Elevenen él még az emlékezetünkben az a májusvégi nap, amikor Liviu Dragneát sikerült végre elítélni, és egy elterelő hadműveletnek bizonyult, kabaréba illő autós üldözés izgalma után a jármű– mármint az, amelyikben Dragnea ült, nem az, amit a fővárosi média hajkurászott hasztalan – begördült a rahovai börtön kapuján.
Azt a laza csuklómozdulatot sem felejtjük el, amivel egy tüntető egy tekercs WC-papírt dobott az autó után, arra az esetre, ha Dragneának nem jutott volna eszébe bepakolni a hasznos fogyóeszközt a nagy kapkodásban. A jelenetben benne volt minden, amit a fél ország érzett abban a pillanatban. Aznap este sokan ünnepeltek, sőt, még pezsgőt is bontottak annak örömére, hogy egy bűnözővel kevesebb szennyezi a közéletet.
Minden csoda három napig tart. Eltelt közel fél év, nincs minek túlságosan örülni azóta sem. Visszagondolva arra a – talán naivitásból fakadó – eufóriára, meglehetősen irritáló azt látni: egy politikus akkor is különleges elbánásban részesítendő személynek számít, ha történetesen egy börtön vendégszeretetét élvezi. Úgy tűnik, egyszerűen nincs az a körülmény, ami egy jogerősen elítélt, korábban jelentős befolyással bíró politikust hétköznapi emberré tegyen a rácsok mögött.
Nem hisszük, hogy Dragneának túl könnyű dolga lenne a börtönben. Mégis túlzásnak tartjuk, hogy a szabályokat felrúgva egy napra kiengedték a börtönből. Ennek kapcsán több kérdés is felmerül. Mivel sikerült meggyőzni a börtön igazgatóságát, hogy második kérelmét jóváhagyják? Miért engedték ki éppen aznap, amikor megjelent a hír, hogy esetleg jövő héten kiengedhetik? Mi indokolta az egynapos eltávozást, tekintettel arra, hogy más elítéltet legfeljebb egy év börtön után engednek ki? Milyen egyéb VIP-es megkülönböztetésben van része a börtönben?
És a legfontosabb: miért nem érvényes a PSD volt elnökére az a szabály, mely tiltja a büntetőeljárás alatt álló, más ügyben elítélt börtönlakók kiengedését?
Mindössze ennyi kérdésünk lenne.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Semmi jóra nem számítani, ha a bizalmatlansági indítvány esetleges elfogadása nyomán koalícióra lép a Szociáldemokrata Párt (PSD) a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Kossuth Rádió kedd reggeli műsorában.
Az AUR álhírrel támadta az USR-s környezetvédelmi miniszter asszonyt, aki bekkhenddel adta vissza a taslit. És Emil Boc előhúzta a prosztókártyát a CFR–U meccs után.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Új romániai magyar politikai alakulat létrehozását harangozta be az április 12-ei országgyűlési választáson győztes Tisza Párt legismertebb erdélyi aktivistája.
Személyautóval ütközött egy motoros hétfőn kora este Erdőszentgyörgy Szováta felőli kijáratánál. A balesethez több mentőegységet is riasztottak, elsődleges információk szerint nem sikerült megmenteni a motoros életét.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.