És akkor most kell nagyon megvédeni a medvéket az emberektől

Mert az emberek halomra gyilkolásszák a bársonyos bundájú macikat. Mert az emberek elfoglalják a bársonyos bundájú macik kényelmes villáit. Mert az emberek eleszik a málnalekvárt, áfonyás pitét, gombatokányt a bársonyos bundájú macik elől. Mert az emberek átverekszik magukat a bársonyos bundájú macik által kihelyezett villanypásztorokon és szétszedik a kisudvart. Ja, bocsánat, nagyon elírtam. Fordítva van. A bársonyos bundájú macik szokták ezt tenni az emberekkel. Kivéve a halomra gyilkolászást. Arról e szinte szivárványos méretűre dagadt hisztéria-időszakban még nem érkezett hír. Eddig. Most sem történt semmi különös, úgymond. Sőt, egyes helyi progresszív hírkeltők mérhetetlen (sőt, bűnös) cinizmussal azzal a címmel tudósítottak arról, hogy egy medve megölt egy embert, hogyaszongya: Halálos áldozattal járt egy balul elsült medvekergetés egy Hargita megyei esztenán. Tetszik érteni a sugallatot? Miszerint itten arról vagyon szó, hogy az ember kergetgette a bársonyos bundájú macit, aztán véletlenül meghótt. Pedig ez is fordítva volt. A medve rátámadt a juhászok jószágára és igen, az emberek voltak olyan vérlázítóan medvegyűlölők, hogy megpróbálták elhajtani a vadállatot. És a bársonyos bundájú maci megölte egyiküket, a másikukat pedig súlyosan megsebezte. A mérhetetlen sajtócinizmuson túl, a helyzet már régóta érik. És hiába sikoltozik, mutogat, érvel bárki, hogy hát a medve védett állat, meg hogy a medvék voltak itt előbb (ezt a hasznos idióták szokták mondogatni, mikor szellemesnek képzelik magukat), az ember kisajátította a medve életterét ésatöbbi, ésatöbbi. Az van, kedves mindnyájan, hogy tök mindegy, ki mit nem csinált jól az elmúlt 30, 60, 90, 120 stb. évben. Rohadt sok a bársonyos bundájú maci és az érintett területeken élő emberek vagyona, biztonsága, adott esetben élete veszélyben van. Már egy jó ideje. Mondjuk így: a mostani haláleset csak igazolta a sokak által a reggeli hipszterkávé mellett rurális legendának tartott tényt. Igen, kedves mindnyájan, csúnyán beköszöntött a valóság. (A cikk megírása után jött a hír, hogy sajnos megvan a második halálos áldozat is.) Persze, lehet most azzal a megint csak roppant cinikus érvvel előhozakodni, hogy hát mi van, a vadállatok néha megölnek egy-egy embert. Így volt ez mindig, mióta csak az okos majom két lábra állt. Ez igaz, viszont a kurrens valósághoz semmi köze. Ahogy annak sem, hogy ki volt itt előbb. Mert ilyen alapon mi is elharaphatjuk azon embertársaink torkát, akikről úgy gondoljuk, hogy ők jöttek később és minket kiszorítottak. Szóval, és most igyekezni fogok jó irányból megközelíteni a dolgot: nem, ebben az esetben nem a bársonyos bundájú macik védelme a fontos. Hanem az emberé. És erről nem lehet vitatkozni. Arról lehet, hogy miképpen védjük meg az embert a vadállatok inváziójától. Ha jól érzékelem, ez is történik éppen. Csak hahó, tisztelt illetékesek. Közben meghalt egy ember. A felelősség pedig kié? Mert, meglepetés: nem feltétlenül a bársonyos bundájú macié. Hanem a végletesen és végletekig totojázó hatóságoké.