Elevenen él még az emlékezetünkben az a májusvégi nap, amikor Liviu Dragneát sikerült végre elítélni, és egy elterelő hadműveletnek bizonyult, kabaréba illő autós üldözés izgalma után a jármű– mármint az, amelyikben Dragnea ült, nem az, amit a fővárosi média hajkurászott hasztalan – begördült a rahovai börtön kapuján.
Azt a laza csuklómozdulatot sem felejtjük el, amivel egy tüntető egy tekercs WC-papírt dobott az autó után, arra az esetre, ha Dragneának nem jutott volna eszébe bepakolni a hasznos fogyóeszközt a nagy kapkodásban. A jelenetben benne volt minden, amit a fél ország érzett abban a pillanatban. Aznap este sokan ünnepeltek, sőt, még pezsgőt is bontottak annak örömére, hogy egy bűnözővel kevesebb szennyezi a közéletet.
Minden csoda három napig tart. Eltelt közel fél év, nincs minek túlságosan örülni azóta sem. Visszagondolva arra a – talán naivitásból fakadó – eufóriára, meglehetősen irritáló azt látni: egy politikus akkor is különleges elbánásban részesítendő személynek számít, ha történetesen egy börtön vendégszeretetét élvezi. Úgy tűnik, egyszerűen nincs az a körülmény, ami egy jogerősen elítélt, korábban jelentős befolyással bíró politikust hétköznapi emberré tegyen a rácsok mögött.
Nem hisszük, hogy Dragneának túl könnyű dolga lenne a börtönben. Mégis túlzásnak tartjuk, hogy a szabályokat felrúgva egy napra kiengedték a börtönből. Ennek kapcsán több kérdés is felmerül. Mivel sikerült meggyőzni a börtön igazgatóságát, hogy második kérelmét jóváhagyják? Miért engedték ki éppen aznap, amikor megjelent a hír, hogy esetleg jövő héten kiengedhetik? Mi indokolta az egynapos eltávozást, tekintettel arra, hogy más elítéltet legfeljebb egy év börtön után engednek ki? Milyen egyéb VIP-es megkülönböztetésben van része a börtönben?
És a legfontosabb: miért nem érvényes a PSD volt elnökére az a szabály, mely tiltja a büntetőeljárás alatt álló, más ügyben elítélt börtönlakók kiengedését?
Mindössze ennyi kérdésünk lenne.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.