Itt az új erdélyi macskafajta: cuki és titokzatos

Gyerekkorában válik az ember macskaszeretővé a leggyakrabban, ahogy velem is történt: nem volt elég utcai kóborlókat, falusi szökevényeket, szobai bundásokat simogatni, azonnal kellett a házi macskafajták határozója.

Bújtam ezt az egyszerűen Macskák címűre keresztelt, fehér borítójú könyvet, amelyben a legtöbb ma létező macskafajtát lehetett fellapozni. Mai napig furcsa és vicces, hogy néhány fajta színváltozatait kéknek és lilának neveztek a gazdag képanyaggal, fajtajegyekkel, leírásokkal és magyarázatokkal ellátott lapokon.

Természetesen nem élénk színekre kell itt gondolni, hanem a világos alapszínen megjelenő foltok árnyalataira, amik a cicák végtagjain láthatók. Ilyen az oroszkék macska is, amely valójában grafitszürke, de annyira távol áll a mi megszokott, barnába hajló szürke csíkos kóbor macskáinktól megjelenésben, hogy már-már egészen kékes beütésűnek tűnik.

Ezek fontos dolgoknak bizonyulnak, amikor egy-egy génmutáció során tovább öröklődnek bizonyos színek, amelyek aztán meghatározóvá válnak egy-egy fajta bejegyzése során, törzskönyveztetésében. Számtalan macskabunda-szín létezik, és számtalan textúrájú a szőrük is: némelyik báránybundára hasonlít (például a Cornish Rex vagy Devon Rex), némelyik olyan, akár egy hatalmas, puha labda (Ragdoll, perzsa), egyik-másik bársonyos és tömött (brit), egyesek pedig olyanok, mint egy-egy nagy, erdei oroszlán (szibériai, Maine Coon). Vannak köztük kecsesek és vékonyak (burmai, balinéz, sziámi), és vannak tömöttek és gömbölydedek (Chartreux, norvég erdei). Ahogy Andrew Lloyd Webber méltán híres musicaljében, a Macskákban száll a dal:

Nos, gimb-gömbbé bármelyikük válhat, ha sokat etetik,

A napokban ugyanis napvilágot látott egy közlemény, miszerint az angoloknál presztízsintézményként nyilvántartott The Governing Council of The Cat Fancy boldogan adja hírül, hogy felvették az elismert fajták közé a Transylvanian cat nevű macskafajtát.

Korábban a házimacska eme színváltozatát karpati catnek hívták, azaz kárpáti macskának – a bundáját is karpati coatként nevezték meg, vagyis kárpáti bundának. Igazi „drakulírozott” megjelenést kölcsönöz neki, olyan, mintha holtsápadtan pislogna elő egy nagy szürkés-füstös kabátból.

Te vagy az, Nosferatu? Forrás: themessybeast.com

Az új füstös bunda azonban egy régi vérvonal. Az Egyesült Királyságban a GCCF által frissen homologizálták, a World Cat Federation által még ez folyamatban van, de a Kárpátokban, különösen Északnyugat-Erdélyben található tiszta vérvonalakon alapul. Jellegzetességei minden bizonnyal ráerősítenek a sztereotip vámpíros-boszorkányos asszociációkra.

A szín alapján nagyon farkasszerűnek tűnik, ragyogó, hipnotikus holdfényű szemeivel, ördögi füleivel és pompás kékesszürkétől a sötét hamuszürkéig terjedő szőrzetével és szokatlan pofaformájával.

Forrás: @transylvania.heritage, Instagram

Erdély és általában a Kárpát-medence jó néhány háziállatfajtával hozakodott elő a történelem során: kutyákat (erdélyi kopó, kárpáti juhászkutya), szarvasmarhákat (kárpáti borzderes, erdélyi szürkemarha, mokány marha), juhokat (gyimesi racka, sárgafejű berke), sertéseket (báznai fehér, szalontai) adott a világnak, most pedig előrukkolt egy macskafajtával. Az erdélyi macska a Kárpátokban (Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában és Magyarországon tenyésztett) őshonos fajta, amely a kárpáti mintázat néven ismert, fordított pontmintázatú, azaz a test sötét, de a végtagok világosabbak. Az egyetlen megengedett szín a fekete kárpati és a kék (!) kárpati.

Robusztus, izmos, közepes méretű rövidszőrű macska, félig szürke testtel, sárga vagy mély narancssárga szemekkel (bár a zöld is elfogadott) és szürkésfehér fülbéléssel. A mancsok, a lábak, a farok, a fülek és a maszk fordított pontszíne a nagyon világos szürkétől (majdnem fehér) a szürkéig változik. Ez kéthónapos kor körül kezd kialakulni, a fülekkel, a lábujjakkal és a farokheggyel együtt. A szürkés-fehér fordított pontmintázat lassan fejlődik, és legalább egyéves korban válik teljessé.

Miután kialakult a végleges szőrzet, úgynevezett sós-borsos (roan) mintázatot kap (hasonlít az őszülőfélben lévő sötét hajra). A fehér fülbelső és a fehér bajuszszálak előnyösek a fajtajegyeket illetően, a mintázat intenzitása és terjedése pedig változó, valószínűleg a hőérzékenység miatt. Az egyetlen megengedett fehér jegy a medál és a hasi folt.

Forrás: @bavarianfoto, TikTok

Romániában, bár nem verték nagy dobra, jó ideje tenyésztik őket (sőt, mint mindenre, ennek a fajtának a tenyésztőire is van Facebook-csoport), tavaly pedig úgy hivatkoztak a Kanal D tévéhíradójának egyik adásában, mint az első román macskafajtára, noha az még nem volt nemzetközileg bejegyzett.

Az országban például tavaly Törcsváron (Bran) mutatták be a fajta jegyeit egy nemzetközi macskakiállításon, a fészkelődő kölykön szépen megfigyelhető a füstös bunda:

Nos, ha így áll a dolog, akkor boldog papírmunkát minden bejegyzett macskának, mi pedig örülünk, hogy füstös képük elnyerte a világ tetszését!