Nem szűnt meg a megélhetési fatolvajlás Székelyföldön, csak átalakult 

– írta Tivai Nagy Imre 1911-ben a gombamódra szaporodó székelyföldi fűrészgyárak és a falopás térnyerése kapcsán. 

Bő száz évvel később a helyzet annyiban változott, hogy visszaszorult a megélhetési fatolvajlás, az igazán nagy pénzeket a fűrészüzemek és az úgynevezett nagy cápák beszállítói szakítják - vélik az illegális fakitermelési rendszer hierarchiájának alsó fokán tevékenykedő érintettek.  

A statisztikák szerint Romániában évente mintegy  40 millió köbméter fát termelnek ki, de hivatalosan csak felének van nyoma

Kilenc évvel ezelőtt egy székelyföldi településen találkoztam Jánossal és Györggyel, akik akkor már hosszú ideje aktív részesei voltak a rendszernek. Készségesen megosztották addigi tapasztalataikat, rávilágítottak a faiparban már akkor is jelenlévő anomáliákra, és arról is őszintén beszéltek, hogy minden kényszerpálya és kockázati tényező dacára az illegális fakitermelés jó alternatívát jelent a munkanélküliség és a szűkös anyagi körülmények jelentette helyzetben. Úgy vélekedtek, lenne rá lehetőség, hogy az erdőkitermelésből élők törvényes megbízáshoz jussanak, hisz senkinek nem fűlik a foga az illegalitásban való tevékenykedéshez.  

Állami hurráoptimizmus

A közel egy évtized alatt tovább szigorították az erdőkitermelést is vonatkozó jogszabályi környezetet. A falopás minden esetben bűncselekménynek minősül, az okozott kár mértékétől függetlenül. A hatóságok elkobozhatják az illegálisan kivágott fákat szállító járműveket, és megtiltották a tarvágást a természetvédelmi területeken. Kötelezővé tették a kísérő okmányok beszerzését a fűrészpor, biomassza, fakéreg és fahulladék szállítása esetén. 

A 2023 augusztusában közvitára bocsátott új erdészeti törvénytervezet már a digitális eszközök használatát is lehetővé tette az illegális fakitermelés megállítása érdekében. Az egyik legfontosabb rendelkezés, hogy az ország erdőterületeinek csaknem felén tilos lesz a tarvágás. Korábban ez csak az összesen 896 758 hektárnyi területet kitevő nemzeti parkokban volt tilos. A tilalmat kiterjesztik a natúrparkokra (541 140 hektár) és az összes Natura 2000-es területre (5,5 millió hektár, amelynek csaknem a fele erdő) is.  

Emellett az új törvény lehetővé teszi az államnak, hogy újraerdősítést végezzen a tulajdonos által kiirtott és elhagyott területeken. Ugyanakkor az erdőtulajdonos – akár állami, akár magántulajdonról legyen szó – jogot kap az alternatív őrzési megoldásokra, figyelembe véve, hogy az erdőőrzés törvényileg kötelező.  

Emellett Románia minden erdőtulajdonosa bekerül az országos erdőnyilvántartásba, összeállítják a magas természetvédelmi értékű ökoszisztémák nemzeti katalógusát, és a legalább 0,1 hektáros, a biológiai sokféleség fenntartásában nagy szerepet játszó erdőterületeket megvédik a kivágástól. 

A jól hangzó koncepció a sokadik áttörést ígéri, de az eddigiekből kiindulva teljes szemléletváltásra, az összes ágazati szereplő aktív, összehangolt problémamegoldó hozzáállására lenne szükség a tényleges változás elindításához.  

Csökkent a megélhetési fatolvajok száma

A már említett korábbi riportot követően is tartottam a kapcsolatot az alanyaimmal, akik közül nemrég Jánost kerestem meg, és arról kérdeztem, mi változott kilenc év alatt az szakmában. Kiderült, hogy már nem az illegális favágás és értékesítés jelenti a fő megélhetési forrást számára, de jövedelemkiegészítésként még mindig az erdőket járja alkalomadtán. Akárcsak korábban, most is kendőzetlen őszinteséggel beszélt az általa megélt tapasztalatokról, és azt is tudni véli, minek kellene történnie ahhoz, hogy senkinek se érje meg a tilosban halászni.  

- osztja meg a szerinte egyik legfontosabb észrevételt.  

