// 2025. május 9., péntek // Gergely
Lőtér
A nagy trikolór aranyköpés (vagy kórtünet): nem működik, de elérte célját!
Jean St'Ay
Hány tragédiának kell még itt történnie ahhoz, hogy mindenki végre tegye a dolgát ebben az országban?
gycsaba
Romániában, a jogállamiság balkáni zászlóshajóján a jelek szerint gond nélkül lehet nemzetiségi alapon diszkriminálni
Jean St'Ay
A román kormány az a traktorista, aki az ország repülőgépét vezeti
Jean St'Ay
A pandémiás Románia felvirágoztatása, avagy az oltásturizmusba oltott kocsmaturizmus
Jean St'Ay
A közoktatási miniszter az iskolakezdés előtt jól megkavarja a zavarost, de nem baj, mert legalább sült paraszt
Jean St'Ay
Kiborult a haladó civil társadalmi bili: a kormány azonnal ne beszéljen többet az AUR nevű parlamenti párttal!
Jean St'Ay
Megfigyelte már, hogy a politikusoknak ellenzékben hirtelen helyreáll az erkölcsi érzékük?
Edgár
Égnek a kórházak, mint a gyertya, erre az egészségügyi miniszter mit csinál? Alkalmaz egy betegnavigátort
Jean St'Ay
A 37 millió védőmaszk esete a hagyományos oktatással
Edgár
Mi lenne, ha a dolgozás fontosságának hangsúlyozása helyett a politikusok végre dolgoznának?
fsandor
Miért nem tájékoztatnak minket magyarul a vírushelyzetről? Mert nem magyarok, hanem emberek vagyunk!
Jean St'Ay
Az „afroafrikai” „fekete” és a „román” „tyúktolvaj” esete a nyelv(boka)játékkal
Jean St'Ay
Minden kisebbséget kebelére von az EU, az őshonosokat elküldi a jó melegágyukba
Jean St'Ay
Na, oltásellenesek, a politikus beoltatta magát, mi a következő kifogás?
béel
Elvtársak! Égessük el, aztán csináljuk újra a Reszkessetek, betörők!-et!!!
Jean St'Ay
Hahó! Illene végre komolyan venni az oltáskampánnyal kapcsolatos tájékoztatást!
gycsaba
Különvélemény
Történetek a kereszt alól
Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
Sánta Miriám
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
