Olvasom, hogy egy kanadai ételaktivista (!!!) arról értekezik, hogy ha azok a szülők, akik arra nevelik gyermekeiket, hogy szépen, késsel-villával étkezzenek, tulajdonképpen rasszista szörnyetegeket termelnek futószalagon. Mert az evőeszközzel történő étkezésre való kényszergetés azokból a csúf emlékű kolonialista időkből származik, amikor a felsőbbrendű evőeszközösök lenézték az alsóbbrendű kezeseket.
De nem is az illető úr személy tézise az, ami igazán lenyűgöz. Hanem a hivatása. Ételaktivista! Ilyenről még nem hallottam, én, szegény inaktivista polgár. Pedig ha az ember szétnéz, látja ám, mennyi soha nem látott, csodálatos aktivistafaj létezik a világon. Olyan lények, akik valamilyen lángoló belső/külső kényszer hatására gyakorlatilag bármit képesek aktivizmussá szublimálni. Klímaaktivisták, faaktivisták, levegőaktivisták, abortuszaktivisták, állataktivisták, ruhaaktivisták, vagina- és péniszaktivisták (harmadik elsődleges nemi szerv még nincs, a harmadiknem-aktivisták au-de-nagy fájdalmára), de ha jobban belegondolunk, Isten és ember és bármely más értelmes/értelmetlen lény minden áldott és áldatlan teremtményéhez hozzárendelhető valami aktivizmus. És hozzá is rendelődik. Csak idő kérdése. Hát nem csodás ez a mi szép új világunk?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.