Elmondása szerint a módszer úgy néz ki, hogy a fakitermelésben és fafeldolgozásban érintett cégek hivatalos liciteken megvásárolnak például a közbirtokosságoktól egy adott mennyiségű lábon álló fát, majd kitermeléskor az engedélyezett mennyiségen felül is vágnak, szállítanak. Míg a bárca szerint a teherautón húsz köbméter fa található, addig a valóságban harminc köbmétert szállít. János szerint ezeket az autók naponta többször megteszik a kitermelési helyszín és a célállomás közötti távot, és mindannyiszor tíz köbméterrel több mennyiséget szállítanak anélkül, hogy bárki is ellenőrizné a szállítmányt.  

A vágási területen a következőképpen zajlik a folyamat. Az előírás szerint a kitermelés után a hátramaradt fahulladékot össze kell gyűjteni és rakásokban hagyni.  

- magyarázza János, aki osztja azt a széles körben elterjedt vélekedést, hogy ez

a rendszer csak úgy képes hatékonyan és jövedelmezően működni, hogy összefonódnak a szálak a famaffia és az illegális fakitermelést ellen küzdő helyi és központi hatóságok egyes képviselői között.

Míg a helyi szinteken az önkormányzatok, erdészetek, rendőrség kegyeit keresik és meg is találják az illegális kitermelésben érdekeltek, addig a nagyobb szereplők a fajsúlyos politikusoktól remélik a védettséget és a zavartalan működést.  

János szerint ebből mindenki részesedik, másképp nem tud működni, egyik fél sem hülye. Ha ennek az összefonódásnak véget lehetne vetni, normalizálódna a fapiac is - vélekedik.  

- magyarázza. 

A fa ára az utóbbi időszakban erősen ingadozott. János itt a Romániából nemrég kivonult, vitatott megítélésű osztrák Holzindustrie Schweighofer fafeldolgozót emlegeti: a cég üzletpolitikája az volt, hogy magas áron vette a nyersanyagot. Egyik évben a lábon álló fa köbméterének piaci ára 600 lej volt, rá egy évre 200, most 220 lej körül mozog.  

- értetlenkedik János, aki sérelmezi, hogy

a tűzifára rászorulókat mind a mai napig nem engedik be a közbirtokosságok a vágási területekre,

hogy kitisztítsák azokat, és a fahulladékot hazaszállíthassák saját fűtéshasználatra.

A felfogadott csapszedők négyméteres fahegyeket takarnak be, gyűjtik egy rakásba, sorokba rendezve, majd az a sok fa ott marad és az enyészeté lesz. A közbirtokossági vezetők állítólag azért ódzkodnak attól, hogy kiadják a területeket tisztításra, mert tapasztalataik szerint egészséges fákat is kivágnak. János szerint akár lehet is alapja az óvatosságnak, de egyszerűen meg lehetne oldani, hogy ne történjenek visszaélések. Ő heti két napot jelölne ki erre a célra és állandó ellenőrzés mellett, rendezett körülmények között történhetne a tisztítás. 

János alkalomadtán elhoz egy méter tűzifát és örül, hogy nem érték tetten, de elmondása szerint ez a mennyiség csepp a tengerben a nagyokhoz képest. Korábban sokkal intenzívebben, rengeteg éjszakázással művelte. Annyira hozzászokott a szeme az éjszakai munkához, hogy nappal szinte nem is tudta, mihez kell kezdeni a fával, furcsa volt ledönteni.  

- vallja be.  

A büntetésekről szólva elmondja, hogy öt köbméter illegális áruig 1800 lejes pénzbüntetés jár, és a fát is elkobozzák. Ha az elkövető bizonyítani tudja, hogy a saját területéről származik a fa, akkor azt megtarthatja, csak a bírság marad, ami 24 órán belül fizetve felére mérséklődik.

János nem sok rációt lát abban, hogy jelenleg a kísérőlevél nélküli szállítás és nem a famennyiség és minőség határozza meg a büntetési tételt.

Fél méter tűzifa esetében is akkora a büntetés, mint öt köbméter elsőosztályú műfa esetében – ő különválasztaná a két kategóriát.  

Egyik ismerősét nemrég 53 köbméter rakománnyal érték tetten, arra sem volt ideje, hogy kipakoljon a kabinból, az autót és a szállítmányt is elkobozták. Korábban is jellemző volt, hogy még a „lovas világban” az állatot és a szekeret is elkobozták, árverésre bocsátották, de senki nem volt érdekelt a licitben, mivel jól ismerik egymást a fatolvajok. Ekkor csökkentették a kikiáltási árat, ilyenkor egy ismerős vásárolta meg a lovat és szekeret, majd visszaadta a korábbi tulajdonosának, így az ismét folytathatta a tevékenységet.  

