A szilágysági költőóriás maga volt a „minden Egész”, ami eltörött. Nekünk kell újra és újra összerakni.
Kevés közhelyszerűbb állítás van annál, mint amikor azt mondjuk egy íróról és a művéről, hogy ma is aktuális. Ez megúszós mondat, mert magától értetődő: minden alkotói életmű, amely méltó arra, hogy részévé váljon a kollektív emlékezetnek, aktuális abban az értelemben, hogy az idő múlása és a körülmények változása ellenére is megmarad belőle valami meghatározhatatlan esszencia, amire minden kor embere rezonálni tud – már ha veszi a fáradságot, hogy elolvassa. Olyan szabály ez, ami alól nincs kivétel: azok az írók, költők, művészek, akik nem képesek – ha változó hangsúlyokkal és mértékben is – aktuálissá válni haláluk után évtizedekkel vagy akár évszázadokkal is, azokra nem emlékszünk. A memória, az egyéni és a kollektív egyaránt, véges, és csak azt jegyzi meg, ami igazán megjegyzésre érdemes.
Ady Endréről sok bornírt féligazságot olvasni és hallani manapság, de hát ez is rettentő aktuális jelenség, mert sosem volt másként, legfennebb az irányok változtak, a – vigyázat, újabb, gyanakvásra okot adó közhely! – korszellemtől függően. Ady iszákos volt, láncdohányos, nőfaló, vérbajos, ripacskodó pozőr; de ez a kisebbik bűne: a nagyobbik az, ami miatt az ellenkező előjelű bornírt féligazságok hangoztatói meg kisajátítanák és zászlóra tűznék, mint ismét-aktuálist; de hát ebben sincs semmi új a magyar Nap alatt és a magyar Ugar felett.
Ady Endre ugyanis politikus költő volt; nemcsak úgy kell ezt érteni, hogy korának jelentősebb társadalmi jelenségeivel és szereplőivel kapcsolatban igen határozott, bár időről időre módosuló politikai nézetei voltak (a Tisza Istvánhoz való híres-hírhedt viszonyulása is változott az évek során, a „nagy tudású, tiszta szemű ember, igazi európéer”-től a „vad, geszti bolond”-ig), hanem oly módon, hogy egész lényét, költői kifejezésmódját, írásainak szellemét – műfajtól függetlenül – átitatta a közösség sorsáért érzett felelősség szenvedélye – vagyis maga a politika.
Adyt aztán ezért folyamatosan megpróbálták és megpróbálják beskatulyázni azok, akik – álljanak bár a barikádok ellentétes oldalán – úgy képzelik, hogy a történelemben minden korszak valamely jelensége megfeleltethető egy másik korszak azzal egylényegű jelenségének, és maga a történelem egyenesvonalú fejlődés eredménye. Ebből a perspektívából a dolgok rém egyszerűek, a szavak mindig ugyanazt jelentik és ugyanarra vonatkoznak, a kétkedés, a gyötrelem, a vívódás, a kétértelműség ritka jószág.
Ady azonban már a maga korában is sokkal összetettebb jelenség volt annál, hogy elviselje a szellemi kényszerzubbonyokat. Hétszilvafás plebejus demokratizmusa természetszerűleg vitte a politikai baloldalra, de ha kellett, a konzervatív sajtóban ostorozta azokat, akik vele legitimálták volna saját céljaikat („Nevemben és mellettem egy csomó senki mozog, dúl-fúl, harcol és ír, akikhez semmi közöm”, írja A duk-duk afférban); a nyugatosságot és progressziót hirdeti, közben a keleties ősiségre hivatkozik („Ős Napkelet olyannak álmodta,/ Amilyen én vagyok:/Hősnek, borusnak, büszke szertelennek” – Én nem vagyok magyar?); fullánkos, protestáló antiklerikalizmusa ellenére megemeli kalapját mélyen a Krisztus-kereszt előtt; világias modernsége mögött ódon, zsoltáros-bibliás istenesség lakozik, ami hozzásegíti őt ahhoz, hogy olyan expresszív magyar nyelvet teremtsen, amilyenen előtte sem, utána sem nagyon tudott beszélni, írni más.
A mindenkori kultúrharcosok persze úgy gondolják, hogy egymástól mereven elkülönülő, világnézeti alapú kánonok vannak, amelyek közt nincs átjárás, Adyt (is) tehát be kell szuszakolniuk valamelyikbe, és kizárni a többiből – a helyzet viszont az, hogy a nemzeti kultúra, minden sokszínűsége mellett, egy és oszthatatlan, és nem találták még föl azt a kánont, amely ideológiai megfontolásokból lemondhatna mindarról, amit Ady Endre a magyar irodalom és önismeret számára jelentett. Németh László fogalmazott így róla: „A magyar irodalomnak lehetnek nagyobb alakjai, a magyar önismeretnek aligha van mélyebb forrása nála.” Azt is ő írta, ugyanott, hogy „nagy költő nagy árnyékot vet”; és kiegészíthetnénk ezt azzal, hogy nagy költőnek és nagy szellemnek nagy hibák és nagy ellentmondások járnak, és ez így van rendjén.
Ami pedig a nemzeti önismeretet illeti: Ady a maga kurucos harcosságával, búsongásával, önpusztításával, átkozódásaival, hitetlen hitével, túlfeszített lényeglátásával, önostorozásával, Verecke és Párizs közti hánykolódásával nagyon ismerős és nagyon magyar jelenség.
Ady Endre száz éve halt meg. Negyvenegy évesen, magányosan, álmában, egy szanatóriumban. Ahogy írta: „Olyan mindegy, mint szeretünk,/Olyan mindegy, csókunk mifajta,/Olyan közeli a Halál/S olyan nagyszerü győzni rajta” (Biztató a szerelemhez).
Neki, mégis, sikerült.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.