A most eltúlzott intézkedésről beszélő politikusaink évek óta érthetetlen módon kesztyűs kézzel bánnak a közöttünk járkáló szélsőjobbosokkal.

A reprimitivizációnak gazdag szakirodalma van – a folyamat megállíthatatlan, sopánkodni rajta felesleges –, de megragadható publicisztikailag is.

Az EU mindent megtett az elmúlt időszakban, hogy elveszítse bizalmunkat.

Ezt az országot a FMI vezeti – az orránál fogva –, s amit annak a küldöttsége mond, azt betűről betűre be kell tartaniuk a bukaresti kormányoknak.

Vlagyimir Putyin előtt illik kalapot emelni, még akkor is, ha a legutóbbi zűrös választási győzelme miatt igen sok kritika érte.

Tőkés kudarca a rendszerváltás kudarca és megfordítva, az elbukott rendszerváltás, egyben magával sodorja a rendszerváltás „kirobbantóját”, más szóval igen: felfalta.

Az RMDSZ-nek sikerült teljesen lefegyvereznie egyik politikai riválisát.

Megbolydult méhkashoz hasonlít mostanság Európa. Egyre több országból érkeznek a hírek: az ott élők egy-egy közössége, mind több régió választaná az önállóság útját.

Úgy „megijedtek” a román hatalmasságok Vona Gábor, Szávay István, Zagyva György Gyula és más anyaországi politikusok marosvásárhelyi megjelenésétől, mintha a transznisztriai térségben állomásozó 14. orosz hadsereg lépte volna át az országhatárt.

Mit kezdene Románia és Magyarország ukrajnai nemzettársaival? Hiszen azok koldusszegények, óriási anyagi áldozattal járna felzárkóztatásuk.

Eleve rosszak azok a szabályok, amelyeket hatásköri impotenciájuk kompenzálásáért alkotnak a hatóságok.

Gyakran mondogatjuk, hogy a hazai politizálás ennyire bukaresti és annyira balkáni. Miért nem teszünk azért, hogy más legyen? Becsületes, őszinte, átlátható és manipulációtól mentes!

Ha az a cél, hogy tisztán lássunk, hogy saját értékeinkkel tisztában legyünk, akkor muszáj időről időre a tükörbe néznünk, és nevetnünk.

Ha egy országban élsz, attól az országtól kapsz támogatást, akkor a kisebbségi hovatartozás magánügy, személyes dolog. Interjú.

Bár lesznek itt még kanyarok bőven, a krími népszavazás eredményét meg nem történtté tenni már senki sem tudja.

„Kolozsvár fővárostudatú nagyváros. A hagyományok és a kultúra alapján Erdély fővárosa, mert nem kétséges, hogy Erdély mint ország, mint önálló entitás igenis létezik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egész más egy erdélyi román, mint egy túloldali, ahogy egész más egy erdélyi magyar, mint egy itteni.” Interjú.

El kellene tehát végre dönteni, hogy vesszen-e Trianon, vagy az autonómia a követelés tárgya.