És hogy ne legyek annyira sejtelmes, mint annak idején Merániai János esztergomi érsek, midőn a II. András neje, Merániai Gertrúd meggyilkolására vonatkozó, legendásan kétértelmű mondatát papírra vetette, tessék, kiteszem a vesszőt:
Azt is hadd tegyem hozzá, nem valami VIP-gyilkosságra készülő maszkos martalócbandának címeztem ezt az írást. Már a virológus hajlamú verebek is azt csipogják az éppen csöpögő eresz alatt, hogy itt a koronavírus-járvány ötödik hulláma. És hamarosan jön a napi 25 000 új fertőzött, a megtelő kórházak, a szomorúan végződő súlyos esetek száma is nőni fog…
De nem folytatom a felsorolást, hanem inkább megállok picit és megpróbálom magam beleképzelni a helyzetbe, amelynek én is szenvedő alanya vagyok. Nagyanyám mesélte, hogy a II. világháború idején elég gyakoriak voltak a légiriadók. Az emberek eleinte rettenetesen megrémültek, kapták a motyót és futottak le az óvóhelyre, pincébe, ki hova bírta. Aztán telt a háborús idő és a nép lassan megszokta a szirénák vijjogását. Ha épp kávézott (már ha volt kávé), befejezte a rítust és csak aztán kapta a motyót stb.
Valahogy így vagyunk mi is a járvány hullámaival, csak a szirénákat ma tévékből, monitorokról ránk süvöltő járványügyi szakemberek, kormányilletékesek helyettesítik. Lassan két éve tart a pandémia: volt részünk sürgősségi állapotban, általános karanténban, oltáskampányban, új variánsokban, szinte mindenben (remélem, legalábbis), ami egy „vírusháborúval” jár.
És ha az ember hozzászokik valamihez, akkor hajlamos meginni a kávéját, mielőtt kapja motyóját és lefut az óvóhelyre. Ami adott esetben azt eredményezi, hogy ha jön a bomba, bumm és szervusz, világ! Ezért mondom halkan azt, hogy aki még nem tette meg, de teheti és úgy gondolja (értsd, nem kötelező), az oltassa be magát, mert ennél jobb „óvóhelyet” jelen pillanatban nem ismerünk.
Amit viszont határozottan és hangosan mondok: aki teheti és úgy gondolja, viselje azt a fránya maszkot, mert tényleg jobb lesz neki is és mindenki másnak, aki a környezetében van. Nem csak a két éve tartó pillanat mumusvírusa ellen véd, de a szokásos bestiák ellen is tartja a frontot (grippa pl.). Tudjuk, a maszkviselés éppen megint kötelező bent is, kint is. De ha tehetjük, ne azért viseljük a maszkot, mert kötelező. Inkább azért, mert rémesen egyszerű módja az (ön)védelemnek. És ha megtesszük, akkor a megszokás közepette sem kell (annyira) szorongani, időnként kétségbe esni, dühöngeni, egymást szidni, és máris jó lesz… vagy ha nem jó, bár egy picit jobb.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.