" target="_blank" rel="noopener">beszédet mond az ENSZ közgyűlésén, New York-ban. Ezt mondja, többek közt (egész jó angolsággal): „A pandémia életünk szinte minden vetületét befolyásolta, ám ugyanakkor lehetőséget is adott a kezünkbe, hogy tanuljunk, alkalmazkodjunk és jobbá tegyük a dolgokat.”
Olvasom, hogy Florin Cîțu, a járványkormány felelősnek mondott miniszterelnöke az országon épp végigsöprő negyedik hullám felelőseit keresi. Kiadta az ukázt: vizsgálatot kell indítani, leplezzék le a román járványkudarc ludasait.
Tény: a pandémia negyedik hulláma olyan váratlanul érte Romániát, ahogy a tél szokta. Az is tény, hogy az illetékes hatóság olyan remekül felkészült az őszi vírusattakra, ahogy a télre szoktak.
Igaz, hogy az illetékes hatóság beszerezte a lakosság beoltására szánt vakcinamennyiséget. Aztán el is adott belőle, mert egy idő után nem kellett senkinek.
Igaz, hogy az illetékes hatóság csinos summát költött arra a bizonyos oltáskampányra, melynek során fényesen sikerült megszólítani azokat az állampolgárokat, akik mindenféle kampány nélkül is beoltatták volna magukat.
Igaz, hogy az illetékes hatóság (konkrétan a kormány, még konkrétabban a miniszterelnök) sokat ígért a második pandémiás évben: kórházi ágyakat, őshonos oltást, sok millió beoltott állampolgárt.
Igaz, hogy a szakemberek egyre élesebb figyelmeztetése ellenére (jön a negyedik hullám!) az illetékes hatóság egész nyáron vonogatta a vállát, hogy ő nem érti, miről is beszélnek ezek, hát nézzük a számokat, hol van itt bármiféle hullám.
Igaz, hogy az illetékes hatóság (elnök, kormány, szenátus, képviselőház, pártok, az egész banda) az egész nyarat azzal töltötte, hogy fát ültetett, biciklizett, golfozott, hátba szúrogatta egymást, kormányválságot teremtett, pártos választási intrikákban fetrengett.
Igaz, hogy az illetékes hatóság most (is) arról beszél, hogy emberek, tessék menni oltakozni. Annak ellenére, hogy nem nehéz belátni: ha valami csoda folytán hirtelen embertömegek kígyóznának az oltóközpontok előtt, ezen a hullámon nem változtatnának már, ugyanis amíg az oltás hatni kezd, az idő telik, a kórházi ágyak szintén.
És akkor feltenném a következő, teljes mértékben retorikai (és pusztába hányt) kérdéseket:
1. Miről is beszél ez az álkisebbségi államelnök? Mit tanult Románia illetékes hatósága a pandémiából?
2. Miről is beszél ez a felelős járványkormány-miniszterelnök? Mit is, kit is akar kivizsgálni? Vajon ki irányította az oltáskampányt, a negyedik hullámra való felkészülést?
Ja, és akkor van még egy hidegrázós hír: közeleg a tél. Is.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.