Román Viktor börtönben

Május 16-án, pénteken Székelyudvarhelyen jártam. Mit mondjak, nem egy bréking nyúz. És többek közt látom ám a sajtóban, hogy május 14-én, szerdán megnyílt egy Román Viktor-kiállítás a Haáz Rezső Múzeumban. Na, mondok, ez az, végre a Haza is felfigyelt nagy fiára. Az atyafi ugyan homoródszentmártoni volt (később francia emigráns), meg hát Románnak is hívták, ergo valami baj csak volt vele a csavaros székely eszejárás szerint, de azért ez mégis túlzás. A székely, tágabb értelemben transzilván kollektív emlékezet úgy otthagyta szegény Románt, mint Szent Pál az oláhokat. Vagy Magyarország a szegény Kertész Imrét.

Szóval, olvasom, hogy megnyílt a kiállítás, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész méltatta az embert, Miklós Zoltán múzeumigazgató kifejtette, hogy halló, a fél világ ismeri a szobrászt, de a szűk, porló haza nem, satöbbi. Aztán még azt olvasom, hogy, idézem: „A tárlat május 15. és június 15. között látogatható az intézmény székhelyén, a Kossuth Lajos utca 29. szám alatt.”

Na, mondok, hát ez remek. Én történetesen tudtam arról, hogy létezett egy ilyen szobrász, csámborogtam eleget Homoródszentmárton körül, s egyszer betévedtem a birtokára (miután jó ideig kerestem a kulcsot valami szomszédnál), ahol volt, van egy remek meseházikó meg térszobrok, vagy azok másolatai. Az is igaz, a füvön kívül semmit nem gondoztak a birtokon, de hát a fűnek, ugye, van értéke. Szóval tudtam az emberről, és gondoltam, fasza, másnap, azaz szombaton, május 17-én megnézem a kiállítást, hiszen úgyis a Múzeumok Éjszakájának napja lesz, amolyan hard days night.

Közben rákérdeztem Google-istenre is, és kiderült hogy Román Viktornak van román wikipédia oldala (naná, hogy), ahol román szobrászként említik, aztán van francia wikipédia oldala, ahol szintén román. Meg van egy valag más szöveg róla, természetesen egy se hazai. Na, mondok, mindegy, itt van a nagy fegyvertény, vágtázva hozza be a székely a lemaradást.

És eljött a szombat, én meg elmentem a címre. A Kossuthba. Ott is volt a Haáz Rezső, ugyan nem tárva-nyitva, de belöktem a rácsos kaput, s mentem előre, gyermekhittel, bátran. A kapu alatt balra van egy ilyen fülke vagy mi, abban volt egy ember. Jön ki, mondom, jónapot, a Román Viktor-kiállítást szeretném megnézni. Mondja, azt nem lehet. Kérdem, miért. Zárva vagyunk. Őszintén, köpni-nyelni nem tudtam. Kérdeztem tőle, hétfő van? Na, erre ő nem tudott köpni-nyelni.  Segítettem neki, mondom, miért van zárva, ha egyszer három napja nyílt meg a kiállítás. Múzeum-átalakítás miatt. Nabazmeg. De akkor miért nyitották meg itt. Ő nem tudja, nem azért van itt, hogy tudja, azért van itt, hogy őrizze. A székely logikának ezúttal nem tudtam ellenállni. Szó nélkül kifordultam a múzeumból.

Na de, mégis meglett a bréking nyúz. Barátaim! Román Viktort bezárták a Haáz Rezső Múzeumba. És ott őrzik. Nagy szobrászunk börtönben csücsül. Ezt nem tűrhetjük. Kaszára, kapára! Irány Udvarhely! Free Viktor! A múzeumigazgató meg mehet kecskét fejni.