" target="_blank" rel="noopener">beszédet mond az ENSZ közgyűlésén, New York-ban. Ezt mondja, többek közt (egész jó angolsággal): „A pandémia életünk szinte minden vetületét befolyásolta, ám ugyanakkor lehetőséget is adott a kezünkbe, hogy tanuljunk, alkalmazkodjunk és jobbá tegyük a dolgokat.”
Olvasom, hogy Florin Cîțu, a járványkormány felelősnek mondott miniszterelnöke az országon épp végigsöprő negyedik hullám felelőseit keresi. Kiadta az ukázt: vizsgálatot kell indítani, leplezzék le a román járványkudarc ludasait.
Tény: a pandémia negyedik hulláma olyan váratlanul érte Romániát, ahogy a tél szokta. Az is tény, hogy az illetékes hatóság olyan remekül felkészült az őszi vírusattakra, ahogy a télre szoktak.
Igaz, hogy az illetékes hatóság beszerezte a lakosság beoltására szánt vakcinamennyiséget. Aztán el is adott belőle, mert egy idő után nem kellett senkinek.
Igaz, hogy az illetékes hatóság csinos summát költött arra a bizonyos oltáskampányra, melynek során fényesen sikerült megszólítani azokat az állampolgárokat, akik mindenféle kampány nélkül is beoltatták volna magukat.
Igaz, hogy az illetékes hatóság (konkrétan a kormány, még konkrétabban a miniszterelnök) sokat ígért a második pandémiás évben: kórházi ágyakat, őshonos oltást, sok millió beoltott állampolgárt.
Igaz, hogy a szakemberek egyre élesebb figyelmeztetése ellenére (jön a negyedik hullám!) az illetékes hatóság egész nyáron vonogatta a vállát, hogy ő nem érti, miről is beszélnek ezek, hát nézzük a számokat, hol van itt bármiféle hullám.
Igaz, hogy az illetékes hatóság (elnök, kormány, szenátus, képviselőház, pártok, az egész banda) az egész nyarat azzal töltötte, hogy fát ültetett, biciklizett, golfozott, hátba szúrogatta egymást, kormányválságot teremtett, pártos választási intrikákban fetrengett.
Igaz, hogy az illetékes hatóság most (is) arról beszél, hogy emberek, tessék menni oltakozni. Annak ellenére, hogy nem nehéz belátni: ha valami csoda folytán hirtelen embertömegek kígyóznának az oltóközpontok előtt, ezen a hullámon nem változtatnának már, ugyanis amíg az oltás hatni kezd, az idő telik, a kórházi ágyak szintén.
És akkor feltenném a következő, teljes mértékben retorikai (és pusztába hányt) kérdéseket:
1. Miről is beszél ez az álkisebbségi államelnök? Mit tanult Románia illetékes hatósága a pandémiából?
2. Miről is beszél ez a felelős járványkormány-miniszterelnök? Mit is, kit is akar kivizsgálni? Vajon ki irányította az oltáskampányt, a negyedik hullámra való felkészülést?
Ja, és akkor van még egy hidegrázós hír: közeleg a tél. Is.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.