Miért lenne egy medve jobb miniszterelnök Romániában, mint bárki politikus?

Tudjuk, a politikusok ígérgetnek. Ez náluk szakmai ártalom. De a munkaköri leírásban is benne van. Semmi bajom amúgy az ígéretekkel, én is szoktam. A különbség köztem meg a politikusok közt az, hogy én általában teljesítem az ígéreteimet. És nem feltétlenül azért, mert milyen jóember vagyok, hanem azért, mert igyekszem felmérni a reális lehetőségeket, feltételeket, mindenféle körülményt. Így is tévedek néha.

Egy egész ország reális lehetőségeit, az ilyen szintű ígéretekhez tapadó feltételeket, körülményeket felmérni, ehhez biza nagy rátermettség kell. És a tévedés kockázata is nagyobb. Ilyen értelemben tehát minden tiszteletem a politikusoké. A rátermett politikusokra gondolok itt, nyilván.

De mi van, ha egy politikus nem rátermett? Továbbá mi van, ha ezt a rátermetlen politikust a minden hájjal megkent pártmachinátorok a miniszterelnöki székbe tolják? Nos, akkor az van, ami most történik Romániában. A miniszterelnöki székben ez a derék Nicolae Ciucă ül, aki lehet, hogy jó katona, stratéga, logisztikus meg minden, de politikusnak csapnivaló. Persze simán elképzelhető, hogy a Nemzeti Liberális(nak nevezett) Párt minden hájjal megkent „katonái” szépen leültették és elmondták neki: Figyelj, Nicu, most ennek így kell történnie. Szépen vállalod a miniszterelnökséget. Zavaros időket élünk. Ilyen időkben bizalomgerjesztő üzenetre van szükség. Lám, egy tiszta fejű, rendhez szokott és rendet sugárzó katona kormányozza az országot. Egy katonának még talán elhiszik a választópolgárok, ha ígér valamit, ugye. Mert nekünk azt sem hinnék el, te Nicu, ha azt mondanánk, hogy hazudunk reggeltől estig.

És Ciucă úr megértette. Amolyan katonásan, tisztelegve. Aztán beült szépen berakták a miniszterelnöki székbe és azóta mond mindenfélét. Persze, sem egyebet, sem mást nem mond, mint például a reggeltől estig hazudozó politikusok. Csak hát ő katona, tehát bizalomgerjesztő. A minap például azt mondta, hogy 15 százalékos nyugdíjemelésre készül a kormány. Hurrá, ugrott fel egy emberként a díványról a nyugdíjasok kara. Hopp, de hozzá is tett valamit a kormányfő: ha a költségvetés megengedi.

Hazudott Ciucă úr? Dehogy. Én is kiírhatnám a Facebook-ra, hogy minden román állampolgárt, meghívok egy sörre, ha a költségvetésem megengedi. Én sem hazudnék. Mondjuk, kicsit más lenne a szavaim súlya, no meg a felelősségem is. Mivel nem vagyok választott kormánytisztviselő. Ellentétben Ciucă úrral.

És akkor mi van? Hát az van, hogy ennek az elvileg rendhez szokott katonának is szépen, lassan elfogy a bizalmi tőkéje. Igen ám, de az épp a pályán levő romániai hivatásos politikusok gyülevész hadában egyetlen igazán rátermett politikus sincs, ameddig a szem ellát. És akkor eljátszom a gondolattal. Vajon kit fognak beültetni a miniszterelnöki székbe, hogy a nép elhiggyen bármit is? Egy profi pópát? (Tulájdoamnyé!) Egy profi orvost? (Nem ment eddig se.) Egy költőt? (Ezen ne nevessenek, kérem, hátha…) Csak azért kérdem, mert lassan már egy medvét is odaültethetnének. Egy dolog biztos: kevesebbet hazudna, kevesebbet ígérgetne, mint bármelyik rátermetlen hazai politikus.