Megfigyelte már, hogy a politikusoknak ellenzékben hirtelen helyreáll az erkölcsi érzékük?

Február 1-jén, a parlament idei első plenáris ülésén nagyon elemükben érezték magukat a szocdemek. Úgy tűnik, a téli szünet jót tett nekik, kipihenték magukat, el is döntötték hát, hogy most újult erővel csinálják egy kicsit a fesztivált. Így aztán a PSD-s képviselők Marcel Ciolacu vezetésével fekete transzparenseket nyomtattak maguknak, amiken fehér betűkkel követelték Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter lemondását, természetesen a pénteki bukaresti kórháztűzre hivatkozva, amelyben öten vesztették életüket. A szocdemek egyúttal azt is bejelentették, hogy egyszerű bizalmatlansági indítványt is benyújtanak Voiculescu ellen, majd a sajtónak többen is készségesen fejtegették, mennyire nincs semmi keresnivalója neki a miniszteri bársonyszékben a megrázó katasztrófa után, és hogy részvét így, józan ész úgy, morális kötelesség és még több olyan kifejezés, amely politikusok szájából mindig annyira, de annyira nevetségesen és hamisan hat, és ha nem ők hoznák a törvényeket, már régen meg lenne tiltva nekik, hogy egyáltalán kimondják őket. Amúgy a PSD-nek érdekes módon nem volt ennyire helyén az erkölcsi érzéke 2015-ben, a Colectiv-tragédia után. És bár Victor Ponta miniszterelnök és PSD-s kormánya akkor végül lemondott, nyilvánvalóan nem a jól fejlett morális tartásuk nyomán, hanem azért, mert a több mint 60 halálos áldozatot követelő tragédia hatalmas tüntetéshullámot (#rezist) indított el a korrupcoótól megcsömörlött társadalomban. Hogy aztán egy évvel később, 2016 decemberében ugyanez a (gyorsan felejtő) társadalom történelmi sikerhez juttassa az egy évvel azelőtt százezres tüntetésekkel lemondatott PSD-t. Tavaly, a Colectiv-tragédia ötödik évfordulóján az is kiderült, mit sem változott a helyzet: ugyanúgy nem épültek új kórházak, és egyetlen új helyet sem biztosítottak azóta sem a súlyos égési sérülteknek. Akiket így külföldre kell szállítani, hogy életben maradhassanak, ha éppen nem járnak úgy, mint ez a munkabalesetben megégett konstancai férfi, aki három fertőzést is összeszedett, amíg ide-oda utaztatták. Szóval a politikus ellenzékben mindig nagyon erkölcsös, de amint hatalomra kerül, elfelejti, mi is lenne a dolga. Aztán ha baj van és felelőst kell keresni, egymásra mutogatnak, hosszasan sorolva, mi mindent mulasztott el a másik fél, amíg hatalmon volt. Mindennek tükrében egészen másképp értjük már a jól ismert Shakespeare-sort: „Színház az egész világ”.

Fotó: Facebook/ Marcel Ciolacu

Nézzék csak meg a maszkos Ciolacu mosolygós szemét ezen a képen. Úgy tűnik, nagyon is jól szórakozik. Eljátssza a szerepét a kollégáival együtt, aztán hazamegy, mint aki jól végezte dolgát. Pedig nem végezte jól. Sem ő, sem pedig a kollégái… és itt nemcsak a szocdemekre gondolok. Ezért ismétlődnek meg az ilyen tragédiák. Még szerencse, hogy a mindenkori ellenzék tudja, mi a morál…