A kör területe, avagy a román kultúra békájának segge

Oké, én értem, hogy nincs nyilvános politikai vita az elnökválasztás második fordulója előtt. Lehet azt mondani, hogy nincs ezzel semmi baj, hát máshol sincs. Lehet azt is mondani, hogy a fanarióta román politikai kultúra a béka segge alatt lapul. Sok mindent lehet mondani. Ez van az étlapon. Ha tetszik, eszem, ha nem, nem.

Azt is értem, hogy – habár nincs politikai vita az elnökválasztás második fordulója előtt – a két elnökjelölt mégis odaállt a nép elé. Mert azért a népnek meg kell adni, amit kér. Persze, nem közvetlenül. Mindketten a saját buborékjukban lubickolva mondták, leszögezték, sajnálkozták, hangsúlyozták, felháborodták, fényezték, kritizálták a magukát. Bocs, kritizálni a másikét kritizálták. Mert ilyen furmányosan működik a fanarióta román politikai kultúra. Ott, a béka segge alatt.

Na de azt már nem értem, mi lehetett annak az újságírónak a fejében, aki váratlanul ezt a kérdést szegezte a nőnemű elnökjelöltnek: Mi a kör területének képlete? A nőnemű elnökjelölt jól elcseszte a választ. Igen, tudjuk, gyakran bakizik. Nem egy észkombájn, Dragnea bábja, sorban adja fel a magas labdákat, satöbbi. De egy ilyen esetben ezzel előállni… a kérdezéskultúra békájának is van segge. Ez a szint pedig mélyen alatta található.

És amit végképp nem értek: amikor az ominózus kérdés és válasz a másik elnökjelölt fülébe jutott (egy baráti újságíró súgta meg neki, szolgálatkészen), az illető, egy saját bevallása szerint kisebbségi, de 100 százalékban román állampolgár (elmerengek kicsit, hogy lehet valaki például 87 százalékban román állampolgár), szóval ez az illető röhögni kezdett. Ez nem humorérzék. Nem is arrogancia. Ez akkora bunkóság, mint hat ház.

Na kérem: nekem egyre kevésbé van kedvem erre a… majdnem csúnyán mondtam meg, kire szavazni. Szóval erre a kisebbségi, de száz százalékban a béka segge alatt röhögcsélő románra.