// 2024. december 2., hétfő // Melinda, Vivien
politikai korrektség

A Hitler, Sztálin, Ceauşescu által megálmodott ember

// HIRDETÉS

Nem vagyunk részei annak a világnak, melynek célja lerombolni a zsidó-keresztény világ alapjait?

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hitler és Sztálin nem csak Németországot és a Szovjetunió akarták uralni. Globális vezetők akartak lenni. Vajon milyen honfitársakat akartak magunknak ők, vagy Ceauşescu? Úgy általában az embert? Mindhárman meg voltak győződve arról, hogy nem utópia az új ember.

Mit szokás tenni a depresszió ellen? Sokan bogyókban bíznak. Mások a jelen és a jövő nagy gonoszságaira gondolva foszlatják szerte a lelkük legkeményebben védelmezett bugyrait is hatalmába kerítő sötétséget.

Vérfagyasztó törekvésnek tűnik a náci és a kommunista múlt vagy az iszlámista jelen tömeggyilkosságairól meditálni.

És lehangolónak. Valójában, amikor nem fatalista hangulatba torkollik, akkor van benne valami gyógyító és megmentő jelleg. Annak a megállapításnak a hidegrázása, hogy rég történt, de mégiscsak létezik haladás, az idő nem múlt el hiába, segíti az emlékezést és azt, hogy a történelem legkomorabb fejezeteinek feltárása ne csak a múlt esetleges megismétlődésének megakadályozását szolgálja, hanem egy terapeutikus erényt is tartalmazzon.

Úgy tűnik, hasonlóan állnak a dolgok a jövőbeni zsarnokságok előrevetítésével is. Az olyan antitotalitárius kötetek disztópiás előrejelzésének, mint Orwell 1984-ének, vagy Jevgenyij Zamjatyin Mi-jének, természetesen, figyelmeztető értéke van. Azt az érzést kelti bennünk, hogy van még idő, még nem süllyedtünk (vissza) a katasztrófába, még megtehetünk ezt-azt.

Ezáltal úgy tűnik, a disztópiák olvasása

kimentheti a depresszió sötétségéből azokat az olvasókat, akik boldogan fedezik fel, hogy még törvényes a szeretet;

örömmel tudatosíthatják magukban, hogy az embereknek még nem kötelező teljesen lemondaniuk a szerelemről; megnyugodhatnak, hogy a szexuális kapcsolatok még nem úgy zajlanak, mint a Zamjatyin által elképzelt teljhatalmú államban, szigorú szabályozás és rózsaszín cetlik alapján, számok, nem pedig emberek között; hogy a személyeket nem redukálták véglegesen sem számokra, sem betűkkel jelölt csoportokra, mint Aldous Huxley Szép új világában; hogy még létezik az egyéni szabadság – igaz, korlátozott – maradványa; hogy még nem az Állatfarm sertései és kutyái vezetnek és őriznek elháríthatatlanul bennünket; hogy az „Igazság Minisztériuma” propagandáján keresztül történő manipulálás még nem megakadályozhatatlan; hogy lehet még Shakespeare-t olvasni; hogy még fogyaszthatunk kultúrát; hogy a Mi-ben szereplő egyöntetűség és kollektivizmus még nem fedi le a valóság összes búvóhelyét; hogy az Orwellnél „Nagy Testvér”-nek, Zamjatyinnál „Jótevő”-nek nevezett zsarnoknak, élet és halál egyetlen urának még nem sikerült bevezetnie a totális felügyeletet a „stabilitás, a béke és a szabadság” nevében, mint a Szép új világban.

De vajon az az álmunk, hogy egy még szabad világban létezzünk, nem a betegség jele,

mint bármely álom Zamjatyin teljhatalmú államában? Vajon mennyire indokolt a disztópiák mostani olvasóinak a megkönnyebbülése? Vajon nem vagyunk éppen a „végső forradalom” kellős közepén, melyről Huxley írt Orwellnek , hogy a saját vízióját védje és arra figyelmeztesse csodált kollégáját, hogy az oligarchia fel fog ébredni, lemond az „ember arcára taposó csizma” alkalmazásáról, sokkal kifinomultabb, hatékonyabb és gazdaságosabb alárendelési és elnyomási módszerek kedvéért? Nevezetesen a kondicionálás, nevelés, hipnotizmus kedvéért?

