Fogózzanak meg!
Adel bin Ahmed Al-Jubeir szaúd-arábiai külügyminisztert fogadta szerdán a Cotroceni-palotában Klaus Iohannis államelnök, amely találkozón elfogadta Szalman bin Abdul-Aziz Al Szaúd király meghívását Rijádba, a közel-keleti ország fővárosába. A két ország közötti kétoldalú diplomáciai kapcsolat felvételének 25. évfordulója alkalmából a felek hangsúlyozták a politikai és gazdasági együttműködés erősítésének fontosságát bla-bla-bla.
Halkan emlékeztetnék mindenkit, hogy még másfél év sem telt el azóta, hogy Törökország szaúdi nagykövetségén feltehetően a szaúdi trónörökös, Mohamed bin Szalmán megrendelésére meggyilkoltak egy oda hivatalos ügyben betérő újságírót, Dzsamál Hasogdzsit, majd a testét feldarabolva elszállították, ezzel akkora pofont adva a nemzetközi jogoknak, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozata adja a másikat visszakézből, páncélkesztyűvel.
Az újságíró korábban jóban volt a királyi családdal, ám elkezdte őket bírálni, majd el is hagyta az országot. A szaúdi király által a gyilkosság ügyében felállított nyomozóbizottságot pedig véletlenül éppen a gyilkosság megrendezésével vádolt trónörökös vezette, szóval van baj elég.
Ezek után nem meglepő, hogy a szaúdi király fűt-fát meghívna, csak hogy stabilizálja kissé a diplomáciai kapcsolatait, hiszen, ha egy hivatalos személy elfogadja a meghívását, azzal gyakorlatilag az általa képviselt ország nevében szemet huny a vérlázító gyilkosság fölött.
De mi érdeke fűződhet Iohannisnak a kiruccanáshoz? Azt reméli, leesik majd nekünk is pár gallon olcsóbb olaj, netán csak a virágzó román juhexport félti?
A legvalószínűbb, hogy mivel az elnököt az előző ciklusa végén sokan azzal szembesítették, hogy gyakorlatilag nem volt az országnak külpolitikája, mert leszarta a diplomáciát, és nem képviselte az országot a fontos külföldi frontokon, most minden lehetőséget megragad, hogy a diplomáciából is kivegye a részét.
Ezért vigyorgott múltkor a Buckingham-palotában az angol királynővel, és ezért megy most Rijádba, ami viszont meggondolatlan diplomáciai ballépés – igaz, a pozíciónkat tekintve, senki sem fogja figyelemre méltatni.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.