Nem vagyunk részei annak a világnak, melynek célja lerombolni a zsidó-keresztény világ alapjait?
Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Hitler és Sztálin nem csak Németországot és a Szovjetunió akarták uralni. Globális vezetők akartak lenni. Vajon milyen honfitársakat akartak magunknak ők, vagy Ceauşescu? Úgy általában az embert? Mindhárman meg voltak győződve arról, hogy nem utópia az új ember.
Mit szokás tenni a depresszió ellen? Sokan bogyókban bíznak. Mások a jelen és a jövő nagy gonoszságaira gondolva foszlatják szerte a lelkük legkeményebben védelmezett bugyrait is hatalmába kerítő sötétséget.
És lehangolónak. Valójában, amikor nem fatalista hangulatba torkollik, akkor van benne valami gyógyító és megmentő jelleg. Annak a megállapításnak a hidegrázása, hogy rég történt, de mégiscsak létezik haladás, az idő nem múlt el hiába, segíti az emlékezést és azt, hogy a történelem legkomorabb fejezeteinek feltárása ne csak a múlt esetleges megismétlődésének megakadályozását szolgálja, hanem egy terapeutikus erényt is tartalmazzon.
Úgy tűnik, hasonlóan állnak a dolgok a jövőbeni zsarnokságok előrevetítésével is. Az olyan antitotalitárius kötetek disztópiás előrejelzésének, mint Orwell 1984-ének, vagy Jevgenyij Zamjatyin Mi-jének, természetesen, figyelmeztető értéke van. Azt az érzést kelti bennünk, hogy van még idő, még nem süllyedtünk (vissza) a katasztrófába, még megtehetünk ezt-azt.
Ezáltal úgy tűnik, a disztópiák olvasása
örömmel tudatosíthatják magukban, hogy az embereknek még nem kötelező teljesen lemondaniuk a szerelemről; megnyugodhatnak, hogy a szexuális kapcsolatok még nem úgy zajlanak, mint a Zamjatyin által elképzelt teljhatalmú államban, szigorú szabályozás és rózsaszín cetlik alapján, számok, nem pedig emberek között; hogy a személyeket nem redukálták véglegesen sem számokra, sem betűkkel jelölt csoportokra, mint Aldous Huxley Szép új világában; hogy még létezik az egyéni szabadság – igaz, korlátozott – maradványa; hogy még nem az Állatfarm sertései és kutyái vezetnek és őriznek elháríthatatlanul bennünket; hogy az „Igazság Minisztériuma” propagandáján keresztül történő manipulálás még nem megakadályozhatatlan; hogy lehet még Shakespeare-t olvasni; hogy még fogyaszthatunk kultúrát; hogy a Mi-ben szereplő egyöntetűség és kollektivizmus még nem fedi le a valóság összes búvóhelyét; hogy az Orwellnél „Nagy Testvér”-nek, Zamjatyinnál „Jótevő”-nek nevezett zsarnoknak, élet és halál egyetlen urának még nem sikerült bevezetnie a totális felügyeletet a „stabilitás, a béke és a szabadság” nevében, mint a Szép új világban.
mint bármely álom Zamjatyin teljhatalmú államában? Vajon mennyire indokolt a disztópiák mostani olvasóinak a megkönnyebbülése? Vajon nem vagyunk éppen a „végső forradalom” kellős közepén, melyről Huxley írt Orwellnek , hogy a saját vízióját védje és arra figyelmeztesse csodált kollégáját, hogy az oligarchia fel fog ébredni, lemond az „ember arcára taposó csizma” alkalmazásáról, sokkal kifinomultabb, hatékonyabb és gazdaságosabb alárendelési és elnyomási módszerek kedvéért? Nevezetesen a kondicionálás, nevelés, hipnotizmus kedvéért?
Nem vagyunk az agymosás korszakának kellős közepén? A szabadság szabadság nevében történő felszámolása, a sajtószabadság függetlenségének cenzúrán keresztüli megfojtása kellős közepén, melynek alighanem az a szerepe, hogy az „újbeszélen”, vagyis egy új nyelvezeten keresztül elhitesse, hogy a „háború béke”, a „szabadság pedig rabság”, és „megvédje” a jogállamot az „uszításoktól”? Nem vagyunk az igazságszolgáltatásnak és demokráciának egy dragnióta és tăriceanuista típusú parlamentarizmus nevében történő legyilkolásának fázisában?
(pfuj, micsoda „rasszista” és „gyarmatosító” ez a George Washington!) és átírják a történelmet, mint az 1984-ben? Nem vagyunk a személy, a test, a lélek, a társadalom kíméletlen „optimalizálásának” áldozatai a tudomány és a kollektív, közös jó nevében? Nem nyomnak le a torkunkon, akár akarjuk, akár nem, mindenféle antropológiai és történelmi átértelmezéseket, mindenféle új oktatási és ökológiai tökéletesítési rendszereket, transzgender elméleteket, új, gyakran ateista vagy agnosztikus hiteket, vallásokat és mitológiákat, posztmodern módon ideologizálva a világot, arról igyekezve meggyőzni bennünket, hogy egy állítólagos közös „jó” nevében mondjunk le bármiféle egyéni különbségről, bármiről, ami egyénként elégedetté vagy boldoggá tenne bennünket?
Vajon nem járulunk hozzá mi is, gyakran tudatlanul, egy globális lázadás nihilizmusához,
mely – állítólag – csak gyűlölettel és klímabűnökkel, rasszizmussal, gyarmatosítással, diszkriminálásokkal, homofóbiával és politikai inkorrektséggel van tele?
Nem váltunk azzá az „új emberré”, akiről Hitler, Sztálin, Ceauşescu álmodozott? Pénteken, július 26-án volt 125 éve, hogy megszületett Aldous Huxley. Azzal szerettem volna leküzdeni depressziómat, hogy azt mondom, időközben bizonyítást nyert, hogy komor víziója, akárcsak Zamjatyiné, Orwellé, Ayn Randé, vagy Ray Bradburyé túlzott pesszimizmust sugároz. Nehezen megy. Lehetetlen. Az általuk elképzelt világok rémálma már nem a jövő. 1917 óta a jelen és egy egyre kevésbé elviselhető jövő távlata kísért bennünket.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.