// 2026. október 9., péntek // Dénes
vegyesen

Farkas Kriszta: Sunnyognak és cigiznek ezek egyfolytában

// HIRDETÉS

„S amúgy sem tudna otthon cigizni, mert az udvar hiába nagy, a szomszédok tekergetik a nyakukat, nézik, hogy a paradicsom palánta Bözsiéknek is lefagyott-e, s hoppá, az unoka szivarazik.”

A szerző a BBTE harmadéves újságírás szakos hallgatója.

Azok az ügyes emberek, akik nem szivaraznak, milliónyi összegeket tudnak megspórolni, minden nem dohányzónak BMW-je van és öt víkendháza, nagy a gazdagság és az egészség, mert nem költik a pénzt dohányra. A buta emberek szivaraznak összevissza, nem bírnak megülni a seggükön, a színházak kénytelenek tíz perces szünetekkel elkényeztetni a nézőket, mert a kurva cigit el kell szívni, másképp Hamlet hiába őrjöng a színpadon, mert nem érdekel senkit.

A cigireklámokat betiltották, a gyerek inkább azon gondolkozzon, hogy melyik hialuronsavas arckrémet vagy Heineken sört vegye majd a szülinapi pénzéből. A marketingesek életeket mentenek, s nem is tudnak róla, kebleihez kéne szorítsa az összes reklámgurut mindenki, s közösen örüljenek, hogy mi nem szivarazunk, mi vagyunk a jobb csapat.

Félreértés ne essék,

nem szeretnék senkit sem rábeszélni arra, hogy most azonnal vegyen egy csomag cigarettát

és egy ültében szívja el mind a húsz szálat (mert hát drága mulatság a szivarazás, kell ahhoz a jó társaság vagy a szar élethelyzet, a cigarettázásnak is megvan a kultúrája, no). Ezen a platformon nem ítélünk el senkit, dohányzókat és nem dohányzókat is szívesen fogadunk, üljenek le, vegyenek tésztát. Mindkét csapat egyaránt szánalmasnak és hülyének fogja látni a fiatalokat, akik úgy próbálnak cigit venni, hogy ne tudják megmondani ő kinek lánya-fia.

Minden gyerek csendesen kezdi, a tornaterem mögött vagy este a piactéren sunnyog a többi kölyökkel, szívják a cigit, fújják a füstöt, s azt hiszik, hogy ők az istenkirálycsászárok, mert nem tudják otthon, hogy ilyen vad dolgokat csinálnak. A szülők sem minden esetben hülyék, itt-ott találnak egy gyújtót vagy egy üres cigis dobozt, de hát majd kinövi a gyerek, nem mondanak semmit. Vagy megkérik szépen – mindenki döntse el magában, hogy mi értendő a szép alatt – hogy hagyja abba, mert büdös, egészségtelen, drága, s olyan csúnya képek vannak a dobozokon, nem szabad na.

Itt szakad két csoportra a dohányzó fiatalság is,

egyesek felvállalják, anya, én mostantól cigizek, vagy elfogadjátok, vagy sem, hívd fel a rokonokat, hogy aztán ne a szomszédtól tudják meg. Mások pedig maradnak a homályban, bujkálnak és sunnyognak tovább, mert ők otthon megígérték, hogy soha többé nem vesznek cigit, esetleg házibuliban 1-2 szál fog elmenni, de nem szoknak rá, mert az bűn, ráadásul büdös, egészségtelen, drága, s olyan csúnya képek vannak a dobozokon, nem szabad na.

Telnek az évek, kirepülnek az otthoni fészekből a gyerekek, albérletben vagy bentlakásban landolnak, ahol azt csinálnak, amit akarnak. És természetesen ügyesen tanulnak és órákra járnak, mert minden egyetemista ügyes gyermek, minden egyetemista valamire jó. Csakhogy nem fenékig tejfel az élet, mert az egyetemen, kocsmázáskor, de még az albérlet teraszán, és még fényes nappal az utcán is mehet a pöfékelés, de pár hetente vagy hosszabb vakáció esetén hazautazik az ember lánya, mert addig sem kell pénzt költeni kajára és mosogatószerre.

