A britek kiléptek. De mit csinálnak a románok?

Úgy tűnik, a bukaresti politikai vezetőket meglepték a nagy-britanniai népszavazás eredményei, tekintettel arra, hogy a nap első óráiban semmilyen reakcióra nem voltak képesek. Iohannis elnök összehívott egy sürgős ülést a kormányfővel, a BNR (Román Nemzeti Bank – a szerk.) kormányzójával és a pártok vezetőivel, ami azt jelentette, hogy konszenzusos véleményt akar közzétenni.

Vagy lehet, hogy nem a habozás, hanem a nyilatkozat ünnepélyessé tételének óhaja okozta a késlekedést, hiszen Klaus Iohannis nemcsak reakciót fogalmazott meg, hanem igazi politikai kötelezettségvállalást is: „Ezen konzultálások után nagyon világosan kimondom: Románia továbbra is elkötelezett az európai projekt iránt. Romániának meggyőződése, hogy az EU-nak folytatódnia kell, ez egy jó projekt és része kívánunk lenni. Továbbra is egységre és szolidaritásra van szükség az EU-ban, az Unióban maradó 27 tagállam között”.

A nyilatkozatot a cotroceni-i összejövetel összes résztvevője „ellenjegyezte”: Dacian Cioloş kormányfő, a BNR kormányzója, Mugur Isărescu, a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) társelnökei, Alina Gorghiu és Vasile Blaga, a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) elnöke, Liviu Dragnea, az UNPR (Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség – a szerk.) vezetője, Valeriu Steriu, az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) társelnöke, Daniel Constantin.

Ezt megelőzően, mint láttuk, Dacian Cioloş kormányfő nem kívánta számításba venni a Brexit lehetőségét,

a felszámolhatatlan rutinjába beleragadt régi tisztviselő vak bizalmával

(lásd a TF1-ben és a Le Monde-ban tett legutóbbi kijelentéseit). Ami pedig Iohannis elnököt illeti, nehéz megmondani, mire is gondolt pontosan, hiszen ha nem más, akkor vendége, Joachim Gauck iránti udvariassága megakadályozhatta, hogy az utóbbi napokban gyakorlatiasabb és realistább módon tárgyaljon a Brexitről. Németország elnöke azért jött, hogy bebiztosítsa az EU melletti támogatást az Unió keleti szélén, ami azt jelentheti, hogy Németország, vagyis a politikai elméleti központ egyáltalán nem hanyagolta el a Brexit lehetőségét és igyekezett elkerülni egy továbbterjedést.

Az a tény, hogy a román politikában a Brexit inkább valószínűtlennek tűnt (lásd Alina Gorghiu derűlátóan konvencionális, az ezzel kapcsolatos összes sablont felvonultató nyilatkozatát is), minden kétséget kizáróan azt mutatja, hogy a románok a „doktrína” totális uralma alatt éltek és itt sohasem gondolkodtak szabadon Európáról.

Valójában a nagy-britanniai népszavazás elsősorban éppen erről szól: a britek ki mertek lépni az ideológia és a propagandisztikus misztifikációk uralma alól. „Európa” évtizedeken keresztül valami vitathatatlan, a jóval és széppel azonos dologgá, a pozitivitás megtestesítőjévé vált. Aki nem értett egyet az európai építkezés stílusával, populistának, idegengyűlölőnek, rasszistának, bigottnak minősítették, ahogy azt a román sajtóban is láttuk. Elég volt megkérdőjelezni a Bizottság tekintélyét és azonnal óriási vihar zúdult az emberre a szolgálatkész sajtóból!

Európát valójában nem az eurokritikusok sodorták szisztematikusan veszélybe, hanem pont

azok, akik azt valami dogmatikus és vitathatatlan dologgá változtatták,

és akik éppen az európai szellem lényegétől távolodtak el drámaian, ami a ráció és a kritikus gondolkodás volt. Micsoda botrány volt például a magyarországi és lengyelországi konzervatív reformok miatt, melyeket egyszerűen csak azért ítélték el Európa-ellenesekként, mert nem fogadták el szolgalelkűen a haladó baloldal dogmáit! Az eurokritikusok és a konzervatívok lettek a brüsszeli Parlament fekete bárányai, holott nyilvánvaló volt, hogy soraikban több intelligens és válogatott műveltségű ember van, mint az összes többi frakcióban.

Innen nem tudjuk megítélni, hogy a britek jól megfontolták-e szavazatuk következményeit vagy sem, hogy megfelelően tájékozottak voltak-e vagy sem. De azt elmondhatjuk, hogy elsősorban a dogma ellen szavaztak és a szabadság győzelmének voltunk a tanúi. Nem arról volt szó, hogy hány milliót ad vagy nem ad Nagy-Britannia Európának és mit kap ezért cserébe, hanem arról a nyomasztó politikai érzésről, hogy a brit demokrácia megszűnt létezni, hogy felfüggesztették a vitát, mint a politikai döntés formáját, holmi brüsszeli tisztviselők hasznára, akiket még csak nem is ismer senki.

Bukarestben voltak olyan reakciók is, melyek nagyon is árulkodnak az Európai Unió által gyakorolt hatalom természetéről. A helyzetet jól ismerő Traian Băsescu volt elnök a következőképpen reagált: „Mit tettél, David Cameron? Nem hittem volna, hogy lehetséges. Nagy-Britannia távozik az EU-ból.” Egyértelmű, hogy Traian Băsescu nem a véleményeit veti Cameron szemére, hanem azt, hogy kiírt egy népszavazást, hogy

hagyta a valóságos embert dönteni a bármely eurokratikus számítás alapját képező statisztikai ember helyett.

Traian Băsescu tökéletesen leleplezi azt az antidemokratikus mentalitást, mely kezdte egyre jobban jellemezni az európai építkezést.

A román politika összes vezetőinek egybehangzó Európa melletti nyilatkozatának egyetlen, de jelentős hibája van: nem szab semmilyen feltételeket. Márpedig Európa nem igazán lesz képes túlélni, ha nem változtat a munkamódszerén, ha nem mond le a mindent jobban tudó technokrata arroganciáról és nem mutat fogadókészséget a hús-vér emberek véleménye iránt. Egy dogmatikus Európa tényleg nem kívánatos.