A gond az, hogy az annak idején végzett funkcionális analfabéták egy része határozta meg a hazai dolgok menetét az elmúlt harminc évben.
Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az utóbbi időben a funkcionális analfabetizmusról szóló hírekkel bombáztak bennünket. Meghatározások, okok, százalékok, lépések, vádak, gyermekkori emlékek. Lényegében véve a gondolkodás hiányáról beszélünk. Velősebben mondva, tömeges ostobaságról. Erre egyesek siettek a kommunista iskolát dicsőíteni, mert azt képzelték, hogy ezáltal majd megoldják a gondot: a semmihez való örökös visszatéréssel. Nem, kedves barátok,
ugyanazokat a nemzedékeket, melyek most a haza iskoláiban a gyermekeket oktatják. Mikor találták fel a műelemzések „kívülről” megtanulását, mikor kellett értelmetlen idézetek tömegeit memorizálni, mikor diktálta a tanár és írta le a diák a használhatatlan információk tonnáit, mikor dőlt el néhány tizednyi különbséggel, hogy ki került be az egyetemre és ki nem?
Az oktatás a kommunisták idejében az elhülyítés egyik szervezett formája volt, a diákokat nem bátorították gondolkodásra, kérdések megfogalmazására, megválaszolására, ellenvleményre, kételkedésre, nem, ők anélkül jegyeztek meg és adtak vissza dolgokat, hogy bármit is megértettek volna, irodalmi szövegektől, történelmi, földrajzi adatoktól a matematikai algoritmusokig és technológiai folyamatokig. Az őszinteség ránk jellemző hiánya akadályoz meg bennünket a pőre igazság kimondásában. A híres magolókat tartották a legtöbbre, olyan alakokat, akik elképzelhetetlen erőfeszítéseket tettek minél több ismeret minél gyorsabb elraktározására anélkül, hogy bármit is felfogtak volna. Az osztály többi része pedig keményen dolgozott, hogy utolérje őket.
az oktatási minisztériumba, a tanrendekbe, tankönyvekbe, tesztekbe, szabályokba és így tovább. Ők az igazi selejtes termékei egy zsarnoki, kizárólag gondolkodás nélküli memorizálásra irányuló, politikailag indoktrinált oktatásnak. És mivel csak arra képesek, amit tanultak, tovább folytatják a diákok tömeges elidegenítését.
A forradalom után az állami intézményekké vált kommunista egyetemekre bejutni képtelen összes frusztrált megrohanta a magánoktatást. A helyzet olyan oklevelek inflációjához vezetett, melyeknek nincs ismereti fedezetük, de melyek – cserébe – elképzelhetetlen lehetőségeket nyújtanak miniszteri, államtitkár, kormánymegbízotti tisztségek, mindenféle szinekúrák megszerzésére, ahol nincs szükség semmilyen szaktudásra, hiszen senki sem végez semmilyen értékelést. Ezek után miért tartaná fontosnak a gyermek az iskolába járást? Mindent meg lehet venni, még az iskolát is.
a doktori disszertációk plagizáltak, szikrányi eredetiség sincs egyetlen területen sem, mert hiányzik a gondolkodás, a kritikus gondolkodás. Megtapasztaltam, hogy még az úgynevezett kreatív területeken is ordenáré módon másolnak. Díjazzák az ebből következő közhelyességet, bátorítják a gondolatok ellopását, a középszerűséget.
Láttam, hogy az oktatási miniszter asszony szerint nem kell aggódnunk, láttam egy bukaresti tanfelügyelő asszonyt arról beszélni, hogy a gyermekeknek ezzel a nemzedékével van gond. Ezek az emberek egyáltalán nem értik, hogy milyen helyzetben vagyunk most. A felelősség elhárításához szoktak, tehát a szülőkre és a diákokra mutogatnak. Az a legmegdöbbentőbb, hogy pontosan azok okoskodnak, akik ebbe a helyzetbe hozták a romániai oktatást. Az úgynevezett szakértők. Miben szakértők?
A pedagógusok az oktatási szakszervezeteken keresztül nagyobb béreket követeltek az oktatás minőségének növeléséhez. A két dolog közt nincs semmi kapcsolat: a gyenge tanár a mai bérével és a holnapi kétszeres fizetéssel is gyenge. De ez szintén a gondolkodás hiányára vall és végső soron a funkcionális analfabetizmus egyik mintapéldánya.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.
Hétfőn tüntetnek a parlament előtt a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, a sepsiszentgyörgyi rendőrök pedig megakadályoztak egy öngyilkosságot.
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.
Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.