Kies hazánk pillanatnyi oktatási minisztere feljajdult. Megint. De megint nem a brutálisan rossz munka miatt, amelyet ő és (tisztelet a fehér hollóknak) az összes posztkommunista elődje végzett a bársonyszékben.
Drága miniszterünk épp azért jajong, hogy milyen kevesen érettségiznek idén nyáron. Mert hát tessék nézni, 2008-ban például 225 000 nebuló futott neki a próbáknak, most pedig csak 126 000. Jó, demográfiai szempontból ez a szinte százezres különbség érthető. Az idei tanév elején egyszerűen kevesebb végzős szerepelt a hivatalos lajstromokon: 151 906. Szomorú, ingatja a fejét a miniszter úr, fogy a nép, a román, a magyar, a szász, a mindenki. De hát erről ő nem tehet, ugye.
Van tehát egy éppen érvényes, nagyon tapintható különbség: a 151 906 végzősből 126 454-en iratkoztak be az érettségire. Végezzük el a kivonást: az eredmény 25 452. Ha ehhez hozzácsapjuk azt, hogy az érettségire jelentkezők közt van 15 125 olyan ember is, aki korábbi években végzett és különböző okok miatt nem érettségizett le, a számítást így kell módosítani: 151 906 – (126 454 – 15 125). És az új eredmény szinte kétszer olyan szomorú: 40 577. Ennyi idén végzett ember nem érettségizik le. Vegyünk egy átlagos létszámú osztályt – és ne valami ideális létszámot, mert tudjuk, a valóság nem ideális: például legyen ez a létszám 30. Kerekítve kijön, hogy 1353 osztálynyi végzős marad érettségi diploma nélkül.
A miniszter úr azt is szokta mondogatni, mikor épp jajong, hogy mindezért a pandémia a hibás. Mert... azért, bonyolult dolog ez. Értem én, a világjárvány nem tett jót az oktatás színvonalának sem. Na de mondom, halkan: ha magasabb lett volna az a nyavalyás színvonal, lett volna hova süllyedni.
Na de mit tesznek az ország vezérei? Az akkor épp maszkos román kormány (fölötte a nemzet rajongva imádott álkisebbségi államenöke, aki szintén tanár meg tanfelügyelő volt, mielőtt semmitmondó álállamférfivá avatta volna a kétségbeesett szavazópolgári bizalom) készen állt a varázspálcás megoldással: 2021-ben vízre eresztette a Felkészült Románia (România educată) című bullshitet programot (és a kivételezett jóemberek azóta is vígan konferenciázgatnak a nagy tervvel kapcsosan). Amely pont annyira üres, mint a Mary Celeste nevű kísértethajó egy viharos éjjelen.
Közben azt üzenik nekünk a kormánybölcsek minden csatornán: kiváló közoktatásunk van, né, mennyi remek diák, olimpikon, zseni, integráció, inklúzió, meditáció, levitáció... Na, hát ennek nagyon örvendek, mint minden maszlagnak. Egy dolognak azért tényleg: kalapot le minden tanító, tanár előtt, aki ebben a nyárban-húsz-napos-hullaként bűzlő rendszerben teszi a dolgát.
Annak viszont nem tudok örvendeni, hogy ha ez a közoktatási rendszer továbbra is így oszladozik, hamarosan (jó matekes perc alatt ki is tudja számolni, mennyi idő múlva) be lehet rekeszteni az érettségit. Sőt, a közoktatást is. És akkor majd kezdődik a szép új világ.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.