Hogy szerettesse meg magát a hatalom a jövő nemzedékével? Nyirbálja meg az iskolai ösztöndíjakat!

Tényleg nem tudom, miért gondolkodnak úgy a haza kormányának tekerg(et)ői, ahogy. (Talán a remek katasztrofális közoktatási rendszer az oka, amelyben ők is lubickoltak annak idején?) Itt van például ez az épp elmérgesedni látszó iskolai ösztöndíj-ügy. De nézzük egyszer az előzményeket, hogy némileg tiszta legyen a kép.

1. Tavaly októberben a közoktatási minisztérium elmeászai megszövegeztek egy rendeletet, amely az iskolai ösztöndíjrendszer módosításáról szól.

2. A szövegvizsgálati, -értelmezési és konzultációs időszak lejártával rákerült a dokumentumra a szakmai pecsét, tavaly decemberben.

3. A rendelet két nappal ezelőtt megjelent a hivatalos közlönyben. És ezzel érvénybe is lépett.

Igen ám, de az ország különböző diákszervezetei felzúdultak. Amikor ez a szöveg íródik, éppen diákok tüntetnek az oktatási minisztérium előtt, többek között Sorin Cîmpeanu miniszter úr lemondását követelve. (Na ja, mert majd ettől lemond.)

De mi a nyavalyás tisztelt diákság baja, kérdezheti akárki kormányteker(get)ő.

Hát az, hogy az érdemösztöndíjak határértékét az eddig érvényes 8,50-es médiáról 9,50-re emelte a minisztériumi penna. Ezzel pedig a diákok szerint több százezer romániai diák esik el az érdemösztöndíjtól.

Persze, a derék oktatásügyi főmuki nem hagyta (nem hagyhatta) szó nélkül a dolgot. Kapta magát és elküldött egy közleményt a sajtónak, aztán beült egy tévéstúdióba és még párszor elmondta a korábban leírt számmisztikai nagymonológot. A monológ lényege egyrészt az, hogy dehogy esik el több százezer diák az érdemösztöndíjtól, hiszen tessék, az előzetes becslések szerint 2022-ben 347 000 diák kap érdemzsetont (azaz ennyi diáknak a médiája legalább 9,50). És mi volt 2020-ban? Hát akkor csak 123 472 diák kapott pénzt, ami – számoljon már utána, aki tanult némi mateket – a jelenlegi szám egyharmada körül jár. Ennek alapján a derék tanügyér felteszi a patetikus költői kérdést:

Hol van az érdemösztöndíjasok számának csökkentése?

Na de ahhoz sem kell két egyetem, hogy az embernek feltűnjön, hol lóg ki a szőrös láb a nagymonológ mögül. Cîmpeanu mester ugyanis nagyon igyekezett elfeledtetni az olvasókkal, nézőkkel, hány diák részesült érdemösztöndíjban 2021-ben. A bak is ugrik néha egyet-egyet, nem? Ebben a doksiban viszont megvan ez a szám: 532 810 diákról van szó. Ami első ránézésre is nagyobb, mint a 2020-asoké. Ennek több oka is van, de engedjék meg, hogy most a tanügyér úr számmisztikai mutatványára összpontosítsak.

És most vonjuk ki ügyesen a tavalyi 532 810-ből az idei (becsléseken alapuló) 347 000-et. Megvan? Pontosan 185 810-et kapunk. Hahó, miniszter úr, itt van az érdemösztöníjasok számának csökkentése!

Ja, Cîmpeanu mester egy másik patetikus költői kérdést is feltesz a monológban:

Hol van az ösztöndíjalap csökkentése?

Mert ugye, azzal veri a mellét, hogy a posztkommunista Romániában ekkora összeget még nem szántak ösztöndíjakra. Egy érdemösztöndíj összege, ha jól tudom, 200 lej. Szorozzuk meg a fenti két számot kétszázzal és máris látszik, hol bujkál a csökkentés.

Nem mellesleg, én azt sem igazán értem, hogy ha tényleg ekkora az ösztöndíjalap, akkor minek kellett megemelni az érdemösztöndíj határértékét? Hiszen a teljesítmény- és érdemösztöndíjasok között immár csak fél jegy a különbség. Nyilván nem feltételezem, hogy egy országos olimpikon médiája (akikből jó, ha pár ezer van egy évben), teszem azt, 7,46.

Mostanig két hipotézisem volt:

1. Valaki nagyon hülyén gondolkodott és cselekedett odafönt, a haza kormányának tekerg(et)ői közt.

2. Valaki ügyesen ügyetlenül spórolni akart az ösztöndíjakon.

A második hipotézisem bukni látszik épp, amint e sorokat írom. A hátam mögött a tévében megszólalt Cîmpeanu úr és azt mondta, hogy az ösztöndíjalap minden baniját csakis ösztöndíjakra lehet költeni. Tehát, ha az új szabályok alapján marad pénz, akkor a második szemeszterben újragondolják a dolgot. Ja, azt is mondta a jóember, hogy az érdemes és érdemtelen diákok ne izéljenek már annyit, gondoljanak inkább a szociális ösztöndíjasokra, akik nehéz helyzetben vannak. Ezt hívják érzelmi zsarolásnak, nem?

Szóval a második hipotézisem elbukott. Tehát marad az első, ahova mindig visszatérünk: a román kormányt tényleg tekergők tekergetik. Ma is. Tisztelet a kivételeknek.

És hogy én is éljek némi pátosszal: ez a módszer a legjobb, ha a kormányteker(get)ők meg akarják szerettetni magukat a jövő generációjával, egy rohamosan csökkenő lakosságú, rosszul összefércelt országban. Gratulálok!