Nem vagyunk az agymosás korszakának kellős közepén? A szabadság szabadság nevében történő felszámolása, a sajtószabadság függetlenségének cenzúrán keresztüli megfojtása kellős közepén, melynek alighanem az a szerepe, hogy az „újbeszélen”, vagyis egy új nyelvezeten keresztül elhitesse, hogy a „háború béke”, a „szabadság pedig rabság”, és „megvédje” a jogállamot az „uszításoktól”? Nem vagyunk az igazságszolgáltatásnak és demokráciának egy dragnióta és tăriceanuista típusú parlamentarizmus nevében történő legyilkolásának fázisában?

Nem vagyunk egy kiterjedt „képrombolási” folyamat tanúi, melynek keretében ledöntik talapzatukról a múlt hőseit

(pfuj, micsoda „rasszista” és „gyarmatosító” ez a George Washington!) és átírják a történelmet, mint az 1984-ben? Nem vagyunk a személy, a test, a lélek, a társadalom kíméletlen „optimalizálásának” áldozatai a tudomány és a kollektív, közös jó nevében? Nem nyomnak le a torkunkon, akár akarjuk, akár nem, mindenféle antropológiai és történelmi átértelmezéseket, mindenféle új oktatási és ökológiai tökéletesítési rendszereket, transzgender elméleteket, új, gyakran ateista vagy agnosztikus hiteket, vallásokat és mitológiákat, posztmodern módon ideologizálva a világot, arról igyekezve meggyőzni bennünket, hogy egy állítólagos közös „jó” nevében mondjunk le bármiféle egyéni különbségről, bármiről, ami egyénként elégedetté vagy boldoggá tenne bennünket?

Vajon nem járulunk hozzá mi is, gyakran tudatlanul, egy globális lázadás nihilizmusához,

melynek célja lerombolni a tökéletlen zsidó-keresztény civilizáció alapjait,

mely – állítólag – csak gyűlölettel és klímabűnökkel, rasszizmussal, gyarmatosítással, diszkriminálásokkal, homofóbiával és politikai inkorrektséggel van tele?

Nem váltunk azzá az „új emberré”, akiről Hitler, Sztálin, Ceauşescu álmodozott? Pénteken, július 26-án volt 125 éve, hogy megszületett Aldous Huxley. Azzal szerettem volna leküzdeni depressziómat, hogy azt mondom, időközben bizonyítást nyert, hogy komor víziója, akárcsak Zamjatyiné, Orwellé, Ayn Randé, vagy Ray Bradburyé túlzott pesszimizmust sugároz. Nehezen megy. Lehetetlen. Az általuk elképzelt világok rémálma már nem a jövő. 1917 óta a jelen és egy egyre kevésbé elviselhető jövő távlata kísért bennünket.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Miért nem foglalkozik az állam megfelelően az emberek digitális képzésével?

Fall Sándor

Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.

Még néhány keresetlen szó Iohannis úr páratlan politikai pályafutásáról

Varga László Edgár

A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele

Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.

A blues Kolozsváron is ugyanazt csinálja, mint Memphisben: istenesen odavág

Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Nincs megállás Erdélyben
Főtér

Nincs megállás Erdélyben

Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

Rekord részvétel mellett zajlik a parlamenti választás
Krónika

Rekord részvétel mellett zajlik a parlamenti választás

Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.

Kezdi kiverni a biztosítékot Bukarestben Georgescu TikTok-kampánya – hírek kedden
Főtér

Kezdi kiverni a biztosítékot Bukarestben Georgescu TikTok-kampánya – hírek kedden

Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.

Hargita megye teljesített a legjobban a választási részvétel tekintetében a parlamenti választásokon
Székelyhon

Hargita megye teljesített a legjobban a választási részvétel tekintetében a parlamenti választásokon

Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.

Győzött a PSD, előretört a román szélsőjobb, küszöb fölött az RMDSZ a felmérések alapján
Krónika

Győzött a PSD, előretört a román szélsőjobb, küszöb fölött az RMDSZ a felmérések alapján

A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.

Hivatalos eredmények: hat százalék fölött az RMDSZ, élen a PSD
Székelyhon

Hivatalos eredmények: hat százalék fölött az RMDSZ, élen a PSD

Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.

// még több főtér.ro
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
2023. szeptember 25., hétfő

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől

Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
2023. szeptember 25., hétfő

Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől

Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?
2022. december 02., péntek

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?

Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?
2022. december 02., péntek

Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?

Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete
2022. október 28., péntek

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete

Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete
2022. október 28., péntek

Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete

Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.

Különvélemény

Miért nem foglalkozik az állam megfelelően az emberek digitális képzésével?

Fall Sándor

Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.

Még néhány keresetlen szó Iohannis úr páratlan politikai pályafutásáról

Varga László Edgár

A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele

Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.

A blues Kolozsváron is ugyanazt csinálja, mint Memphisben: istenesen odavág

Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.

// HIRDETÉS