Ami visszajár

Amikor a demográfiai háborúban győztes albánok szó szerint kiszorították kultúrájuk bölcsőjéből a szerbeket, és 2008. február 17-én a pristinai parlament tagjainak többsége egyoldalúan kikiáltotta Koszovó függetlenségét, akkor a nyugati világ fennállva tapsolt.

Aki egyszer is látta véleményt nyilvánítani a MOGYE szenátusának többségi képviselőit, akár fogadást is köthetett arra, hogy ebben a felállításban, ilyen elnökkel nem lesz önálló magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

A víz világnapja legalább figyelmeztet a teendőkre.

Évek óta fújom, hogy abba kéne hagyni ezt a „román elnyomás”, „román megszállás alatt élünk” stb. szöveget. Röhejes, én láttam már megszállást életemben, hát, az nem úgy néz ki, mint Marosvásárhely, ahol éjjel kettőkor részegen éneklek (magyarul!), s semmi bajom nem esik.

Különbnek kell lenni, mint a többség, tartásos, autonóm, gondolkodó közösséggé kellene válni, ahol esélytelenek a majdnem hősök.

Ne kezeljük mérkőzésként az életünket. Akivel igazán lehet beszélgetni, az nem arra törekszik, hogy feltétlenül igaza legyen.

Erdély Nagy-Romániához való csatolása az az eseménysor, ami kísértetiesen hasonlít a krími esethez.

Húsz éve halott már Bukowski. Ha a Jóistennek van egy kis humora, akkor most Villonnal és Hajnóczyval ebédelnek egy szűk kis szobában, minden nap.

Ott állt az előtérben az apuka és a vajúdó nő anyja, tördelték a kezüket, fogták az arcukat, láthatóan sík idegek voltak, én meg behúzódtam az ajtó takarásába, annyira illetlen volt hallgatni a sikoltozást és figyelni ennek a két embernek a feszültségét, de nem tudtam elmenni.

Ma van a Rasszizmusellenesség Világnapja. A rasszizmus és a szegénység kapcsolatáról Péter László szociológus beszélt a Maszolnak.

Fontos kimondanunk: a külhoni magyarok nem megsegítésre váró szegény rokonok, ahogy szülőföldjük sem elveszített gyarmat.

„A színházról nem lehet egyszerűen kijelenteni azt, hogy fehér vagy fekete; a színháznak nem láttatnia, hanem látnia kell.” Interjú.

A Nyugat – és persze Románia – most kórusban ítéli el Oroszországot, holott elég nehéz hiteles érvet találni arra, hogy ha Koszovó Washington akaratából kiszakadhatott Szerbiából, akkor miért ne válhatna ki Moszkva szándéka szerint a Krím Ukrajnából.

Tanítani lehetne – valószínűleg tanítják is –, ahogyan manipulálták a román közvéleményt, elterelték a figyelmét a valós problémáról.

Biztosnak tűnik, hogy nem áll fenn a „fordított december 5-e” veszélye, és az elszakított nemzetrészeken élő magyarság nem fordít hátat az anyaországnak.

Az Európai Unió sunyi és csendes. Igazuk lehet azoknak, akik bizonygatva mondják, hogy az utolsókat rúgja. Ám azt is belénk.

Veszélyes precedens elé állította Moszkva Európát a Krím bekebelezésével. A teljhatalmú Putyin elnök a második világégés óta szent tabut, a határok sérthetetlenségét döntötte meg.