Székelyföld, a román nemzetbiztonsági kockázat

Az egységes és oszthatatlan nemzetállam, vagyis Románia ismét kapott (ajándékba) egy csodafegyvert, amellyel belelőhet az ország területén élő magyar közösségbe. Amely közösség, nem mellesleg, nézeteitől függetlenül adófizető polgárokból áll (tiszteletlenség a kivételnek). Más szóval: ilyen értelemben lojális ahhoz az országhoz, amelyben él. Az utóbbi 30 évben akadt pár ilyen csodafegyver: a marosvásárhelyi fekete március (oké, azt nem biztos, hogy ajándékba kapta a nemzetállam), a kulturális, gazdasági, illetve területi autonómia, a kettős állampolgárság, a híres-hírhedt székely terroristák, a nagy egyesülés, Trianon, Magyarország, a védhatalmi státusz satöbbi. Most meg itt van a La Fontaine-i békához hasonlóan felfújt Ditró-Gate. Persze, ismétlem már ki tudja hányadszor, nem helyes az a mód, ahogy ama nevezetes Facebook-csoportban megnyilvánultak az emberek, és az a segédlelkész sem cselekedett felettébb bölcsen. Az is igaz, ismétlem már ki tudja, hányadszor, hogy a romániai magyar hasznos idióták kicsiny, de annál lelkesebb csapata ismét ügyesen hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetállam ráébredjen, milyen csodafegyver hullott az ölébe. Az is igaz, hogy a romániai magyar közösség érdekvédelmi pártszervezetének szinte egy hetébe került, amíg ki tudta húzni a murkot a seggéből, hogy – igen bénán – megszólaljon az ügyben. És sajnos az is igaz, hogy az egységes és oszthatatlan nemzetállam remekül használja az ajándékba kapott csodafegyvert. Egészen döbbenetes számú és minőségű elemzés, véleményanyag jelent meg a román sajtóban a Ditró-Gate kirobbanása óta. És valóban hasznos (vagy haszontalan, nézőpont kérdése) idiótának kell lenni ahhoz, hogy az ember ne jöjjön rá: csak idő kérdése, míg a migránsgyűlölő székelyekből romángyűlölő székelyeket faragnak a mioritikus elemzők. Trianon és Magyarország csak hab a tortán, az már egy jó ideje ott van a nemzeti hűtőben. Most viszont az egységes és oszthatatlan nemzetállam ismét a saját polgárait kiáltja ki nemzetbiztonsági kockázatnak. És persze, akadnak mérsékeltebb elmék is (például Magda Grădinaru, Sabina Fati, Mihai Radu), de sajnos ők is pont úgy kisebbségben vannak, mint mi, magyarok. Az elsöprő többség enklavizációról, leválásról, föderalizálásról, nemzethalálról, a modern román állam végveszélyéről szónokol. Ja, és uszít és gyűlöletbeszél. (Milyen érdekes – illetve dehogy érdekes, megszokott módon uncsi –, hogy a ditróiakat lazán lerasszistázó hasznosidióta rommagyar értelmiségi elit ez esetben hallgat, mint szar a fűben.) Egyetlen példát ragadnék ki a sok közül, mivel annyira groteszk, hogy Örkény a száját nyalogatná, ha látná. Az egyik manipulációs-uszító elemzésben megszólaltatnak egy szociológus szakértőt. Aki történetesen roma nemzetiségű. Vagyis kisebbségi. És akinek az egyik véleményszövegét történetesen közöltük, melyben arra panaszkodik, hogy biza, ebben az országban lehetséges az a helyzet, amikor

Az ominózus székelymagyarozó cikkben ugyanez a roma kisebbségi szakértő ezt mondja:

Most lehet, meredek leszek: nagyon sajnálom, hogy a szakértőnek úrnak és közösségének nincs egy roma állama valahol a glóbuszon, amely jobban támogatná őket, mint az egységes és oszthatatlan román nemzetállam. Hogy nyugodtan képviselhessék a roma értékeket.