A román euroszkepticizmus mint politikai stratégia

A román euroszkepticizmus viszonylag új jelenség. Megjelenése várható volt egy európai támogatásoktól és pénzektől függő országban, melynek több millió polgára a tagországokba ment dolgozni, és ahol fiatalok a demokratikus intézmények. De Románia gyorsan behozza a lemaradást.

Az euroszkepticizmus akár konstruktív potenciálú kritikus viselkedést is jelenthet. De sok esetben az euroszkepticizmus nemcsak az európai integrációt vitatja, hanem alapvető demokratikus intézményeket is.

Az uniós csatlakozás előtti euroszkepticizmus nem volt acélos.

A Nagy-Románia Párt (PRM) volt az egyetlen euroszkeptikus potenciálú politikai erő. De ez nem artikulált egy euroszkeptikus elképzelést, annak ellenére, hogy rendelkezett a szükséges ideológiai összetevőkkel: nacionalizmus, szuveranizmus, konzervatorizmus. Az Európai Unióhoz  való csatlakozás nem jelentett önmagában sokkot, legalábbis nem negatívat. Az igazi sokk a gazdasági válsággal érkezett. A románok akkor fogták fel, hogy a gazdasági fejlődést kockázatok és visszaesések kísérhetik. A tőke szabad mozgása nemcsak befektetéseket hozott Romániába, hanem egy ingatlanlufi forrásait is. A válságra adott – szintén európai – megoldások megszorítások formáját öltötték, Romániában méghozzá igazán brutálisakét. 2012-ben csak részlegesen voltak sikeresek azok a kísérletek, hogy tüntetésekkel, szavazással és az elnök felfüggesztésére tett kísérlettel állítsák le a megszorításokat. A lakosság nagy részében az a benyomás maradt meg, hogy a szavazás kevesebbet számít, mint az európai szintű szövetségek. Ennek hatása később jelentkezett, amikor a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) a „Büszke román!” szlogennel kampányolt az európai parlamenti választáson, ami egy európai építkezéssel szemben defenzív identitárius és politikai reflex bizonyítéka volt. Később, a 2016-os parlamenti választás alkalmával ugyanaz a párt – az Egységes Románia Párttal (PRU) együtt – egy

élénkebb és koherensebb euroszkepticizmust generált,

melyben a politikai, gazdasági és identitárius témák kölcsönösen áthatják és támogatják egymást. De az euroszkepticizmus nemcsak a politikai színpad állítólagosan baloldali része felől érkezik. A PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) Marian Munteanu-féle kísérlete, a Koalíció a Családért kezdeményezéseivel szembeni nyitottsága, vagy Traian Băsescu PMP-elnök (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) agresszívan menekültellenes diskurzusa azt mutatja, hogy az euroszkepticizmus a jobboldalon is jelentős mértékben jelen van.

Bár a lakosság továbbra is jóindulattal viszonyul az EU-hoz, ennek alapjai kezdenek megroggyanni egy vállalt euroszkepticizmus artikulálásával. Ez egyaránt elutasítja az európai demokratikus modellt, mint ahogy az európai intézmények és a nemzeti elitek közötti kapcsolatnak egy bizonyos típusát is. Az európai döntéseket önkényeseknek és/vagy visszaélőknek tartják, a nemzeti szuverenitás pedig illegitim módon korlátozott. Az EU-t beavatkozó hatalomként mutatják be, mely a nemzeti pártok és vezetők által közvetített népakarat ellen cselekszik. A jogállamiság elleni kisiklások bírálatát és a korrupcióellenesség EU általi szorgalmazását így az euroszkepticizmus táplálására használják fel. A menekültekkel kapcsolatos európai politika etnikai, vallási és biztonsági fogalmakkal történő elítélése ugyanebbe a vonulatba tartozik. Létezik egy gazdasági euroszkepticizmus is, mely Románia gazdaságának alárendelését bírálja, a Nyugat gazdaságához viszonyítva. Ennek leglátványosabb kifejezése a külföldi „tőke” szembeállítása a románnal.

Az euroszkepticizmust egy identitárius viszonyulás is kiegészíti,

mely az etnikai és vallási identitásokra gyakorolt állítólagos negatív hatások miatt utasítja el az európai integrációt. A „hagyományos” család védelmére vonatkozó egész igyekezet, az alkotmánymódosítási kezdeményezésektől a Bodnariu-botrányig, egy visszatérő konzervativizmus tünete, mely bizonyos vallási erkölcsök nevében korlátozza a jogokat és szabadságokat.

A román euroszkepticizmus egyre robusztusabb, mert jelentős politikai erők támogatják. Stratégiailag arra használják fel, hogy védelmet, sőt büntethetetlenséget szerezzenek az európai szabályokkal és nyomásgyakorlásokkal szemben, illetve arra, hogy kapcsolatot tartsanak fenn egy etnikailag és/vagy vallásilag meghatározott választói réteggel. A PSD mindkét célra felhasználja, míg a PNL-t csak a második csábítja. Nem tudjuk és nem is lenne jó megtudni, meddig lennének készek elmenni az euroszkepticizmusukban.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.