Az iskolák nyitva maradnak, mert Európában sehol sem zárják be őket! Tetszik érteni ad absurdum?

A fenti aranymondat mindannyiunk pillanatnyi kedvenc tanügyére, Sorin Cîmpeanu ajkairól röppent fel a minap. A miniszter egy tévéstúdióban sütötte el picit bonyolultabb formában, tessék, a pontos idézet: „Az iskolák nyitva maradnak, mert nyitva kell maradniuk, mert Európában sehol sem zárják be őket!” Utána ezt is hozzátette: „Vannak államok, ahol nem is igen zárták be az iskolákat, és jól tették.” Na és akkor nézzük meg, mit is jelentenek a bársonyszék-tulajdonos szavai. Azt még én, egyszerű porbafingó halandó is értem, hogy valami azért történik, mert meg kell történnie. Igen ám, de ultraracionális korunkban az ilyenfajta mondatok vészterhes mögöttes jelentéssel viselősek. Értsd, talán a sors, talán a gondviselés, esetleg a bizonyossági határértéken átlendülő véletlen rejtőzködik ok gyanánt a háttérben. Arról nem is beszélve, hogy ezt is sugallja (sőt, sugározza): nekem, Sorin Cîmpeanu tanügyminiszternek, a kormánynak, amelynek tagja vagyok, a pártoknak, amelyek tagjaiból a kormány összefércelődött, szóval ennek a Frankenstein-bagázsnak az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy az iskolák nyitva maradnak. Kimondani ezt akkora baromság, hogy még a drága tanügyminisztert is megrázta a súlya. Érezte, hogy ide még kell egy olyan igazi érv. Nyomós. Amelytől mindenki felállva tapsol, hosszan és erőteljesen. Ezt a nyomós érvet hordozza a mondat második fele. Az iskolák azért maradnak nyitva, mert Európában sehol sem zárják be őket. Félreértés ne essék, nagyon hasznosnak tartom, ha olyan egy stratégiai fontosságú pozíciót betöltő ember, mint a tanügyminiszter körülnéz időnként, hogy mi történik a világban. De hogy ezt az érvet amolyan véres kardként hordozza körbe nyilvános megjelenései során, enyhén szólva abszurdnak vélem. Miért, ha történetesen Európa bezárná az iskolákat, akkor mit mondana? Az iskolák bezárnak, mert Európában mindenütt bezárják őket? Halló miniszter úr, hallott Ön a funkcionális analfabetizmusról? Tudja, amikor elolvasunk valamit, de nem tudjuk értelmezni. Ezért aztán vagy ráhagyjuk, hogy úgy van, ahogy írja, mert akkor biztos jó. Vagy éppen ellentmondunk, mert ha úgy van, ahogy írja, akkor biztos nem jó. Ne haragudjon, de a sok totojázás, önellentmondás, mellébeszélés után egyszerűen nem hiszem el Önnek, hogy tudja, mit beszél. Persze, beszél, mert politikus (ráadásul igen sokszínű, hiszen a Voiculescu-féle konzervatívoknál kezdett, aztán elegánsan átcsusszant a Tăriceanu-féle ALDE-be, majd Ponta úrral megalapította a Pro Romániát, hogy végül vagy nem végül a liberálisoknál kössön ki), és egy politikusnak a hallgatás a halála. Ezért tehát úgy tesz, mintha funkcionális analfabéta lenne. Vagy rosszabb esetben nem úgy tesz. Az is. Végül (miként az idősebb Cato a római szenátusban annak idején) felteszem a rétori kérdést: a 30 éve zuhanórepülésben vergődő közoktatás valamiféle reformját mikor tetszenek elkezdeni legalább? Ugye, Európában mindenütt megtörtént!