Magyarországnak életbevágó érdeke, hogy Romániában a stabilitás körülményei között politikailag is erős magyar közösség működjön, vagyis hogy a román törvényhozásban és kormányban legyen meghatározó az RMDSZ szerepe.

Mint már annyiszor, ismét két rossz közül kell választanunk két hét múlva.

Sajnálom azokat a félrevezetett fiatalokat, akik egy indokolható, de rossz csillagzat alatt bejelentett, utólag vissza is vont adó tényét összekeverik a szólásszabadsággal, elhiszik a diktatúrát üvöltöző sakálok vinnyogó szavait, nem hajlandóak a fától észrevenni az erdőt.

Hiába, lehet szó elnökválasztásról, árvízről vagy bármiről, az ország vagyonát „féltő” politikusnak egyetlen problémája marad: „a magyar grófok”.

A magyarok cigányozását és románozását keményen szankcionálták, míg a románok magyarellenes rigmusaiért nem járt büntetés.

Mi van, ha a román vagy az ukrán kormányzatnak megtetszik a know-how, és igényt formálnak az ottani magyar szervezetek Magyarországról érkező támogatásainak ellenőrzésére? Mi lesz akkor a magyar álláspont?

Az első forduló számunkra most főleg a magyar–magyar versenyről szól – hiszen ezúttal nem kell a parlamentből való kieséstől félni.

Számtalanszor leírtuk, kampány lévén most újra megtesszük: az erdélyi magyar politikai erők közötti választóvonal az autonómiához való viszonyulás mentén húzható meg, annak mentén oszthatók radikálisokra és mérsékeltekre, az elvi és kijárásos politizálás híveire, autonomistákra és kollaboránsokra.

Miért siessünk a második fordulóban arra a politikusra voksolni, aki kampánymunkája és kormányfői ténykedése mellett inkább vállára vette a kulturális tárca vezetését is Kelemen Hunor felmentése után, csak ne kelljen azt Korodi Attilára bízni, amint azt a távozó miniszterelnök-helyettese kérte tőle.

Sem az RMDSZ-nek, sem az EMNP-nek nem mindegy, sikerül-e változtatni a két évvel ezelőtt rögzült 85–15 százalékos arányon.

Félő, hogy ezt az „érinthetetlenséget” adta fel Izsák Balázs azáltal, hogy beállt az Erdélyi Magyar Néppárt kampányába.

A választási kampány hajrájában a kormány is gondban van a nyilvánvalóan a sajtó megregulázását célzó kezdeményezés kapcsán.

Románia szinte bármit megtehet a térségben, mivel olyan stratégiai előnye van Magyarországgal szemben, hogy egyrészt van fekete-tengeri kijárata, másrészt az ukrán válságban és korábban is egyértelműen hitet tett az amerikaiak mellett.

Az erdélyi magyarság (mármint akit egyáltalán érdekel mindez és vasárnapra nem tervez más programot) azért áll történelmi „csata” előtt – egymással –, mert vasárnap eldőlhetnek a 2016-os év politikai kérdései: a 2016–2020 közötti parlamenti jelenlét is, az RMDSZ és az EMNP későbbi evolúciója is.

Ha igaz a hír, miszerint a PER nosztalgiabandában több a román, mint az amerikai, akkor néhány dolgot alaposan át kell gondolnunk.

Vasárnap nem opcióinkat fejezzük ki szavazatunkkal, hanem támogatásunkat. Azt, hogy támogatja-e az erdélyi magyarság, a tömb az RMDSZ autonómia-tervezetét, amelyre a többségi politikusok is odafigyeltek.

Mivel az egyik legbefolyásosabb szociáldemokrata politikus ellen bűnvádi eljárás indult, adódott az újabb vád, miszerint bűnszövetkezet a közvetítő.