A romániai pártok – függetlenül attól, hogy hosszú életűek vagy sem, régiek vagy újak, az első vagy a nyolcadik törvényhozási ciklust töltik – mind az inadekvátság betegségében szenvednek. Igen, az RMDSZ is.
Jelen szöveg a Revista 22 oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A romániai pártrendszer a poszt-totalitárius rezsim 30 éve alatt nem tanult túl sokat és nem fejlődött alapvető módon a demokratikus rezsimek alapvető politikai szereplői által történő releváns feladatok vállalása irányába. Valósággal észbontó a román valóság által szolgáltatott példák száma, amelyek mind a román pártok irrelevanciába zuhanásának elméletét igazolják: ellenzéki pártok, melyek inkább azzal törődnek, hogy a „doktrínai tisztázások” hamis és ócska ürügyével belső harcokban számoljanak le egymással, mint azzal, hogy legalább történelmi precedens szinten tartsák meg a választóikat; állítólagosan disszidens pártok, melyek aztán a régi hőmérők higanycseppjeinek gyorsaságával és könnyedségével képesek visszatérni az eredeti szervezeteikbe; „etnikai” pártok, melyek folyamatosan beleragadnak az örök alkudozásba, melynek keretében politikai befolyásért üzletelnek egy olyan választói kör számlájára, melyet valójában elhanyagolnak és amely – nem eléggé feltárt okokból – csökönyösen még mindig biztosít elegendő szavazatot egy újabb ciklus elcsípéséhez.
ezt az előadást nyújtja naponta a pártok többsége, melyek politikai dinamizmusra törekednek, demokratikus reformról, jogokról és szabadságokról, jólétről és meritokráciáról beszélnek.
Az ilyenfajta pártok, melyekből az utóbbi 30 évben sok akadt, a legtöbbször gyorsan eltűntek a színről, éppen azért, mert a relevancia hiányát nem kompenzálták más előnyök vagy szavazatokat hozó képességek. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) ellentétben, amely – az eredeti Nemzeti Megmentési Front (FSN) elnevezés alatt – rendelkezett a Román Kommunista Párt (PCR) óriási logisztikai, vagyoni és propagandisztikus potenciáljával, az új pártok közül sok, melyek egy részét a legjobb szándékok vezérelték és jelentős szimpátia- és reménytőkét mozgattak meg, egy önpusztító, kizárólag törzsi típusú stratégiák és nem egy pártra jellemző szervezési logika által irányított csoport hiúságába fulladva tűnt el. És e téren a mérleg még messze nincs lezárva. Tünetszerű, hogy a magukat a demokrácia elveiből eredeztető pártok képtelenek közös nevezőre jutni az idei helyhatósági választásra vonatkozó stratégiát illetően.
De lehetünk egyszerre alapvetően irrelevánsak és hosszú életűek is,
mely – bár kritikus – képes a pártot a parlamenti túléléshez szükséges szinten tartani. Ez a helyzet például az RMDSZ-szel, mely azzal az egyedülálló teljesítménnyel büszkélkedhet, hogy ugyanezen a néven jelen volt szinte valamennyi kormányzásban. Mivel etnikai párt, részvétele a koalíciókban tökéletesen indokolható lett volna az általa képviselt etnikum érdekei és jogai védelmének logikája alapján. Sőt, 30 évnyi folyamatos parlamenti és – minimális megszakításokkal tarkított – kormányzati tevékenység után látni kellene a régió – jogvédelemmel egyidejűleg történő – integrálásának és gazdasági fejlődésének jeleit. A valóság azonban ellentmond annak, amire az RMDSZ hivatkozhatna: azokat a régiókat, melyekben általa képviselt etnikum többségben van, jelentős munkanélküliség, elszigetelődés (hogy ne nevezzük enklávésodásnak) és a tartós fejlődés távlatainak hiánya jellemzi. Az ezekben a térségekben élő magyar közösség egyre kevésbé vesz részt az országos politikában, amihez elég megnézni a 2014-es, illetve a 2019-es elnökválasztások részvételi eredményeit a szóban forgó megyékben, ahol csaknem 50 százalékos látványos csökkenés volt tapasztalható (Hargitában közel 23% és Kovásznában 26%, 2014-gyel szemben, amikor Hargitában a szavazók csaknem 80 százaléka, Kovásznában 78 százaléka jelent meg az urnáknál) (2014-ben a magyar választók jelentős része még nagy illúziókat táplált a magyarellenességét később az elnöki tisztségben is kinyilvánító Klaus Iohannis-szal kapcsolatosan; 2019-ben – természetesen – ez már nem létezett – a szerk.). A központi politika iránti érdeklődés drámai eltűnése ezekben a régiókban az RMDSZ mozgósítását kellene eredményeznie, mert egy kisebbség kivonulása a központi politikai mezőből – nem tévesztendő össze a decentralizálással! – helyi szinten az illiberális elszigetelődésnek ágyaz meg. Ami meg is történt.
A gyergyóditrói ügy újra a közbeszéd középpontjába helyezte e régió helyzetét, beleértve azt is, hogy
Egy egész közösség lekapcsolódása pedig maga után vonja a többség megértésének hiányát is a szóban forgó kisebbséggel szemben. Ahogy az, különben, az oktatási törvény egyik módosításának elfogadásakor is látható volt. A módosító egyszerűen arra vonatkozott, hogy a bármilyen szintű felvételi és képzésvégi vizsgát azon a nyelven lehessen teljesíteni, amelyiken a diák a szóban forgó tantárgyat tanulta. Ennek a lépésnek más európai államaiban is vannak megfelelői, de mégis egy sor katasztrófát előrevetítő, nacionalista ízű kommentárt váltott ki, melyeket néhány oktatási szakértő terjesztett, akik valamiféle elidegeníthetetlen döntéshozatali kiváltságokat követelnek maguknak e területen.
Amikor a többségiek reakciói, sok esetben képzett és jó demokratikus ösztönökkel rendelkező személyek részéről, átveszik ezt az irányt, akkor egyértelművé válik, hogy nagyrészt kudarcot vallottak a kisebbségvédelemmel kapcsolatos politikák, de azok is, melyek a társadalomról országos szinten kialakult elképzelésbe integrálnák őket.
A jelenlegi román pártok egyik fő gondja, mint mondtam, az irrelevánssá válásuk. Akár hosszú életűek, akár nem, akár régiek, akár újak, tartsanak az első vagy a nyolcadik törvényhozási ciklusuknál, az itteni pártok az inadekvátság kórjában szervednek. A saját belső műsoruktól elvarázsoltan vagy politikai félműveltek által elorzottan, gyakran összetévesztik az eszközöket a végcélokkal, nagy mértékben elpuskázva a pártrendszer demokratikus küldetését.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Meghalt vasárnap egy barcaszentpéteri siklóernyő-oktató, akinek repülés közben kikapcsolódott a felszerelése és lezuhant a magasból – közölte a Brassó megyei rendőrség.
Továbbá ha hirtelen felindulásból kivágná a diófát az udvarán, ne tegye!
A keresőcsapatok kedden délután megtalálták a kiskorút, aki a Szovátához tartozó Szakadát település erdei területén tűnt el a délben.
Óránként 210 kilométeres sebességgel száguldott egy autós vasárnap az A1-es jelzésű dél-erdélyi autópálya Déva és Nagylak közötti szakaszán – közölte a rendőrség.
Hallgatólagosan elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezetét arról, hogy a többségi nemzethez tartozó állampolgárok a nemzeti kisebbségekével azonos feltételek mellett alakíthatnak egyesületeket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.