A román labdarúgás legeredményesebb korszakáról készült dokumentumfilm tudatosan nem törekszik mélyebb összefüggések feltárására. E helyett csúcsra járatja a nosztalgiafaktort, és ez jól is áll neki.
Világszerte reneszánszukat élik a sport témájú játék- és dokumentumfilmek. A világraszóló győzelmekkel és tragikus kudarcokkal, a sportoló emberfeletti erőfeszítéseinek jól megérdemelt jutalmával, vagy a görög drámákat idéző elkerülhetetlen bukásával egyaránt tud azonosulni a néző, különösen, ha olyan személyiségek vannak a középpontban, akiknek a pályáját szorosan követte.
A sportok királya, a labdarúgás ma minden korábbinál nagyobb mértékben jelen van a mindennapokban. A focit övező felhajtás alól lehetetlen szabadulni még annak is, akit teljes mértékben hidegen hagy a közeg és annak szereplői. Az utóbbi időszak sportdokumentarista terméséből kiemelkedik a négyrészes netflixes Beckham-sorozat, amelyet maga az angol klasszis rendelt meg afféle karrierösszegzésként. A végeredmény izgalmasnak mondható, annak ellenére, hogy néhány alapvető kérdés megválaszolását feltehetően a megrendelő kérésére jótékony homályban hagytak.
Március elsején mutatták be a romániai mozikban a román labdarúgás legsikeresebb húsz évéről szóló, „Hai, România! – Povestea Generației de Aur” (Hajrá Románia! – Az aranygeneráció története) című dokumentumfilmet, amelynek rendezője Claudiu Mitcu, a forgatókönyvírója pedig Andrei Crăciun. A filmben 24 egykori labdarúgó, edző, a nemzeti válogatott körül dolgozó és a közegben tevékenykedő személyiség szólal meg. Az alkotás a Beckham-filmhez hasonló ívet rajzol le azzal a különbséggel, hogy a 98 perces játékidő még kevesebb teret enged a mélyfúrásoknak, nem is próbálkozik hasonlóval,
A fülszöveg szerint húsz évet elevenít fel a film a román labdarúgás 1980 és 2000 közötti aranykorszakából, de ez így ebben a formában nem állja meg a helyét. Az alkotás a Bukaresti Steaua szenzációs 1986-os évével kezdődik, amikor a katonacsapat a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében (BEK) büntetőkkel győzte le Sevillában a Barcelonát, és az emlékezetes 1994-es világbajnoki szerepléssel zárul. Olvasni olyan információkat, hogy a film egy 6-7 részesre tervezett sorozat első epizódja, így elképzelhető, hogy a későbbiekben a hiányzó évek szereplői, történései is filmvászonra kerülnek, köztük a néhány pillanatra feltűnő Bölöni László is, akinek magyar rendezésű életrajzi sportdokumentumfilmjét ősszel mutatják be.
Narrátort nem használnak, így különösebb felvezető nélkül találjuk magunkat a nyolcvanas évek közepének sokak által jól ismert képi világában, miközben a korabeli szereplők a kamerának mesélnek. Az archív felvételek és újságcikkek bevágásán túl nem sok eszköz állt a rendező rendelkezésére,
A megszólalók ennek eleget is tettek, ki-ki a habitusa, a személyisége alapján adott hozzá a történethez annyit, amennyit közel négy évtized távlatából érdemesnek gondolt.
Közülük is kiemelkedik az érzelmes, szórakoztató Florin Răducioiu, aki ma is csibészes tekintettel és laza mosollyal idézte fel a viselt dolgait, köztük a nők iránti leplezetlen rajongását. De itt kell megemlíteni a tragikus figurának számító klasszist, Marius Lăcătuşt, akit annak ellenére nem válogatott be az 1994-es amerikai rendezésű világbajnokságra utazó keretbe Anghel Iordănescu, hogy oroszlánrésze volt a kijutásban.
Az ő története alkalmas lehetett volna arra, hogy a rendező utánamenjen a döntés mögött meghúzódó edzői motivációnak, a játékos és a csapattársak reakcióinak, de azon túl, hogy Iordănescu, akit jó volt újra képernyőn látni, hamut szórt a fejére, nem sok derült ki a miértekről. Lăcătuş itt is elmondja, hogy mennyire megviselte a döntés, látszik a gesztusaiból, hogy máig érzékenyen érinti a három évtizeddel ezelőtti mellőzése.
Ilie Dumitrescuhoz hozzászokhattak a focit követő nézők, hisz az egykori játékos évek óta meghatározó szereplője a román sportsajtónak, szakértőként szerzett hírnevet magának. Szakmai felkészültsége, kameraképes személyisége ez esetben a film előnyére vált.
