A magyar mint bűnbak. Nacionalizmusról és idegengyűlöletről

Jelen szöveg az Europa Liberă oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Csaknem kétmillióan látták a Szabad Európa által Gyergyóditróban készített filmet és közülük nagyjából 8000 fűzött hozzá kommentárt a Facebook-oldalunkon.

A vulgáris nyelvezet, az eltúlzott (Mindennek ellenére, ez egy érdekes megfogalmazás. Létezik nem eltúlzott, vagyis normális idegengyűlölet? – a szerk.) idegengyűlölet vagy az agresszív nacionalizmus miatt több mint kétezret törülnünk kellett olvasóink bejegyzései közül.

Ezáltal megértettük, hogy

a magyarok elleni gyűlölet ugyanolyan nagynak tűnik, mint a – bármiféle – bevándorlókkal szembeni.

A Bukarestben 1918 óta megfordult szinte valamennyi kormány által gyakorolt száz évnyi nacionalista politika nyomokat hagyott a magyarok kollektív tudatában.

Néhány bejegyzés a Facebookon, a gyergyóditrói konfliktusról szóló videoriporttal kapcsolatban. Több mint 2000 vulgáris kifejezéseket használó kommentelő hozzászólását törölni kellett.

Erdély Romániával történt egyesülése után a magyar lett a belső ellenség, a főgonosz, az erőszakos hazafiság ürügye, így aztán mára a románok csaknem 60 százaléka nem bízik a magyarokban, ezek kétharmada pedig úgy véli, Magyarország ilyen-olyan formában ellenőrzése alatt akarja tartani Erdélyt, miközben 58,2 százalék úgy ítéli meg, hogy a szomszédos ország megengedhetetlen módon avatkozik be Románia belügyeibe. Persze, megvan a magyarok, sőt, a budapesti kormány viszontreakciója is a románok antipátiájára és a bukaresti kormányok hozzáállására, melyek folyamatosan figyelmen kívül hagyták a romániai magyarok igényeit. A magyarok valójában azt bizonyították be nekünk, hogy ők is képesek ugyanolyan sovének lenni, mint a románok.

Mégis, a román politikusok az utóbbi 30 évben

mindent megtettek azért, hogy ebek harmincadjára hagyják a székelységet,

aztán folyamatosan ellenálltak a kulturális autonómia igényének, ami – többek között – lehetővé tette volna a magyarok számára, hogy a budapesti csatornák által kínáltaktól eltérő információkhoz is hozzáférjenek.

A magyar kormány már sok évvel ezelőtt átvette (az összes ezzel járó túlzással együtt) azt a szerepet, amelyet a román kormánynak kellett volna betöltenie a magyar többségű térségekben: óvodákat épített, iskolákat és templomokat tatarozott, civil szervezeteket finanszírozott és – közvetve – akár vállalkozásokat is, hogy csökkentse a szegénységet a magyar falvakban és növelje a magyarok jólétét ott, ahol lehetséges.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács megrendelésére készített egyik tavalyi IMAS-felmérés azt mutatja, hogy a románok több mint fele szerint, a migránsokat meg kell állítani Európa határainál és Romániának nacionalista mozgalomra van szüksége.

Egy másik minta a „vitára” a SZER Gyergyóditróban készített riportjára vonatkozó Facebook-bejegyzésre érkezett kommentekből.

A gyergyóditrói lakosok reakciója eltúlzott volt,

de az ottani helyzetet egy esettanulmányként kellene megvizsgálni arra vonatkozóan, hogy miként viselkednek a kis és konzervatív közösséghez tartozók, amikor idegenek zavarják meg az életüket. A gyergyóditróiak által nézett magyar tévék által folytatott propaganda csak egy eleme egy sokkal szélesebb körű kérdésnek, mint ahogy a románoknak a távoli faluban élő magyarokkal szembeni reakciói is egy helyzetkomplexum, plusz egy évszázadnyi propaganda részei.

A nemzeti identitások továbbra is veszélyes ismeretlenek maradtak a jelenkori történelem hatalmi egyenleteiben, szinte ugyanúgy, mint a múltban.

Ahhoz, hogy ezeken túl lehessen jutni, a bukaresti és a budapesti kormányoknak túl kellene lépniük a történelmi traumáikon. Hogy többé ne keressenek bűnbakokat az Erdélyben kudarcot vallott politikáikért.