Goethe igazi látnok volt, amikor több fényt követelt élete utolsó pillanataiban. Azóta sincs több fény a nyakkendős Európában. Pedig már akkora a demokrácia, mint egy ház.
Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Amikor európaiakként ránk tör az érzés, hogy a napot harapófogóval kell kitépni a burkából, amelybe decemberben el szokott bújni, a hold pedig sötétbe borítja az északot, nagy fényességre lenne szükség. De ki biztosíthatja?
A rögtön a napéjegyenlőség után meghalt Goethe állítólag a következőket kérte utolsó erejével és szavaival: „Több fényt!” Úgy tűnik,
De ki biztosítsa? A politikusok? Talán azok, akik megbíznak Oroszországban és megállapodásokat kötnek vele, holott V. Putyin – közvetve – elismerte Moszkva érintettségét abban az állami terrorista tettben, melynek során Németországban agyonlőttek egy volt csecsenföldi lázadó grúzt, aki menedékjogot kért és akit a cár „terroristának” nevezett?
Jól tette Angela Merkel, hogy szóba állt Putyinnal a Normandia-formátumban folytatott orosz–ukrán tárgyalások kapcsán ennek a kétoldalú kapcsolatokat súlyosan érintő gyilkosságnak a dacára? Megerősítette ez, ilyenformán, a Szövetségi Köztársaság hitelességét és a nyugat képességét arra, hogy – a jövőben – elrettentsen az ilyenfajta támadásokról, melyekre úgy kerül sor német területen, mintha az egy szicíliai maffiózó hátsóudvara lenne?
Normális vajon, hogy az orosz állam vezetője szégyentelenül hazudozzon, nyugaton is azt állítsa, hogy Moszkva állítólag múlt nyáron kérte a Berlinben egy hangtompítós pisztollyal, hamis útlevéllel és az orosz titkosszolgálatok védelmével rendelkező orosz által elkövetett gyilkosság áldozatának „kiadatását”? Kinek használ vajon, hogy francia házigazdája egy olyan véreskezű diktátorhoz törleszkedik, mint Vlagyimir Putyin? Kinek használ, ha elhazudják Oroszországtól az európai demokráciák és biztonság fő fenyegetése státuszt és
holott a Kreml semmilyen jelét nem adja annak, hogy felelősebbé válik? Nem áll Oroszország a kommunista Kínához, egy másik jelentős veszélyhez közelebb, mint a nyugati civilizációhoz? És általában véve mennyire lehet megbízni egy olyan vezetőben, mint Putyin? Az általa tett ígéretekben és aláírt kötelezettségekben? A tűzszüneteiben?
Tényleg hihetőek az oroszok által a „zöld emberkék” által megszállt Kelet-Ukrajnára vonatkozónak aláírt megállapodások? Vagy a taktikailag elhanyagolható és stratégiailag jelentéktelen engedményei csak kibúvót jelentenek, hogy a nyugati putyinofilek elérjék az Oroszországgal szembeni szankciók visszavonását?
Kérdés kérdés hátán. Ki válaszolhatja meg ezeket? Azok a politikusok, akik – felelőtlen módon – legfőbb erényi rangra emelt
Akik a szükséges gazdasági átszervezéseket összekeverik a pánikkal, olyan zöld és szocialista programot generálva, mely képes marxista történelem előtti korszakába visszavetni Európát?
Nagyjából ugyanazok odázták el Európa szükséges reformjait, a Brexitnek nevezett szakítási pont felé taszigálva a Közösséget, amely a demokrácia hazájának siralmas elválását jelenti a kontinenstől és ami a csütörtöki brit választások után visszafordíthatatlanná fog válni. És megfosztja az Öreg Kontinenst az egyik létfontosságú pillérétől.
A britek csütörtökön Boris Johnson konzervatívjait hozzák majd ki győztesnek (megtörtént – a szerk.), eltemetve azokat az Európában maradási illúziókat, melyeket sokan táplálnak a munkáspárti baloldal propagandájának farvizében. Mely vérmesen antikapitalista, Amerika-ellenes és – főleg – antiszemita –, mely cinikusan kihasználta az Európa-párti érzelmeket, hogy politikai hatalmat szerezzen, de csak egy ugyanolyan radikális, szélsőséges és nihilista programja van, mint a tengerentúli baloldalnak és az európai szocialisták és szociáldemokraták egyre jelentősebb részének. Akik, például Máltában, ahogy az Daphne Caruana Galizia újságírónő meggyilkolása esetében látható volt, maffiózó pártállamba szervezték magukat, mint a dragnióta Romániában.