A válogatott két karizmatikus kapussal vágott neki az 1994-es világbajnokságnak. Bogdan Stelea és Florin Prunea pályafutását végigkísérte a rivalizálás, ugyanakkor szoros barátság is összefűzte őket, hisz együtt nevelkedtek a Bukaresti Dinamonál. Az amerikai világbajnokságon Stelea kezdett a kapuban, ám a Svájc elleni 4-1-es vereséget követően már Prunea védett az Egyesült Államok elleni 1-0-val végződött találkozón, és a nyolcaddöntőben az Argentína elleni 3-2-es hatalmas győzelemből is kivette a részét. Következett a Svédország elleni hattyúdalnak bizonyult negyeddöntő, ahol Prunea hibájából egyenlítettek a skandinávok, majd büntetőrúgásokkal megnyerték a mérkőzést.
Előzetesen megfordult a fejemben, hogy a készítők a legismertebb román focistára, Gheorghe Hagira és az őt övező nimbuszra fogják kihegyezni a történetet, de alaptalannak bizonyult a félelmem. Hagi személye és kulcsfontosságú szerepe a saját elmondása és a pályatársak tálalásában is reális értékelésen alapul, nincs túldimenzionálva.
A dokumentumfilm olyan szempontból is beszédes, hogy mi maradt ki belőle, mi az, amire ugyan utaltak a rendezők, de csak képi említés vagy néhány másodperc erejéig: a labdarúgás, mint társadalmi jelenség, a foci és a politika kapcsolata a diktatúrában és a rendszerváltás után, a labdarúgás, mint rítus, mint propaganda, vagy a romániai foci professzionalizálódása. Ezekről a vonatkozásokról való reflektálást a nézőre bízzák, aki kellő affinitás esetén azon kaphatja magát, hogy sportszociológiai kitérőket tesz, miközben a film forog tovább.
Mindent összevetve a Hai, România! elsősorban azok érdeklődésére tarthat számot, akik maguk is megélték szurkolóként ezeket az éveket és figyelemmel kísérték az aranygeneráció tagjainak pályafutását. Az 1994-es egyesült államokbeli világbajnokság rengetegek jelentett az ország számára, a világkupán való szereplés jóval túlmutatott a sportszakmai szempontokon és sikereken.
Ahogy a filmben is elhangzik egy korabeli járókelő szájából: ez volt az első alkalom, hogy a rendszerváltás utáni Románia felkerült a világtértképre, bekerült a globális köztudatba.
és olyan referenciaponttá vált, amelyre azóta is büszke mindenki függetlenül attól, hogy focirajongó vagy sem.
A dokumentumfilm hitelesen adja vissza az akkori közhangulatot, a megszólalók hiteles önvizsgálata, helyenként túláradó érzelmei és őszinte gesztusai újra átélhetővé teszik azokat pillanatokat, amelyekre ma már végérvényesen rátelepedett a nosztalgia. A már említett mélyfúrások hiányában az alkotók nem törekedtek egyébre, mint a győzelmek és fájó vereségek okozta hangulatok felidézésre, betekintést engedve az egykori kulisszák mögé.
A kolozsvári mozi, ahová a premier másnapján elmentem (Iulius Cinema City), fájóan kongott az ürességtől, alig öten voltunk kíváncsiak az aranygeneráció hőstetteire. A kora délutáni időpontnak és a hétvégi tavaszi időjárásnak tudom be a gyatra érdeklődést, mert azt nem lehet, hogy egy ilyen tehetséges társaságra, amely egykor annyi örömet szerzett a focifanatikusoknak, az egész országnak, a kutya se legyen kíváncsi. Az aranygeneráció többet érdemel, már csak azért is, mert még dokumentumfilmen is jobb nézni a fineszes, pimasz játékukat, mint a tőlük fényévekre lemaradt mostani profi utódokét.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Még a nyáron átadhatják az észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti, 12 kilométeres szakaszát Szilágy megyében – közölte a közlekedési tárca illetékese.
… egy PNL-s főembert elvitt a DNA, az USR elnökére lesújtott Justitia kardja, az RMDSZ-re a botránytévék hányják a gyűlöletet… és tíz román állampolgár egymillió eurónyi drótot lopott Németországban.
Jóváhagyta a Versenytanács a Carrefour Románia Pavăl Holding általi felvásárlását.
A képességfelmérő vizsga első napját technikai hibák árnyékolták be: a dolgozatfeltöltő platform többször összeomlott, tanárok ezrei rekedtek órákra az iskolákban. A szakszervezetek szerint a minisztérium alkalmatlansága okozta a káoszt.
Heves zápor csapott le kedden Székelyudvarhelyre és az udvarhelyszéki településekre. A rövid ideig tartó, de rendkívül intenzív esőzés miatt több utcán megállt a víz, pincéket öntött el a csapadék, a falvakban pedig kisebb áradásokat okozott.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Az egykori Edison mozi épületében most zenei ház működik, kiállítással egybekötve. Mit érdemes megnézni és meghallgatni?
Az egykori Edison mozi épületében most zenei ház működik, kiállítással egybekötve. Mit érdemes megnézni és meghallgatni?
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A dicső múltba ragadt romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a nosztalgiából, ezért sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket. Szociológusnapokon jártunk.
A dicső múltba ragadt romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a nosztalgiából, ezért sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket. Szociológusnapokon jártunk.
Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.
Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.