Akik más nagyobb városokból mentek Kolozsvárra továbbtanulni, azoknak ugyanúgy mehet a hedonisztikus cigizés itt-ott, de a falusi – sértődés elkerülése érdekében mondhatjuk inkább –, vidéki fiatalokat ott ette meg a nyavalya, hogy falun élnek.

Nem vehetnek a „nem dohányzó-dohányzók” azon a településen cigit, ahol laknak, hát helló, le fognak bukni.

A központi boltnál sok az ismerős, a pittyemfalvi vegyes üzletben a keresztanyja testvére dolgozik, a falubeli kocsmában pedig leginkább szálára árulják a cigarettát, s oda épeszű ember amúgy sem megy, mert vagy leitatják, vagy megverik. Amúgy sem tudna otthon cigizni, mert az udvar hiába nagy, a szomszédok tekergetik a nyakukat, nézik, hogy a paradicsom palánta Bözsiéknek is lefagyott-e, s hoppá, az unoka szivarazik.

" target="_blank" rel="noopener">„Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be”, mert legalább ez az egy jó a székelyföldi létben, hogy 18 évesen szinte kivétel nélkül mindenkinek van jogosítványa, mert anyát szerdánként a helyi piacra és a kisvárosi Kauflandba el kell vinni, s az egyetlen szórakozási lehetőség az, ha egész Pittyemszéket körbekocsikázzuk a haverokkal este, mert mást mit csinálsz? Átmész Csíkszeredába a KFC-be enni egyet, de este tízkor azok is zárnak, hogy a fene enné meg.

A szomszéd faluban sem vesznek cigit a vidéki fiatalok, mert sok a „vegyes házasság”, nagynénik és apának ötödik unokatestvérei is gyakran felbukkannak a pöttyömfalvi vegyes üzlet környékén, nagy a kockázat, s még mindig nem szívtam el azt a kurva szál cigit.

Az autó meg sem áll Jírjószenthellóbellóig, a környékbeli vidéki fiatalok mentsváráig: oázis a rokonok és szomszédok sivatagában. A Pitykepál felőli Mol benzinkútnál már majdnem meg is lehetne venni azt az egy doboz egészségtelen rudacskát, de hát csaknem, de igen, távolléted alatt annyi minden történt, s az egyik dolog az, hogy

a keresztanyád testvére már nem a kisboltban dolgozik, hanem annál a benzinkútnál, ahol eddig vetted a cigit.

A kínos terefere után kiveszel egy zérós kólát a hűtőből, majd beülsz az autóba a hétszentséggel együtt, és átmész egy másik kúthoz.

A Rompetrolnál sikeresen megy a cigivásárlás, boldog vagy, elmész a kocsmába meginni egy szukkot a haverokkal, alkoholt nem lehet, mert még hazafele sok gond van. Persze este nyolc körül még az utolsó busszal el lehet jutni Jírjószenthellóbellóra, de hazafele se taxi, stoppolni sem éri meg, ’ej be jó, hogy van jogsi, s apa is ideadta a Dacia Logant. Jól érzik magukat a fiatalok az egyetlen normális jírjószenthellóbellói kocsmában, megy a chips, a szukk és a szivar ezerrel.

Hazaérve pedig anyád pont felkelt pisilni, egyúttal megkérdezi kedvesen, hogy kikkel voltál, hol voltál, mit csináltál, Robinak a szülei hogy vannak, ejnye, fiam, miért van ilyen szivarszagod. Erre jön válaszként a jól bevált mondat, amit már tizedik osztályban sokszor bekamuztál, tudod jól, hogy Petykó, Töhötöm, Dezső és Rezső is szivarazik, nem volt mit csinálni, megfogta a kabátom a szagát, esküszöm, tudod jól, hogy én nem cigizek, mert az bűn, ráadásul büdös, egészségtelen, drága, s olyan csúnya képek vannak a dobozokon, nem szabad na.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
2026. augusztus 31., hétfő

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
2026. augusztus 31., hétfő

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS