Jean St'AyA negyedik hullám olyan váratlanul érte Romániát, ahogy a tél szokta
" target="_blank" rel="noopener">beszédet mond az ENSZ közgyűlésén, New York-ban. Ezt mondja, többek közt (egész jó angolsággal): „A pandémia életünk szinte minden vetületét befolyásolta, ám ugyanakkor lehetőséget is adott a kezünkbe, hogy tanuljunk, alkalmazkodjunk és jobbá tegyük a dolgokat.”
Olvasom, hogy Florin Cîțu, a járványkormány felelősnek mondott miniszterelnöke az országon épp végigsöprő negyedik hullám felelőseit keresi. Kiadta az ukázt: vizsgálatot kell indítani, leplezzék le a román járványkudarc ludasait.
Tény: a pandémia negyedik hulláma olyan váratlanul érte Romániát, ahogy a tél szokta. Az is tény, hogy az illetékes hatóság olyan remekül felkészült az őszi vírusattakra, ahogy a télre szoktak.
Igaz, hogy az illetékes hatóság beszerezte a lakosság beoltására szánt vakcinamennyiséget. Aztán el is adott belőle, mert egy idő után nem kellett senkinek.
Igaz, hogy az illetékes hatóság csinos summát költött arra a bizonyos oltáskampányra, melynek során fényesen sikerült megszólítani azokat az állampolgárokat, akik mindenféle kampány nélkül is beoltatták volna magukat.
Igaz, hogy az illetékes hatóság (konkrétan a kormány, még konkrétabban a miniszterelnök) sokat ígért a második pandémiás évben: kórházi ágyakat, őshonos oltást, sok millió beoltott állampolgárt.
Igaz, hogy a szakemberek egyre élesebb figyelmeztetése ellenére (jön a negyedik hullám!) az illetékes hatóság egész nyáron vonogatta a vállát, hogy ő nem érti, miről is beszélnek ezek, hát nézzük a számokat, hol van itt bármiféle hullám.
Igaz, hogy az illetékes hatóság (elnök, kormány, szenátus, képviselőház, pártok, az egész banda) az egész nyarat azzal töltötte, hogy fát ültetett, biciklizett, golfozott, hátba szúrogatta egymást, kormányválságot teremtett, pártos választási intrikákban fetrengett.
Igaz, hogy az illetékes hatóság most (is) arról beszél, hogy emberek, tessék menni oltakozni. Annak ellenére, hogy nem nehéz belátni: ha valami csoda folytán hirtelen embertömegek kígyóznának az oltóközpontok előtt, ezen a hullámon nem változtatnának már, ugyanis amíg az oltás hatni kezd, az idő telik, a kórházi ágyak szintén.
És akkor feltenném a következő, teljes mértékben retorikai (és pusztába hányt) kérdéseket:
1. Miről is beszél ez az álkisebbségi államelnök? Mit tanult Románia illetékes hatósága a pandémiából?
2. Miről is beszél ez a felelős járványkormány-miniszterelnök? Mit is, kit is akar kivizsgálni? Vajon ki irányította az oltáskampányt, a negyedik hullámra való felkészülést?
Ja, és akkor van még egy hidegrázós hír: közeleg a tél. Is.
Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
Fall Sándor
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?
Szántai János
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
