormány és elnök, tehát Bulgária román kollégáiknak, tehát Romániának mutatott „fityisze” a fekete-tengeri román–bolgár–török flotta ügyében. Egy nappal azután, hogy Iohannis elnök eldicsekedett bulgáriai sikerével, Plevneliev elnök kijelentéseit megcáfolta és megsemmisítette Boriszov miniszterelnök. Aki korábban szintén lesre futtatta Cioloş kormányfőt, amikor az a szófiai látogatása után nyilatkozott. És megmutatták, hogy az elnökünk és a kormányfőnk is meztelen.

A legutóbbi pedig a magyar kormány erőfitogtatása,

Orbán kormányfővel az élen (akit, különben, nagyra értékelek mindazért, amit odahaza és a térségben tesz), akit a külügyminiszter, a kormányfő-helyettes és más tisztségviselők követtek a romániai magyarok helyzetéről és a nemzeti ünnepről szóló nyilatkozatokban. Bunkó, hazug, provokatív és lenéző viselkedés, ahogy a hajdani magyar gróf viszonyult a neki alávetett román paraszttal.

Miért történik mindez, miközben Orbán a szlovák Robert Ficóval és a szerb Alekszandar Vucsiccsal, olyan államok kormányfőivel ölelkezik, melyek sokkal határozottabban felléptek Magyarország államaikra vonatkozó, etnikai témájú hangoskodásaival szemben? Nos, éppen azért, mert találkoznak, beszélgetnek és ölelkeznek. Méghozzá évente többször is. Közös regionális politikákat dolgoznak ki és valósítanak meg. Segítik egymást. Kölcsönösen szükségük van egymásra és hasznosak egymásnak. Vannak közösen megvédendő dolgaik. Így hát most már nincs magyar ügy a szerb Vajdaságban – mondja Orbán –, vagy a szlovák Felvidéken – mondja ugyanaz az Orbán. De van egy „óriási” ügy Romániában. Mi tudjuk, hogy ez voltaképpen büntetőügy. Hogy az övéik is ugyanúgy loptak, mint a mieink. De mit számít: Románia a Brüsszel, Berlin, globalisták felé való kuncsorgásával és megalázkodásával gyenge, magányos, riasztó, káros és veszélyes e régióra nézve. A jövőben még gyengébb és még magányosabb lesz. Így, hát…

Az alcímeket a szerkesztőség adta.