Az írástudóknál? Romániában, mint bárhol máshol, az egyre kevesebb decemberi fény a melankóliát, a mizantrópiát és a fatalizmust táplálja. Az egyik neves román történész azt mondta a minap, hogy az ország harminc éve egy „nemzeti bunda” színhelye, melyet a Securitatéból megjelent titkosszolgálatok felügyelnek és serkentenek, ugyanis állítólag ők irányítják Romániát antidemokratikus, képmutató és cinikus módon, álarc mögé rejtve elfogadhatatlan tetteiket. Márpedig Armand Goşu szerint „egy rosszul kezdődő átmenet nem végződhet jól”. Más véleményen vagyok.
Túlságosan kevesen végzik jól azok, akik jól kezdték. Sokan meglepő pályát járnak be. A vége számít, nem a kezdet. És az átmenetek?
Az angol forradalom első fejezete vérbe fulladt. A franciák is erőszakosan és több mint egy évszázadig elhúzódó visszaesésekkel váltak el az abszolutizmustól. A lengyel átmenet Popieluszko atya meggyilkolása és valami olyasmi jegyében kezdődött, amit a Szolidaritás „bundájának” lehetett nevezni, Jaruzelski tábornokkal. A román átmenet megkésett disszidens tevékenységgel kezdődött és – az összes többi európai forradalmak által produkáltnál szörnyűbb módon – nagy vérontással folytatódott. De ez nem ítéli el teljesen és visszavonhatatlanul.
Semmi, még a „tévéforradalom” sem kompromittálja véglegesen és helyrehozhatatlanul az 1989. decemberi vértanúk által felavatott demokratizálási folyamatot. Az a súlyos, hogy Románia a mai napig elutasította, hogy megfelelő tiszteletet tanúsítson az említett disszidensekkel szemben, helyettük senkik előtt emeli a süvegét. Ezzel szemben a román elit egy része folytatja a ceauşiszta rezsimmel szembeszegülő disszidensek gyalázását, valódi vagy képzelt, ifjúkori hibákat róva fel nekik, melyeken már szerencsésen túl voltak, mielőtt a változás viszonyítási pontjaivá váltak volna.
Nemcsak az Armand Goşu által felpanaszolt (valós) bunda súlyos dolog, hanem az is, hogy
a kommunista rezsim gyilkosainak és pribékjeinek, valamint a Securitatéból és a Román Kommunista Pártból (PCR) kinőtt oligarchiához tartozó nagy rablók szigorú és szisztematikus megbüntetését, óriási vagyonuk elkobzását.
Súlyos a politikai büntetlenség, képmutatás, undor, az általános cinizmus és bizalmatlanság. Ezek nagyon jól megférnek sok román fatalizmusával, miáltal jelentősen csökkennek az ország esélyei, hogy a román választók által világosan, tüntetéseken vagy választásokon kifejezett demokratikus akarat értelmében gyorsan helyreálljon a demokrácia.
Márpedig az értelmiségi elit jelentős pesszimizmusával ellentétben, mely vagy elefántcsonttoronyba zárkózik, vagy fatalizmusát lobogtatja, ez az egyre energikusabban és hitelesebben megnyilvánuló modernizáló lendület azt bizonyítja, hogy meglepően erős a románok szabadságvágya és tanulási képessége. A múlt évszázadot vérbe borító mindkét rezsimtől beoltott románok három évtizeddel a forradalom után a fényes értékek terén valamivel jobban állnak, mint sok európai. Vajon a tőlük jön majd a fény?
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
Életveszélyes állapotban fekszik a Bihar Megyei Kórház intenzív osztályán Flavia Groșan orvos, aki a koronavírus-világjárvány (Covid-19) idején több vitatott kezelési módszert népszerűsített.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Előzetes letartóztatásba helyeztek pénteken az ügyészek egy 20 éves fiatalembert és 14 éves kedvesét. A lány anyjának megölésével gyanúsítják őket.
A pénteki gázrobbanás után szombat reggel újabb katasztrófa történt egy másik bukaresti tömbházban: tűz ütött ki az alagsorában, több tucat embert evakuáltak.
A bukaresti tömbházrobbanás után összesen 324 személy részesült tanácsadásban, és 82 személynek biztosítottak szállást hat hotelben – tájékoztatott vasárnap a Facebook-oldalán a főpolgármesteri hivatal.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.