A gond az, hogy az annak idején végzett funkcionális analfabéták egy része határozta meg a hazai dolgok menetét az elmúlt harminc évben.
Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az utóbbi időben a funkcionális analfabetizmusról szóló hírekkel bombáztak bennünket. Meghatározások, okok, százalékok, lépések, vádak, gyermekkori emlékek. Lényegében véve a gondolkodás hiányáról beszélünk. Velősebben mondva, tömeges ostobaságról. Erre egyesek siettek a kommunista iskolát dicsőíteni, mert azt képzelték, hogy ezáltal majd megoldják a gondot: a semmihez való örökös visszatéréssel. Nem, kedves barátok,
ugyanazokat a nemzedékeket, melyek most a haza iskoláiban a gyermekeket oktatják. Mikor találták fel a műelemzések „kívülről” megtanulását, mikor kellett értelmetlen idézetek tömegeit memorizálni, mikor diktálta a tanár és írta le a diák a használhatatlan információk tonnáit, mikor dőlt el néhány tizednyi különbséggel, hogy ki került be az egyetemre és ki nem?
Az oktatás a kommunisták idejében az elhülyítés egyik szervezett formája volt, a diákokat nem bátorították gondolkodásra, kérdések megfogalmazására, megválaszolására, ellenvleményre, kételkedésre, nem, ők anélkül jegyeztek meg és adtak vissza dolgokat, hogy bármit is megértettek volna, irodalmi szövegektől, történelmi, földrajzi adatoktól a matematikai algoritmusokig és technológiai folyamatokig. Az őszinteség ránk jellemző hiánya akadályoz meg bennünket a pőre igazság kimondásában. A híres magolókat tartották a legtöbbre, olyan alakokat, akik elképzelhetetlen erőfeszítéseket tettek minél több ismeret minél gyorsabb elraktározására anélkül, hogy bármit is felfogtak volna. Az osztály többi része pedig keményen dolgozott, hogy utolérje őket.
az oktatási minisztériumba, a tanrendekbe, tankönyvekbe, tesztekbe, szabályokba és így tovább. Ők az igazi selejtes termékei egy zsarnoki, kizárólag gondolkodás nélküli memorizálásra irányuló, politikailag indoktrinált oktatásnak. És mivel csak arra képesek, amit tanultak, tovább folytatják a diákok tömeges elidegenítését.
A forradalom után az állami intézményekké vált kommunista egyetemekre bejutni képtelen összes frusztrált megrohanta a magánoktatást. A helyzet olyan oklevelek inflációjához vezetett, melyeknek nincs ismereti fedezetük, de melyek – cserébe – elképzelhetetlen lehetőségeket nyújtanak miniszteri, államtitkár, kormánymegbízotti tisztségek, mindenféle szinekúrák megszerzésére, ahol nincs szükség semmilyen szaktudásra, hiszen senki sem végez semmilyen értékelést. Ezek után miért tartaná fontosnak a gyermek az iskolába járást? Mindent meg lehet venni, még az iskolát is.
a doktori disszertációk plagizáltak, szikrányi eredetiség sincs egyetlen területen sem, mert hiányzik a gondolkodás, a kritikus gondolkodás. Megtapasztaltam, hogy még az úgynevezett kreatív területeken is ordenáré módon másolnak. Díjazzák az ebből következő közhelyességet, bátorítják a gondolatok ellopását, a középszerűséget.
Láttam, hogy az oktatási miniszter asszony szerint nem kell aggódnunk, láttam egy bukaresti tanfelügyelő asszonyt arról beszélni, hogy a gyermekeknek ezzel a nemzedékével van gond. Ezek az emberek egyáltalán nem értik, hogy milyen helyzetben vagyunk most. A felelősség elhárításához szoktak, tehát a szülőkre és a diákokra mutogatnak. Az a legmegdöbbentőbb, hogy pontosan azok okoskodnak, akik ebbe a helyzetbe hozták a romániai oktatást. Az úgynevezett szakértők. Miben szakértők?
A pedagógusok az oktatási szakszervezeteken keresztül nagyobb béreket követeltek az oktatás minőségének növeléséhez. A két dolog közt nincs semmi kapcsolat: a gyenge tanár a mai bérével és a holnapi kétszeres fizetéssel is gyenge. De ez szintén a gondolkodás hiányára vall és végső soron a funkcionális analfabetizmus egyik mintapéldánya.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.
… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.
Békés megmozdulást szerveznek a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek a kincses városban, miután kiderült: magyar fiatalokat vertek meg a Kolozsvári U futballcsapatának huligánjai csak azért, mert magyarul beszéltek az utcán.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
Hamarosan országszerte elérhetővé válik az új típusú személyazonossági igazolvány, amely elektronikusan is tárolja a személyes adatokat. Az új személyi elterjedésével fokozatosan az elektronikus egészségügyi kártyák is megszűnnek.
Jelenleg két forgatókönyv van terítéken a sokat vitatott különleges nyugdíjak reformjára, ami mérföldkőként szerepel az országos helyreállítási tervben, vagyis 231 millió euró úszhat el, ha nem sikerül rendezni a kérdést.
A kormány a gépjárművek környezetszennyezési adóját a jelenlegi adórendszer módosításakor fogja bevezetni – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján a pénzügyminiszter.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.