– világít rá a rendszer kijátszhatóságára.  

Fatolvaj és fatolvaj között is vannak különbségek – vallja. A veszélyesebb fajta manapság is keményebben űzi az ipart.

A közbirtokossági erdőkbe nem mennek vágni, mivel azt őrzik, ezért az egyéni erdőket nézik ki maguknak.

Igyekeznek minél több információt megtudni a tulajdonosról, hol dolgozik, milyen a munkaprogramja, milyen gyakran látogatja az erdőt, ha látogatja. Tud olyan esetről, hogy amíg egy férfi a felesége temetkezését intézte és az ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek tett eleget, a három nap alatt egy szál fája nem maradt a háromhektáros erdőben. Mindenki sejtette, hogy kik lehettek az elkövetők, de tanúskodni senki nem akart.  

– oszt meg egy újabb történetet.   

Hogyan szüntetné meg a falopást? János szerint falun most is kevés a munkalehetőség, a tűzifalopás nem újkeletű dolog, a régmúltba nyúló hagyományai vannak. A közösség régen is elnézte, ha nem esett túlzásokba az ember. A nagyhalak tevékenységét egyszerűen lehetne ellenőrizni – mondja.

Nem a lábán értékesítené a fát, hanem kivágva, az út mellett, amikor a teherautóra rakják fel.  

Korábban traktorral járt, úgy 8-10 köbméter fát hozott alkalmanként. Ami öt fa kivágását, megnyesését, kihúzását jelentette. Ez mintegy négy órát vett igénybe.  

Egy különös jelenségre is felhívja a figyelmet: az egyre gyakoribb széltörésekre. Korábban nem volt ennyi széltörés, és azt is tudni véli, mi ennek az oka. Szerinte a központi szabályozás furcsaságai adnak erre magyarázatot.

Az aktuális engedélyezési eljárás értelmében nem az eddig bevált módszer szerint, a széléről kezdik az erdővágást, hanem az úgynevezett restrukciós tarvágás jegyében körönként vágnak ki bizonyos mennyiséget.

Az ilyen módon megbolygatott erdőbe könnyebben belekap a szél, aminek az eredménye a sok széltörés, és a károkat kötelező módon el kell takarítani. A törvény értelmében egy-egy ilyen vágás után 10-20 évig a vágás területére sem szabadna menni, de a széltörés nem maradhat ott.  

- nevet fel.  

Főként a magánerdőket járják, azok sokkal biztonságosabbak. Visszaszolgáltatáskor sokan örültek, hogy rendeződtek a tulajdonviszonyok, de hamar szembejött a valóság. Az illegális vágások miatt hatalmas a pusztítás, a rengeteg csonk, a fenyőfahegyek és a hulladék veszi fel a területet, így a legtöbb tulajdonos beletörődik, és hagyja, hogy a természet végezze a dolgát. Ahhoz, hogy a területet békén hagyják, folyamatos tulajdonosi jelenlétre van szükség, ezt kevesen engedhetik meg maguknak.  

Az a tolvaj, akit tetten érnek

Ismét eszébe jut egy történet. Egy ismerőse lovat vásárolt levágásra, szerette a lószalámit. Időközben kiderült, hogy erős az állat, jól húz, így erdőkitermelésre fogta be. Furgonnal szállította a helyszínre a lovat, majd a nehezen megközelíthető helyekről húzta be vele a fát. Egy idő után a ló már önként jött ki az istállóból és vezetés nélkül lépett be a furgonba. Alkalmanként két hétre való fát húztak ki. Az autó egyik felét fával pakolták meg, a fennmaradó helyre beállt a ló. Igaz, hogy kissé oldalra állt a jármű, de óvatosan lehetett közlekedni vele. Végül eladták a furgont, a lóból is szalámi lett, de többszörösen kitermelte az árát. 

Végül a céhen belüli babonákról is szót ejtett. Ünnepnapokkor nem ajánlott erdőre menni, de néha becsúszott ilyen alkalom is.

– sorolja.  

János nagyot sóhajt, majd azt mondja: ha minden talicska fáért engedélyt kell kiváltani, jobb, ha az ember megveszi a fát.  

– koccintunk és felhajtjuk az utolsó pohár pálinkát.